Két egyperces

Csantavéri népköltészet Év végi feleltetés

Csantavéri népköltészet


Csantavéren tanultam meg a ezt a verset - meséltem a vendégeimnek -, amit nem kellett leírnom, mégis könnyedén megjegyeztem. Elmondom!


Csantavéri piacon

Pi**a szalad madzagon.

Gyere pajtás fogjuk meg

Ketten vagyunk,

Ba**uk meg.


Hahotázva nevettünk mindannyian.

Másnap az iskolában a fiam osztályfőnöke diszkréten félre hívott.

̶ Tudod, Radmila, rettenetesen kellemetlen helyzetbe kerültem. Látom én, hogy az órámon megy kézről-kézre egy papír, és amikor elolvasták, nem tudták visszatartani a nevetést. Elvettem a papírt. Volt mit olvasnom! Mikor megkérdeztem, hogy ki írta ezt a szörnyűséget, felállt a fiad.

̶ Kitől tanultad ezt? - tettem fel a kérdést. Bár ne tettem volna! Egyből rávágta: anyutól.

- Igaz ez?

- Igaz is, meg nem is. A tegnapi vendégeimnek meséltem, de nem gondoltam, hogy a gyerekek fülei a mi szobánkig nyúltak, és a fiam tényleg tőlem hallotta.

- Most mit csináljak? - kérdezte a kollégina.

- Tedd, amit tenned kell!

A fiam megúszta egy fejmosással, én meg egy tapasztalattal gazdagabb lettem.



Év végi feleltetés

 

Aki nem tudja, annak elmondom, hogy év végén olyan a tanári, mint a darázsfészek. Csak egy kis semmiség, és már marják egymást az emberek, mint rozsda a vasat. Mindenki ideges és fáradt. Feleltetik a gyerekeket, igyekeznek kihozni a maximumot mindegyik tanulóból. Az osztályok sincsenek sokkal jobb idegállapotban. Ilyen körülmények között feleltettem azokat a nebulókat, akik javítani szerettek volna az osztályzatukon.

Míg a legelső padban ülő tanulót kértem számon, addig a mellette terpeszkedő állandóan beszélt hol az egyik, hol a másik osztálytársához. Zavart engem is, de még jobban zavarta a felelőt! Rászóltam párszor, de annyit ért, mint halottnak a csók. Kihozott a béketűrésből, ezért odamentem elébe.

- Állj fel! - mondtam neki mérgesen, a kezem pedig felemeltem, azzal a szándékkal, hogy most lekeverek neki egy taslit.

Az én örökmozgóm elkezdett felállni. Emelkedett, emelkedett, még mindig emelkedett, én meg emeltem a kezem utána. Amikor már a több mint két méterével kiegyenesedett, legyintettem egyet a levegőben.

- Ülj le!

Az osztály szívből hahotázott, én meg csatlakoztam hozzájuk.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Kandrács Róza
#2. 2014. február 13. 17:52
Remek novellák...gratulálok Róza
Hozzászóláshoz jelentkezz be!