Két Réka

Réka nénit mindenki szerette.

Két Réka

Réka nénit mindenki szerette.

Kedves, barátságos volt a szülőkhöz, segítőkész a kollégáival szemben, és ami fő, nagyon szerette a gyerekeket, és ők viszont az óvó nénijüket.

A harmincas, fiatal nő pár éve került az intézménybe, így az eltelt idő alatt, a körülötte lévők alaposan kiismerhették. Tudták róla, egyedül él, és mindene a munkája.

Ritka jó természete volt. A megértő engedékenység mellett, megvolt benne a szükséges szigor, ami egy jó nevelő kötelező ismérve, de ezt is nagyon jól kezelte. Korholt, ha a gyerekek valamit rosszul csináltak, szófogadatlanul viselkedtek, azonban ez nem dacot váltott ki a kicsikből. Épp ellenkezőleg. Arra sarkallta őket, hogy valóban „megjavuljanak”, hiszen az ellentételezés - Réka néni simogatása, homlok puszija, hogy az ölébe lehetett kuporodni meseolvasáskor, fogta a délutáni pihenés alatt nehezen elalvó kezét, sőt, a közös séta alatt, legelöl, a párja lehetett -, abszolút megérte.

Réka néni „Pillangó” csoportja abban az évben középsősökből állt. Már nem ők voltak a legkisebbek, de még a legérettebbek sem, akik közül többekből épp az váltotta ki az engedetlenséget, hogy tudták, hamarosan véget ér a játékos óvodai lét, és iskolába kell menniük.

A csoportot zömmel lányok alkották. Miért is lett volna ez másképp, amikor magában a társadalomban is a nők voltak nagyobb arányban. A lányok aztán annyifélék voltak, ahányan. Közülük - Réka néni magában kénytelen volt elismerni -, a kis Réka, druszája volt a kedvenc, holott jó óvónőként mindig arra törekedett, ne kivételezzen egyik gyerekkel sem.

A kis Réka nemcsak okos volt, korához képest nagyon empatikus is, néha szinte már felnőttes magatartást tanúsítva.

Megvigasztalta síró csoporttársát, dicsérte, ha valaki szépet rajzolt, vagy ügyes volt a torna gyakorlaton, és nem egyszer megkérdezte az óvó nénijét is: hogy telt a hétvégéd Réka néni? Sikerült kipihenned a gyerekeket?

Egy nap a szép idillbe belécsapott a mennykő. Réka óvó néni mellében orvosa apró daganatot talált. Persze rögtön vigasztalta is a kétségbeesett fiatal nőt. Műtét kell, és - a biztonság kedvéért -, valószínűleg kemoterápiára is szükség lesz, de jók az esélyei a gyógyuláshoz, még időben felfedezték a bajt.

Réka néni a műtét után, de még a további kezelések előtt, rövidre vágott frizurával tért vissza a munkahelyére. Fejére, stílszerűen, könnyű, pillangó mintás kendőt kötött. A szeme alja kissé sötéten árkolt, a szája néha akaratlanul is legörbülő volt, de a kedvessége változatlan maradt.

A gyerekek figyelmét természetesen nem kerülte el a változás. Nem is kerülhette, hiszen a csínos, fiatal óvó néni egyik legfeltűnőbb ékessége, gyönyörű barna, vállig érő hullámos hajkoronája eltűnt. Korábban, az anyukák néha csak azért ragaszkodtak ahhoz, hogy ők menjenek a gyerekért az óvodába, nehogy apuka kísértésbe essen a csínos Réka néni látványától.

A kicsi Réka most sem hazudtolta meg önmagát. Első nap, amint meglátta óvó nénijét, azonnal megjegyezte: szép a kendőd, Réka néni, jól áll.

A második nap reggelén, szokás szerint, sorban érkeztek a gyerekek. Réka néni volt az ügyeletes, ő fogadta a kis korán kelőket.

Amíg a kicsik vetkőztek, és átvették a játszóruhájukat, az óvó néni már az asztalon rendezgette a rajzeszközöket, a papírlapokat pedig szétosztotta a kis ülőhelyek szerint.

Egyszer csak arra lett figyelmes, valaki hátulról átöleli. Megfordult, és kis Rékát látta maga előtt, aki éppen olyan pillangós kendőt viselt, mint amilyen az övé volt.

Én is levágattam - mondta a kislány -, és már bogozta is ki az álla alatt megkötött kendőt, feltárva sünis frizuráját.

Csak azért, hogy ne érezd magad rosszul Réka néni, ne légy szomorú a rövid hajad miatt. Anya mondta, hogy beteg vagy, azért kellett levágatni a hajadat. De biztosan meg fogsz gyógyulni. Tudom, mert anya mondta, és anya sohasem hazudik…

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek