Kérdezem magam

...mert...

kérdezem magam naponta,

s a lelkem mindig azt mondja, fáj.

kimosta mind, ami gyűlölet,

egy sötét, parttalan dagály.

fázom. szerelmed gyöngyhímes

palástja szakadt, nem ölel át,

kezünk hideg kapaszkodásban

áthághatatlan, akár a halál.

kérdezem, s te üzened a szót,

téblábol köztünk a türelem.

tűnődve lopom a holnapot,

kinyílik-e még a szerelem.

A kép forrása