Kabát, csizma, kesztyű

Fantázia.

 

December eleje van, hárman ülnek a szobában, ahol kellemes meleget áraszt a tetőre szerelt hőfogó, amely a Nap sugaraival közvetlen kapcsolatban áll, bárhogyan is forog a Föld.
Vihar tombol künn, a havat keveri, kavarja, csapkodja ablaknak, falaknak. Hókupacokat épít az egyik helyen, simára söpri a talajt a másik helyen. Ilyenkor senki sem kóborol a fagyos időben, bár a föld felett egy méterre repülő gömb-autóban sem érezni a vihar erejét, valahogy az ősi ösztön azért még él az emberekben.
A három személy közül a hölgy, Emese, terhessége utolsó óráit éli, a férj, Attila gondterhelten jár a szobában le-fel, míg a nagymama magába roskadva hallgat. Mit is mondhatna? Ilyenkor nem lehet tanácsot adni. Ha azt mondja: menjenek a szülőotthonba, és a gyereknek akár egy hajszála sem áll úgy, ahogyan azt az orvosok elképzelték, rögtön elveszik szegénykét a szülőanyjától, és soha többé nem látja senki. Ha idehaza szüli meg a gyermekét, és nem hamisan jelentik azt, hogy útban vannak a szülészetre, akkor sincsenek jobb helyzetben.
Egyetlen lehetőség van. Az illegális szervezet vezetője, akivel titokban tartják a kapcsolatot, ha időben ide ér, és elviszi őket a búvóhelyre, biztosan csak akkor tarthatják meg a babát. Nincs sok idő hátra, mert már egyet jelzett a szülészeti csengő, ami után hallatszott: készülni kell az útra.
Már kétségbeesett arccal, Emese szeméből potyogtak a könnyek, és nem zokoghatott, mert meghallják, és abból is problémák keletkezhetnek. Épp jelezni akarták indulásukat, amikor Viktor, a föld alatti szervezet vezetője titkos jelét meghallották. Gyorsan felkapták a csomagjaikat, de előbb bejelentkeztek a kórházba, hogy indulnak, mert a távozást észlelő szerkezetet nem lehetett kikerülni.
Viktor gömb-autóján a Járőrök Alfa jelzése volt látható. Ezzel biztonságosabban közlekedhetett, és a jelszót is tudta, mert emberei vannak a föld felszínén is. Mind többen csatlakoznak hozzájuk, hiszen a helyzet embertelensége nem csak a gyermekek szelektálásában mutatkozott meg. Aki perc pontossággal nem jelent meg a munkahelyén, azt fegyelmi elé állították, legjobb esetben elvették télen a fűtést két napra, legrosszabb esetben kényszermunkát kellett végeznie az automata hótisztítók helyett, kesztyű, csizma és télikabát nélkül. Súlyosabb esetekben elvitték az embereket kényszermunkára, ahonnan még senki sem tért vissza. Ha Attilát a családjával is elkapnák Viktorral, a legkegyetlenebb elrettentő büntetésben részesítenék őket. Mindenkinek a lakosok közül be kellene kapcsolnia a fali monitort, figyelmesen végignézni, ahogyan kínozzák őket. Kezdenék Emesével, majd a nagymamával folytatnák, és a két férfinak olyan fájdalmas szúrásokat adnának, amelyekből a vérzés kimenetelét elállítanák, és trichinellával beoltanák őket. Napokig szenvednének rettenetes kínok között. Ezt mind vállalták mindannyian, csakhogy a baba megmaradjon.
Szerencsésen lejutottak a búvóhelyre, ahol a szülésznő várta őket.
Gyorsan megszületett a kisfiú, akinek Előd nevet adtak.
Viktornak sürgős dolga akadt, de Attila megragadta a kezét, magához rántotta, és olyan erősen átölelte, hogy Viktor mosolyogva leintette.
- No, no, barátom, még megfojtasz, és nem azok a gyilkosok veszik el az életemet.
- Viktor, hogyan kö...
- Hagyd, drága barátom, te is megtetted volna ezt értem, de most tényleg mennem kell. Estére találkozunk, és megbeszélünk mindent részletesen.
Ekkor az ifjú apuka ismét odament feleségéhez, és boldogan átölelte az izzadtságtól még mindég csuromvíz anyukát, aki természetes úton volt hajlandó megszülni gyermekét.
Nagymama fogta Emese kezét, de amikor Attila odalépett, diszkréten felkelt, és magára hagyta a boldog szülőket.


Huszonöt év elmúlt a család szöktetése óta.
Nagy változások történtek ez idő alatt..
Sikerült az embertelen uralmat megdönteni, mégpedig Előd vezetésével, aki sokat tanult Viktortól és az apjától, akik tanácsát ma is elfogadja.
A technika vívmányait élvezheti mindenki, de a lakosok privát életét senki sem figyelheti. Az emberek végzik a munkájukat. Azért rendfenntartók vannak, mert semmi sem tökéletes, most is vannak kihágások, de a büntetés kegyetlensége eltűnt a megbukott rendszerrel.
Mi lett a vezetőkkel? Ott dolgoznak gépi segítség nélkül, ahol épp szükség van rájuk, csak kapnak télen csizmát, kesztyűt és kabátot.

 

 

(Hát, ilyet sem olvastam még tőled, kedves Mara! Micsoda disztópia! Remélem, nem válik valóra! - Eliza)

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek