Juhász Anikó: Végül elviszlek téged is...

"...bor mellé halált is ad az Isten nekünk..."

 

 

Végül elviszlek téged is, mondta a
halál, csak előbb letöröm itt e margarétát,
álló helyzetbe hozom a himbálózó kötelet,
kicsalogatom a meleget a szomszéd szobában
fekvő testből, kifárasztom a gyerekek talpa
alatt az ugrókötelet, ne félj, mert itt leszek én a
hajnalpírral, vakító fényes utcákon jövök feléd,
felkapaszkodom lépcsőin a háznak, pókok
hálójába teszek véres szúnyogot, s úgy
táncolok feléd, hogy köd se takar már,
meztelen testem elől csupán egy gyerek
szalad, botjával az öreg koldus el nem zavar,
s akkor én átlépem, át a küszöböt, melyet
egy életen át smirglizett az, kihez az én
nagyapám még kalappal fején tért be,
hogy megülve asztalánál mindennap
kicsit hosszabban mondja el, bor mellé
halált is ad az Isten nekünk, s megfoglak
én, s aztán majd azzal az ujjbeggyel érintelek,
amelyre tegnap rászállt egy okos madár,
s onnan tovább ő többé nem repült.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
dezsoili
#12. 2011. november 6. 21:09
Győzd le ezt a démont! A vers jó, gratulálok, Ili.
Juhász Anikó
#11. 2011. november 5. 00:22
Kedves Mara,

ősidők óta peregnek a képek a halállal kapcsolatban is. Mintha az ember "kifesthetné" magából a halált legalább néhány pillanatra. Nos, erre jó a vers, még akkor is, ha nem az életben táncol, hanem a halál nyomában lépked, vagy a halál elől épp félrehúzódni igyekszik.
előzmény: Mara hozzászólása, 2011. október 31. 12:52
Juhász Anikó
#10. 2011. november 5. 00:16
Kedves Kató,

igen, a halál az a legbiztosabb vendég az életünkben, aki előbb-utóbb megérkezik, s távozni sem szokott üres marokkal.
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2011. október 31. 13:21
Juhász Anikó
#9. 2011. november 5. 00:11
Kedves "harunalrasid"!

Az élettapasztalat sokféle benyomást őriz a halállal és a pusztulással kapcsolatban. Ezt akartam magamban felszínre hozni, vagy inkább úgy mondom, felszínre engedni, de nem a szigorú végiggondoltság tűhegyével, hanem inkább azt a benső rendet, érzésrendet követve, ahogy a halál sok kis köve, jelzése nap nap után lerakódik, s aztán később 'valami magának való versrendet' is megkövetelve felszínre jönni igyekszik. S kicsit közelítve ahhoz is, ahogy az öregek, eleink ezt versen kívül is tudták, s egy-egy közös vacsoránál versen kívül is mondhatták.
előzmény: harunalrasid hozzászólása, 2011. november 1. 10:27
Juhász Anikó
#8. 2011. november 5. 00:06
Kedves "öreg olvasó"!

Az élettapasztalat sokféle benyomást őriz a halállal és a pusztulással kapcsolatban. Ezt akartam magamban felszínre hozni, vagy inkább úgy mondom, felszínre engedni, de nem a szigorú végiggondoltság tűhegyével, hanem inkább azt a benső rendet, érzésrendet követve, ahogy a halál sok kis köve, jelzése nap nap után lerakódik, s aztán később 'valami magának való versrendet' is megkövetelve felszínre jönni igyekszik.
előzmény: öreg olvasó hozzászólása, 2011. november 1. 13:18
Juhász Anikó
#7. 2011. november 4. 23:54
Kedves Zsuzsa,

többször voltam távol hosszabb ideig, meg persze más okok is közrejátszottak.
előzmény: Döme Zsuzsa hozzászólása, 2011. október 31. 12:34
öreg olvasó
#6. 2011. november 1. 13:18
Többször olvastam, hogy megértsem.
Nagyon szép vers az elmúlásról.
Gratulálok.
harunalrasid
#5. 2011. november 1. 10:27
igen.
a kezdet mindig a véghez vezet.
de nagyapád hasonlata: a bor mellé halált is ad az isten, ez nagyon igaz...
Juhász Kató
#4. 2011. október 31. 13:21
Jól érzékeltetted, a halá előbb -
utóbbl mindenkit elvisz.
Mara
#3. 2011. október 31. 12:52
Az elmúlás gondolatát szép képekben fejezted ki. Szeretettel gratulálok: Mara
Döme Zsuzsa
#2. 2011. október 31. 12:34
Jó, hogy visszatértél közénk. Szép a vers.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Az ablak