KACAGJ BAJ-azzó!

MEGSZOKOTT TÉMAKÖR ÉS SZÁNDÉK: NEVESS EGY PICIT!

A várószobában olvastam a novella témájához kapcsolható történetet.

 

 

Remélem, senki nem érzi magát megsétve, hogy a súlyos, nagy együttérzéssel olvasott, egyelőre gyógyulást sem ígérő állapotban levő betegtársaim beszámolóit kihasználva, a küszöb alatt becsúsztassam saját, fent leírtakhoz csak nevében, és részben hasonló nyavalyámról leírtakat.

Egyik nap reggel valami duzzanatot éreztem a lágyékom tájékán. Csak nem? Az én koromban? Felderítésre kiküldött kezeim rossz hírrel tértek vissza. Egy pingponglabdánál nagyobb, de egy teniszlabdánál kisebb gömbre akadtak. Hmm! Tipikus kórházi eset - ijesztettem magamra. - Menjek a nőgyógyászatra? Ezt a megoldást elvetettem! Mivel nem ment el az agyvizem, még ráérek vele. Egy nyugdíjból élőnek különben sincs pénze egy szóba jöhető császáros szülésre. Legegyszerűbb, ha elvetetem!

Így kerültem a sebészet ambulanciájára. A vizsgálatot egy reggel mindig rosszkedvű, nagybajuszos sebészdoki végezte. Letoltam a gatyámat, egy pillantást vetett a büszkeségemre, és már is megszületett a diagnózis.

- Magának lágyéksérve van! Azt meg szoktuk operálni! - Megörültem a hírnek! Gyűjteményemből ugyanis az alhasi vágás hege még hiányzott! Örömöm nem tartott sokáig.

- Mennyi idő alatt futja meg a száz métert? - kérdezte.

- Háááát, úgy tíz perc alatt. Utána meg kell állni, mert elfogy a levegőm. Kb. öt percre van szükségem, amíg pótlom az élet fenntartásához szükséges oxigénmennyiséget. Ha ezt is beleszámítom, akkor tizenöt perc.

Megvetően rám nézett, majd meghozta az elsőfokú ítéletet:

- Magának olyan gyenge a szíve, hogy nem altatható, így nem is műthető. Ezért vigasztalásként fölírok magának egy sérvkötőt.

Megköszöntem. Akkor még nem tudtam, hogy ebben nincs semmi köszönet. Mert, bár az eladó megmutatta a fölszerelését, otthon már persze nem sikerült. Mindenféle tépőszalagok akadályozták a helyes alkalmazást, beleakadva ingbe, gatyába, messze elkerülve a tényleges munkahelyüket, ott okozva szorítást, ahol nem kellett volna, és ráadásként a kis huncut sérvkötő gyakran felfedezőútra indulva, kikukucskált a bokámnál a hosszúnadrágomból. Hát, ez nem mehetett így sokáig, fizetésmentes szabadságra ítéltem ezt a középkorban bizonyára előkelő helyre sorolt inkvizíciós kelléket, és bevágtam a szekrény aljába. Kis albérlőm is meghálálta a kímélő életmód bevezetését. Visszavonult szülőhelyére, és ha nem üldögéltem sokat a fából és fajanszból alkotott ülő alkalmatosságokon, a nap többi részében eredeti helyén pihengetett. Jó volna ezt a helyzetet állandósítani. Majd utána nézek, nem lehet-e fellebbezni, és az egészet altatás nélkül rövidre zárni? Vállalnám a kihívást.


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
andor
#6. 2015. július 4. 00:29
Kedves Barátaim, hűséges olvasóim!
Nagy örömet okozott látogatásotok, hálás köszönet érte!
Szeretettel Andy
Mara
#5. 2015. július 1. 22:27
Drága Andy !

Úgy eltűntél, hogy sej haj!

Ironikus írásod sok mindent eszembe juttatott.Más téren, de vannak hasonló élményeim.

Az orvosom szerint dagadok az egészségtől, én meg imitt-amott élek, bár dagadok..
Szeretettel ölellek és homlokodra egy nagy puszit adok: Mara
Csilla
#4. 2015. július 1. 20:45
Kedves Andy! Nem picit nevettem! Kacagtam!

Már hiányoltalak ám!

Ölellek:
Csilla
szerkesztőség
#3. 2015. július 1. 10:31
Én is oda-vissza vagyok a stílusodtól. Nagyon jó írás.
Balázs
Eliza Beth
#2. 2015. július 1. 08:32
Imádom a humorodat, Andy!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek