Kék és fehér - Éljen a szerelmesek napja!

a lányt fehér pólóban, és kék szoknyában ismertem meg...

 

 

Mint angyal az emberszürkeségben,

Ott teremtél kékben és fehérben.

 

Virág nyílott ott a peron réten,

Szirmot bontott fehérben és kékben.

 

Nincs rá szó sem versben, sem zenében,

Mily szép voltál kékben és fehérben.

 

Nincs annyi szépség földön és égben,

Mint te benned, fehérben és kékben.

 

Szánalmas bolond lettem egészen,

Mert láttalak kékben és fehérben.

 

Elszáll szavam, mint homok a szélben,

S te hallgatsz fehérben és kékben.

 

És hiszek, mint gyermek a mesében,

Hogy tündér vagy kékben és fehérben

 

És azt álmodom, hogy kéz a kézben...

De távol vagy fehérben és kékben.

 

Fölém is nőttél józan erényben,

Jobb vagy nálam, kékben és fehérben.

 

Lázas a lélek, s tűz a vérben,

Olaja lettél fehérben és kékben.

 

Örök vagy, mint vonalak a tenyérben,

Végtelen vágy kékben és fehérben.

 

Sem téged, sem magamat nem értem,

Hogy lettél múzsa fehérben, kékben?

 

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
pj71
#3. 2011. január 22. 09:34
köszönöm a kritikát, igazad lehet, de amikor született tele voltam kék-fehér képekkel....a vágy mozgatta a kezet. köszi
Balage
#2. 2011. január 20. 16:28
Szia!

Számomra a versed nagyon jól kezdődik, de a végére már untam kissé a kék-fehérezés. Mindenesetre grat a múzsádhoz!

Balázs
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek