Kati kastélya

- Képzeld egy olyan különleges kastélyban jártam, hogy egyszerűen nem találtam szavakat

 

Egy kora őszi délutánon Kati barátnőmmel üldögéltünk a kisváros platánjai alatt, gyönyörködtünk a felhők és a türkizkék ég játszadozásában. Már régóta említett barátnőm egy különleges esetet, és most, így ráérve hozzá is kezdett történetének, amit tágra nyílt szemekkel figyeltem. Eszembe jutott gyerekkorom, amikor szüleim és nagyszüleim izgalmas meséit hallgattam esténként, és valami megfoghatatlan bensőséges, családias érzés kerített hatalmába akkor is, és most ugyanazt éreztem.

 

- Képzeld, egy olyan különleges kastélyban jártam, hogy egyszerűen nem találtam szavakat. Te olyan jókat tudsz írni, hátha ügyesen veted papírra, illetve a számítógépedre. Ugye benne Vagy? - kérdezte kissé elmosolyodva.

- Hallgatlak. - válaszoltam, és a padon kényelembe helyezkedtem, karom a támlára ültettem, és tenyerem fülem mögé igazítottam. Kati is elhelyezkedett. Fekete, finom anyagú ruháját, melyen ezer apró piros virágocska játszott a langy szélben, térdére húzta, lábait keresztbe téve félig felém fordult. Levette szemüvegét, melyet gondosan berejtett ridiküljébe.

 

- Pár éve elutaztam egy kastélyba a világ egy másik szegletébe egy kedves ismerősöm meghívására. - kezdte történetét.

 

- Ettől még nem is lehetne egy különleges kirándulás, de képzeld, amikor megérkeztem, és kiszálltam a limuzinból, amit a reptérre küldtek elém, valami hihetetlen látvány fogadott. - arca kipirult, szinte újraélte az élményt, tekintete valahova a messzeségbe révedt.

 

- Egy hatalmas kapun tessékelt be egy középkorú komorna, olyan tekintettel, mint a filmekben szokás. A kapu hatalmassága semmit sem sejtetett abból, ami bent fogadott. Magas, óriási előtér, középen egy kacskaringós, kovácsoltvas korláttal. - ájuldozott.

Én csendesen figyeltem minden szavát, nehogy a majdani kis írásomból bármi, számára fontos részletet ki felejtsek.

 

- A terem valami megfoghatatlan kék színben pompázott, rengeteg arany stukkó díszítéssel kiegészítve. És a hatalmas, szinte plafonig érő, hosszú, keskeny ablakok, oly különösen engedték át a kintről érkező sejtelmes napfényt, hogy minden csillogott, mint Karácsonykor a templomban szokás az ólomberakásos ablakokon keresztülkukkantó isteni fénytől. - mesélte szinte remegve.

 

- De ez még mind semmi! Ahogy az emeleti különterembe értünk, a falak oly módon képződtek, mint a mediterrán országokban szokás, amúgy lazán felvakolva, vakító fehéren, ettől különösen rusztikus hatást kölcsönzött a helyiségnek. - ecsetelte. Megpróbáltam elképzelni a színek, és formák fenségességét.

 

- Innen kiléptünk egy teraszra, ahol isteni aromák és látványok sokaságától roskadozó asztal várta a reggelizni érkezőket. Még senki sem étkezett, én voltam ezek szerint az első vendég. Olyan érzésem támadt, mintha már sokszor jártam volna itt, mintha otthonom lenne ez a palota. - olyan öröm, és boldogság sugárzott arcáról, hogy teljesen magával ragadott, szinte már egy ecset is érződött a tenyeremben, és lelkemben festettem e látványt.

 

- A teraszt kőballusztrád díszítette, aminek résein ezernyi apró, hófehér fagyöngy integetett fejecskéjével, ettől szinte sziporkázott a látvány a délelőtti napsütésben, aminek párája, mint egy organza-fátyol belengte az egész látványt. - s csak mesélt kipirultan, s éreztem ezt a különös "dejavu" érzést, ami szavai nyomán fakadt, szinte láttam mindent.

 

Egyik alkalommal, amikor újra a kis téren múlattuk Katival a délutánt egy fagyi kíséretében, megkértem, ha újra odautazik, engem is vigyen magával. Ekkor akkorát kacagott, hogy az arra járók odakapták tekintetüket.

- Mi van ezen ennyire mulatságos? - kérdeztem meglepetten.

- Te Tudsz álomvilágba repülni? - volt a válasza.

- Nem értelek. Talán csak nem azt akarod mondani, hogy csak álmodtad az egészet? - mondtam hitetlenkedve.

- De. És képzeld, már évek óta álmodom, de szóról szóra ugyanazt, úgy félévente. - válaszolta.

 

Azóta még jó néhány különös álmát osztotta meg velem, lesz miről írogatnom unalmas téli estéimen. Arról beszélgetünk, ha egyszer nyugdíjba megyünk, veszünk egy ilyen kastélyt, és kékre festjük az éggel együtt.

 

Pár hónapja édesanyám elköltözött az angyalok világába, valahányszor egy hófehér felhőpamacsot látok úszni az égen, mindig arról álmodom, hogy ő már odaért: a kastélyunkba.

 

Mórahalom, 2011.09-17. Mimmy

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mimmy
#19. 2011. szeptember 30. 18:34
Drága Marcsi!
Mostmár felfedhetjük, hogy Kati (akinek a kastény az álma) Te Vagy, aza Marcsi. Köszönöm, hogy általad megoszthatjuk az álmaidat. Várom a következő sztorid.
Ölellek: Mimmy
előzmény: Szabó Józsefné hozzászólása, 2011. szeptember 30. 14:20
Szabó Józsefné
#18. 2011. szeptember 30. 14:20
Ez egy több éven keresztül visszatérő álom ( 8-szor
álmodtam ugyan így, nagyon szép volt mindannyi-
szor.
Marcsi
előzmény: Gitka_61 hozzászólása, 2011. szeptember 21. 17:06
Szabó Józsefné
#17. 2011. szeptember 30. 14:16
Ez több éven keresztül visszatérő álmon (8-szor álmodtam ugyan így, nagyon szép volt mindannyiszor.
Marcsi
előzmény: Döme Zsuzsa hozzászólása, 2011. szeptember 21. 18:43
Mimmy
#16. 2011. szeptember 27. 18:20
Még nem válaszolt, tehát nem tudhatom bizonyosan, hogy valóban ő volt-e.
előzmény: Döme Zsuzsa hozzászólása, 2011. szeptember 22. 16:19
Mimmy
#15. 2011. szeptember 27. 18:20
igen.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. szeptember 22. 16:29
Eliza Beth
#14. 2011. szeptember 22. 16:29
K. L. - Hungarovox :-(((
előzmény: Döme Zsuzsa hozzászólása, 2011. szeptember 22. 16:19
Döme Zsuzsa
#13. 2011. szeptember 22. 16:19
Na, ugye, én előre megmondtam.
K. L. melyik kiadó vezetője?
S mi volt a "plusz poén", amit Balázs emlegetett? S hogy-hogy nem ismerkedtetek meg egymással?
előzmény: Mimmy hozzászólása, 2011. szeptember 22. 15:45
Mimmy
#12. 2011. szeptember 22. 15:45
annyira helyesek Vagytok, és kérlek titeket, hogy nagyon szigorúak Legyetek velem, mert szeretnék nagyon sokat irni, és illusztrálni, egyszer hátha tényleg anyagilag is megerősödni.
Kedden nagyon jól sikerült a bemutató, de nem én akartam lenni a Fény, de jól esett Kaiser László kiadó vezetőtől, hogy fényezett azért egy kicsit.
Mimmy
Mimmy
#11. 2011. szeptember 22. 15:28
Kedves Balage.
Ott voltál? Hol?
előzmény: Balage hozzászólása, 2011. szeptember 21. 08:23
Eliza Beth
#10. 2011. szeptember 21. 20:39
Érdekes kifejezéseket használsz:
"karom a támlára ültettem"
"a falak oly módon képződtek,"
"isteni aromák és látványok sokaságától roskadozó asztal"
De úgy tűnik, kellemes álom volt az álmodójának :-)
Döme Zsuzsa
#9. 2011. szeptember 21. 18:43
Kedves Mimmy! Igenis: van gyakran visszatérő álom.
Az írásod hangulata pedig Fejes Endre novelláira emlékeztet.
Milyen volt a könyvbemutatón FÉNYnek lenni?
Gitka_61
#8. 2011. szeptember 21. 17:06
Ez nagyon érdekes lehet. Hogy egy visszatér álom bővüljön!?

Gratulálok hozzá! Gitta
előzmény: Tara Scott hozzászólása, 2011. szeptember 21. 14:19
Answer
#7. 2011. szeptember 21. 17:04
AÍz álom esetenként a valóság kívánsága.
Tetszett az írásod!
Édesanyád és a felhők... nagyon érzéki...
Szeretettel: answer
Tara Scott
#6. 2011. szeptember 21. 14:19
Az utolsó mondatod annyira váratlanul ért, hogy teleszaladt a szemem könnyel. Végtelenül sajnálom, hogy Édesanyád... De talán valóban ott vár abban az Ég kék palotában. Érdekesek ezek a visszatérő álmok. A "Melyik élet?" c. regényemnek egy visszatérő, de folyton bővülő álom az alapja.
Szeretettel olvastalak: Tara
Juhász Kató
#5. 2011. szeptember 21. 13:05
Érdekes lehet, mi van az álom mögött.
Vágyódás a luxus után? Esetleg egy korábbi
gazdagabb élet emlékei törnek felszínre?

Kisgyermekkorom első, félelmetes emléke
fűződik az abaujszántói kastélyhoz, ahol
vendégségben voltunk, s nem akartam ott
aludni. Ijesztő volt a hatalmas tér és a
visszhang.
A kastély sem nyújt szép élményt mindenkinek.
Gitka_61
#4. 2011. szeptember 21. 09:31
Nekem egy kicsit túlteng , túl csodás, de hát mit várjunk egy ilyen álomtól.

Édesanyád jó helyen van.

Szeretettel! Gitta
janos
#3. 2011. szeptember 21. 08:53
Nagyon szép álom és megemlékezés.
Szeretettel, gratulálok! Mindent bele adtál, tetszik.
János
Balage
#2. 2011. szeptember 21. 08:23
Ott voltam én is.
Tetszett. A plusz poén pedig meglepett.
Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Az elbizakodott egérke