KÉPZELET

csókok felrázott emlékei egy régi papírdobozban


Azt mondtad, ez csak a fantáziám.
Tükörképe a tó az égnek.
Képzelj el! Azt, hogy szeretlek téged.
Fekete tavon a csillagok
Tűnő szerelem, mi bennem most felragyog.
Az enyém volt mindig az érzelem,
Ölelj, ahogyan képzelem
Ha magába zár a víz.
Ruhám hideg magányként rám tapad
Az enyém ez a pillanat.
Csak szavak.
De érzem a kezed,
Borzongató varázs, a nyakamon.
Párás lélegzeted.
Megtörtént csókok felrázott emlékei
Egy régi papírdobozban,
Elrejtett emlékeim között
A csókjaid.
Talán nem mertem emlékezni,
Csak ölelni újra, és nem kérdezni
Levetkőzni, mint vizes ruhát
Mindent mi póz, páncél, vagy szerep,
Meztelen a szívem. Most a tied.
És gondolataidban vétkezem.
Álmok nélkül, néma az életem.
Szédít a szó a csendben,
Az elképzelt ölelés,
A valóság rebben.
Csak álom maradsz.
Látom arcodat, ha fölém hajolsz
Csókolsz. Ez csak egy álom.
Egyedül ébredek.
Hideg magányként tapad rám ruhám.
Ha magába zár a víz.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Balage
#6. 2013. február 24. 14:24
Szép még mindig. Grat!
Mara
#5. 2013. február 17. 18:40
Szívből gratulálok: Mara
Answer
#4. 2013. február 17. 17:09
Jó ez most is!
Answer
#3. 2011. március 21. 15:19
Jó verset ihletett a "papírdoboz".
Gratulálok!
Balage
#2. 2011. március 21. 14:06
Szép. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek