Kék hajnalka virág

Vödör nagyságú cserépben

Kék hajnalka virág

 

Vödör nagyságú cserépben vetek el tizenöt-húsz virágmagot most már évek óta, és csodaszép kék hajnalka virít a teraszon. Két év után cserélek földet, az idén is ezt tettem. A mag elszórása után egy hét alatt kikeltek a növények, köszönhetően a jó időnek. Délre néz az erkély, csak úgy ömlik rá a tavaszi napfény. Jó érzés a szemnek, a léleknek az élet újra indulását látni, még ha egy cserépnyi az ültetvény, akkor is. Ahogy kikel a mag, és szinte szemlátomást növekszik, valami örök optimizmust sugall: lám az élet tudja magától, mit kell tenni, íme, a bizonyíték! Fiatalabb koromban volt kertünk, a gyerekek nagyon élvezték a szabad természetet, ott szoktam rá a kertészkedésre, és most, hogy lakótelepi lakásban lakom, ennyi maradt.

Kék a hajnalka! - már a rozzant Trabantban látszott messziről a kerítés mellett felfutó, virágzó, kedves növény. A gyerekek így üdvözölték vidáman az ő kertjüket, a sok-sok virágot, gyümölcsfát, a faházat, amit saját kezemmel építettem. Nagyon kellemes volt a szerény, de mégis lakájos kerti élet, amikor csak lehetett, kimentünk a szabadba pihenni, dolgozgatni.

Ennek az életnek a hangulatát idézi a cserépben kikelt, az oldalfalon felfutó, mutatós égszínkék hajnalka.

Eszembe jut arról néha Hajnalka, kedves női munkatársam. A megfejthetetlen történet, amit akkor és azóta is az élet egyik rejtélyes kinövésének érzek. Persze, lehet egyszerűen is magyarázni a dolgokat, de éreztem és érzem ma is: többről van itt szó, mint egyszerűen megmagyarázható esetről.

Egy éve volt, hogy hozzánk került a nem különösebben szép, de nagyon nőies munkatárs. Viselkedése példás, szorgalma kimagasló, pár nap alatt mindenki megkedvelte a frissen érettségizett, első munkahelyes lányt. Volt a lényében valami vonzó barátságosság, közvetlenség, ugyanakkor tartózkodó félénkség is. Ahogy mondani szokás, üde színfolt lett a munkahelyi közösségben.

Pár napja azonban valami zavartság mutatkozott nála, nem volt feltűnő, de látszott, valami történt vele.

És valóban, egyik nap odajött hozzám, és megkérdezte, zavarhatna-e egy magánjellegű dologgal.

- Szívesen, Hajnikám, mondd csak bátran, miről van szó! - feleltem, nagyon kíváncsivá tett a dolog.

Átadott egy piros fedelű kis noteszt, ami olyan volt, mint a pártkönyv abban az időben. Arra kért, hogy olvassam át, mindent meg fogok érteni, és a véleményemet kéri, hogy mit tegyen. Oda adta a noteszt, és valami köszönés félét mondva elment.

Hamar megértettem, miről van szó.

Az apja notesze volt, és tele volt mindenféle jegyzettel, a Hajnival kapcsolatban. Hogy mit csinált, kivel volt, merre járt, mikor ment haza, milyen ruha volt rajta, milyen kedve volt, ilyen és hasonló megfigyelések voltak leírva, évekre visszamenőleg, mint valami kémjelentések a megfigyelt személlyel kapcsolatban.

Nem tudtam, hova legyek a meglepetéstől. Az apa is a vállalatnál dolgozott, bizalmi állásban. Kapcsolatom nem volt vele, de tudtam kiről van szó.

Másnap behívtam a szobámba Hajnit, és mondtam neki:

- Mindent értek, Hajnikám, nagyon kellemetlen dologban vagy benn.

- Én szeretem az apámat, nagyszerű ember. Csak nem tudom, mit kezdjek ezzel a notesszel, ami véletlenül került a kezembe. Mit tanácsolsz, mit tegyek? Ha élne anyám, őt kérdezném, de már régen meghalt, csak ketten vagyunk az apámmal. Sokan nem szeretik, a munkából kifolyólag, de hozzám csupa szeretet és jóság, talán túlságosan is. Félek, hogy valami baj van vele, mert ez a notesz valahogy azt sugallja nekem, nem normális dologról van szó. Te, mint tapasztalt ember, adj tanácsot, kérlek, mit tegyek? Tegyek-e valamit egyáltalán, vagy tegyek úgy, mintha nem is lenne ez a notesz.

- Legjobb, ha elfelejted az egészet. Az apád nem beteg, csak a munkája miatt van ez a dolog, szerintem. Túlságosan is félt, talán az a helyes, ha figyelmezteted alkalom adtán, hogy már nem vagy kisgyerek, tudsz magadra vigyázni. Szóval finoman, de add értésére, hogy már kinőtted a gyerekcipődet.

- Így látod? Én is valami ilyenre gondoltam, köszönöm a tanácsot, és ne haragudj a zavarásért.

- Szívesen, Hajnikám, ha valami gondod akad, kérlek, oszd meg velem.

Hamarosan úgy alakultak a dolgok, hogy férje lett, aki már régebben udvarolt neki, egy jó kiállású fiú. Megvolt az esküvő, elutaztak nászútra, nagy boldogságban.

De jött a távirat, meg a telefon: nagy baj van.

Hazautaztak, és megdöbbenve értesültek, hogy az apja felakasztotta magát.

Hajni belebetegedett a dologba, a temetésre sem tudott elmenni. Évekig nem tudta kiheverni a csapást, amiben a sors részesítette. Nem értett semmit, és azóta sem hallottam róla, mi lett vele. Eltűnt s nem tudom a magyarázatot.

Most, hogy tavaszodik, újra várom a kék hajnalkát, hogy égszínkék tölcséreivel a teraszomat díszítse.


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Answer
#3. 2016. április 29. 12:39
A Tescóban is, Mimmykém...
előzmény: Mimmy hozzászólása, 2016. április 26. 11:24
Mimmy
#2. 2016. április 26. 11:24
Tetszik az írásod, márcsak azért is,mert én is rabja vagyok a Hajnalicskának. tudsz segíteni, hol lelhetek pár magocskára? Mert elköltözésem miatt sajna az idén itt vagyok Hajnalicska nélkül, és sehol széles e hazában nincs a boltokban.
Üdvözöllek: Mimmy
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek