A József Attila-blokkban fogok válaszolni a hozzászólásodra (lásd: Juhász Anikó: A költő nyelve, a költő csöndje, ha magyar - József Attila c. vers), de ott nincs módom arra, hogy a levelet kifejezetten neked címezzem.
Juhász Anikó: Hegedű

Körötte emberek jöttek-mentek... (vers)
A járdán lett halottá, oly
egyszerűen, ahogy az angyalok a
kőre ülnek, s fátylaik mögé rejtik
a holnapot. Körötte emberek
jöttek-mentek, sajnálták a hegedűt,
hogy az a sok korom most belepi,
hogy házfal támasztja hegedűvonóját,
s hogy még mindig hozzákötődik,
hozzá, ki a járdán lett halottá,
oly egyszerűen, ahogy az angyalok
a kőre ülnek, mert csak feküdt
ott, s előtte sort képeztek - mint
hűséges kutyák - a hegedűtokok.
Vissza a főoldalra
A József Attila-blokkban fogok válaszolni a hozzászólásodra (lásd: Juhász Anikó: A költő nyelve, a költő csöndje, ha magyar - József Attila c. vers), de ott nincs módom arra, hogy a levelet kifejezetten neked címezzem.
Köszönöm. Igen, a versben még a hangulatfelszín is többnyire egy sokrétegű rész a nagy egészből. Abból, ami bennünk lakik, meg a többiekben lakik...
Jó, mint mindig; gratulálok.
Szeretem a verseidet olvasni, mert mindig mély értelmet, jelentést hordoznak.
Köszönöm. Valóban, gondolhatunk részben akár rájuk is, sőt lassan már a fiatalokra is. Meg mindazokra, akiknek nemcsak véletlenül jut osztályrészül az utcai halál, hanem -- lévén "utcalakók" -- lassan már nem is tudnak máshol "összefutni a halállal". A fanyarkás irónia a versben erre is célzott.
Köszönöm. Jól éreztél rá a vers mögöttes mondanivalójára is.

Szeretettel olvastalak: Tara
Gratulálok: Mara