Keresztesi Botond az V. Dél-Balatoni Kortárs Alkotóműhelyről mesélt

****

 

 

 

Keresztesi Botond volt az V. Dél-Balatoni Kortárs Alkotóműhely és Art Residency mentora. Az ő feladata abban állt, hogy szakmai tapasztalatával segítse az alkotókat. Nem mester volt ő, aki direkt utasításokkal szól bele az alkotásba, hanem támogató, aki diszkurzív módon szupportálta a résztvevőket. Vele beszélgettünk arról, hogy milyen tapasztalatokat szerzett az alkotóműhely két hete során.

 

Hogyan és miért vállaltad el az V. Dél-Balatoni Kortárs Alkotóműhely és Art Residency mentori szerepét?

A szervezőket, Horváth Ildikót és Varga Dávidot Batykó Róbert képzőművészen keresztül ismertem meg, aki egyébként a tavalyi alkotóműhely résztvevőit mentorálta. Ő korábban is jókat mesélt a művésztelepről, így amikor összekötött engem Ildikóékkal, akkor már nagyjából tájékozott voltam arról, hogyan zajlik az alkotótábor és milyen szerep jut a mentornak.

 

Korábban még nem voltam hasonló szerepkörben, ezért is volt izgalmas elvállalni az idei év mentori feladatait. Azonnal világos volt, hogy nem azt várják tőlem, hogy tanítóként vagy kvázi mesterként járjak körbe és osztogassak tanácsokat vagy beleszóljak a képek megszületésébe. Az én szerepköröm inkább a tapasztalatcserében merült ki: a beszélgetések, szakmai diskurzusok során a művészetmenedzsment kérdései, valamint a képzőművészeti szcéna sajátosságai kerültek elő.

 

Ebben az évben a résztvevők listája úgy állt össze, hogy a tíz hazai alkotó mellett öt külföldi művész is érkezett Szóládra. Miben gazdagodott az alkotóműhely általuk?

 

Kun Fruzsina, Pakosz Anna, Csatlós Asztrid, Széll Ádám, Vámos János, Lázár Kristóf, Pataki Luca, Rónai Viktor Károly, Dely Dominika, Ferencz Dániel, Vastag-Szepesi Dóra mellett Teona Chanishvili Grúziából, Katarina Balunova Szlovákiából, Denisa Stefanigova Csehországból, Jose Yumar Venezuelából és Paulina Labuz-Tarara Lengyelországból érkeztek Szóládra. Általuk színesedett a társaság a tavalyi évhez képest, ugyanakkor a tapasztalataik révén a külföldi művészeti szcéna egyes ágazatairól is jobb képet kaphattunk. Számomra is hasznos volt a jelenlétük, hiszen nekem ugyan van rálátásom a nemzetközi művészeti életre, azonban leginkább annak a forprofit részére. Ők pedig a nonprofit szcénák működését világították meg mélyebben.

 

Hogyan indult a velük való közös munka?

 

Az első napok az ismerkedésről, a kezdeti összecsiszolódásról szóltak. A beszélgetések mellett az előkészületek is ekkor történtek: a művészek vásznakat feszítettek, valamint megkeresték a helyszínen a számukra ideális alkotói spotot. Ezután pedig elkezdődött a konkrét alkotás. Egészen jól kivehető volt, hogy ki az, aki inkább elvonultan szeret festeni és ki az, aki jobban igényli, hogy megvitassa másokkal is az ötleteit. Én ennek fényében igyekeztem segíteni őket a munkában, de nem volt semmilyen kötöttség.

 

 

Az alkotóműhely története alatt ez az első alkalom, amikor maga a mentor is alkotásba kezd. Kinek az ötlete volt, hogy te is fess most?

 

Én vetettem fel, mert túl hosszú lett volna két hét kiesés a munkából. Én egyébként is napi penzum szerint dolgozom, mindennap több órát töltök konkrét alkotással. Szerintem fontos ez a rendszeresség, ezért nem is szerettem volna két hétre szüneteltetni a munkát.

 

Mennyiben volt más ezen a helyszínen alkotni, mint a jól megszokott közegedben?

 

Nagyon más volt, eleinte úgy éreztem, hogy beletörik a szabadtéri alkotásba a bicskám. Zavartak a körülmények, én komfortosabban érzem magam, ha a saját műtermemben festek, ahol minden ott van a közvetlen közelemben és a természeti elemek sem zavarnak be. De aztán sikerült belerázódnom ebbe is.

 

Hogyan értékeled az alkotóműhely helyszínét?

 

Ez a szóládi ház óriási fás, ligetes udvarral rendelkezik, ami hosszan elnyúlik hátrafelé, ezért remek alkalmat kínál arra, hogy mindenki megtaláljon benne egy kisebb területet, ahol alkothat. Voltak olyan alkotók, akik egészen hátramentek, mások kisebb betonplaccokat néztek ki maguknak. A helyszín azért is remek, mert lehetőséget ad a közösségi programoknak is, a telek elülső részében össze lehet ülni, lehet beszélgetni, ötletelni. Ugyanakkor ha szükség van a csendre és az elvonulásra, akkor itt azt is meg lehet tenni.

 

Milyen képekkel készültél?

 

A két hétre két képet terveztem, amiből egyre számítottam, hogy teljesen el is készül. Biztonsági játék volt a részemről, hogy az egyik kép esetében kész tervvel érkeztem. Kiindulópontja egy fotóalapú kollázs volt, amely ötvözi a korábbi munkáim és a mostani dolgaim szemléletét. Egy ornamentikán alapuló, a figurális és absztrakt művészet határán billegő kompozíciót festettem, amelyen még vannak felismerhető elemek, mint például a bicikli kerekei. Az újabb képeimen egyre inkább hangsúlyt kap a kör motívum, ami nem szabályos elem, mégis kitölti a vásznat. Ez szimbólumként is értelmezhető, a folytonos cirkulálás motívuma lehet.

 

A másik kép pedig egy véletlen találkozásból született. Megakadt a szemem egy régi szupermarketen, amelynek üvegére népies, szecessziós motívumok voltak ragasztva. Megtetszett ez a forma, amit aztán beépítettem a képbe. Így tulajdonképpen mondhatjuk azt, hogy az egyik munkát maga a konkrét helyszín, Szólád inspirálta.

 

Az idei év tematikája a bábu. Miért épp emellett döntöttél?

 

Próbáltam magamból hozni a témát, olyat, ami engem is foglalkoztat. A bábu motívum az én munkáimon is gyakran megjelenik, ugyanakkor azért is éreztem jónak, mert sokféle irányból lehet kapcsolódni hozzá, ami az elkészült munkákon is jól látszik. A mesterséges intelligencia, az avatárok, a klasszikus babák, az emberi figurák felől egyaránt megközelíthető ez a téma. A művészek esténként prezentálták a saját portfóliójukat, amiből szintén látszott, hogy már korábban is foglalkoztak ezzel a kérdéskörrel valamilyen formában.

 

Ha végigtekintesz ezen a tizenöt alkotón, akkor mit látsz: milyen témák érdeklik őket, milyen alkotói hangokat vélsz felfedezni?

 

Látszik, hogy a fiatal generáció fontos összekötő kapocs a Covid. Sok portfólió 2020-tól indult, ezért van egy közös karantén élmény, ami befolyásolja az alkotói praxist, valamint kisebb-nagyobb mértékben beszűrődik a munkákba is. Észrevehető, hogy vannak, akik nagyon elhúznak a trendektől és egészen individuális dolgokat csinálnak, míg mások inkább kapcsolódnak a különféle irányzatokhoz. Több alkotónál jelen van a digitális képalkotás, egyre több fiatalt érdekel a mesterséges intelligencia, mint képalkotó technika. Sokan használnak különféle szoftvereket, digitálisan előkészített képeket az alkotáshoz.

 

A művészi sikert a trendre való illeszkedés vagy az elhatárolódás segítheti jobban?

 

Ha a saját példámat nézem, én már kezdetektől fogva következetesen vittem azt a vonalat,

ami most is fémjelzi a művészetemet. Volt egy hosszabb időszak, amikor ez az irány kifejezetten szembement az aktuális trendekkel, aztán pedig elérkezett az idő, amikor belecsúszott abba az irányba, ami népszerűbbnek bizonyult. Én inkább azt mondanám, hogy ha az alkotónak van egy víziója, akkor érdemes azt kitartóan bontogatni és bízni abban, hogy szerencséje lesz és ez meghozza számára a sikert. A Kieselbach Galéria Youhu kiállítása is azt igazolja vissza, hogy aki kitartóan és határozottan képvisel egy adott irányt, az előbb-utóbb tud érvényesülni ezen a piacon.

 

Az alkotóműhelyt záró kiállítást te nyitottad meg.

A megnyitó volt a hivatalos záróesemény, amelyen a tábor tapasztalairól, a művészekről és az elkészült munkákról beszéltem, de megosztottam azt is, hogy a résztvevőknek hogyan, milyen irányból sikerült közelíteniük a tematikai kiíráshoz. 

 

 

Vastag-Szepesi Dóra


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!