Józsi tata meséi

Egy mesesorozat első darabja.


Józsi tata már nagyon várta a hétvégét. A szürke, egyhangú hétköznapok után végre megint együtt lehet az egy szem unokájával, Somával. Amióta a lányát elhagyta az a „szívtelen gazember", lelki vigaszt keresve, sűrűn töltötte a csonka család a hétvégeket náluk itt lent vidéken, a nyugalom völgyében. Hogy miért alakultak így a dolgok, nem az ő tiszte volt megítélni, ehhez a nők jobban értenek. Amíg az asszonynépség egymás vállán kisírta bánatát, addig ő megpróbált jó nagyapa és belevaló apapótló is lenni egy személyben. Nagyon jól megértették egymást Somával, mindketten láthatóan élvezték a közös együttléteket. Eljártak horgászni, voltak bábszínházban, játszótéren, focimeccsen. Ma is jó mozgalmas napjuk volt, estére jól kifárasztották egymást. Miután mindenki leáztatta magáról a rárakódott odanemvalót, Soma elbúcsúzott, és az anyjával elvonult aludni. Józsi tata leült a tv elé, és azonnal lecsukódott a szeme. Ekkor valaki megérintette a vállát.

- Nem alszom, csak a szememet pihentetem - riadt fel. A lánya állt előtte, mesekönyvvel a hóna alatt.

- Apuka, Te vagy a kedvezményezett, Soma szeretné, ha az esti mesét ma te olvasnád fel neki - és megmutatta, hogy melyik fejezetnél tartanak.

Soma üdvrivalgással fogadta a nagypapit. Amíg befészkelődött az ágyába, Józsi tata feltette az olvasószemüvegét, és beleolvasott a kiszemelt mesébe: valami Walt Disney mesefilm könyvváltozata volt, harsány színekkel, rövid tőmondatokkal.

-Szegény gyerekek - dünnyögte az orra alá. Becsukta a könyvet, levette a szemüvegét,  hátradőlt, behunyta a szemét, és mesélni kezdett:

Brenya Bálint története:

Brenya Bálint, a béka, kedvenc franciaágyán heverészett. Mellső lábai a feje alatt a gólyamintás párnáján, hátsó lábai egymást keresztezve az összehajtott békaemberes takaróján nyugodott. Azon gondolkodott, mivel kellene elütni ezt a szép nyár eleji napot. Első gondolata az volt, hogy elmegy a haverokkal az öreg gólya nénit bosszantani. Ez nagyon kellemes és teljesen veszélytelen szórakozás volt, mert Sári gólya már nagyon sok nyarat megélt, a mozdulatai lelassultak, és már rosszul is látott. Mivel hiúságból nem hordta a szemüvegét, könnyű volt kitérni a tétova csőrcsattogtatás elől. A vásott békakölykök nagyon jól értettek a gólyabosszantáshoz, szegény Sárát egyre betegebbé tette a sikertelenség.  Bálint úgy hallotta, hogy Sára pszichológushoz járt, aki végül beutalta egy természetvédelmi menhelyre, ahol a kamrájában tárolt békakonzervekért cserébe, élete végéig gondoskodnak róla. Így hát ez a program ugrott. Tovább elmélkedett, mit kellene csinálni. Talán lemehetne a tópartra, és beszállhatna a „ki tud több szúnyogot elkapni egy óra alatt" versenybe. Ezzel az volt a baj, hogy azt a piszok Kvarty Sanyit képtelenség volt legyőzni. Gyors volt, mint a villám, és akkora feneketlen bendője volt, hogy elnyelt akár egy szekérnyi szúnyogpecsenyét is. Mindenki esélytelen volt vele szemben, ezért a verseny teljes érdektelenségbe fulladt.

Ekkor eszébe jutott a régi kedvence, amit már olyan régen nem csinált. Felpattant az ágyról, és bemelegítő mozdulatokba kezdett. Megpezsdült a vére, mert ez egyáltalán nem volt veszélytelen vállalkozás. Kiugrált a házából, és a város felé vette az útját. Az országút fényes aszfaltcsíkjához érkezett. Nagy levegőt vett, koncentrált, és a megfelelő pillanatban, hatalmas ugrásokkal a túlsó oldalon termett. Most egész jól sikerült, mert csak egy autó kényszerült vészfékezésre, és csak három autó csúszott egymásba. Lazábbra vette a tempót, és az első játszótér felé ugrált. Jól számított, a kellemes idő hatására kiözönlöttek az óvodáskorúak.  Sajnos egy kicsit elbambult, nem vette észre, hogy két fiú kiszúrta magának. Hatalmas üldözés lett az eredménye. Az utolsó pillanatban egy ügyes oldalra vetődéssel sikerült megmenekülnie. Amikor túljutott a sokkon, kipihegte a fáradalmakat, és ivott a szökőkútból.  Ezután már sokkal körültekintőbben körbenézett. A homokozó szélén látta meg őt. Szőke, göndör hajú, angyalarcú kislány volt. Belemerülten homoksütiket készített. Óvatosan közelítette meg. Mikor odaért, próbált a legelőnyösebb oldaláról mutatkozni, és mosolygott mellé. A kislány egy ideig tudomást sem vett róla. Ekkor felmerészkedett az egyik homokkuglóf tetejére, és próbálta felhívni magára a figyelmet: két lábra állt, és az unokaöccsétől tanult csípőmozdulatokkal lassú táncba kezdett. Már vagy tíz perce tartott a produkciója, amikor a kislány végre észrevette. Ez volt a fordulópont, ekkor derült ki, hogyan folytatódik a történet. Ugyanis ilyenkor dőlt el, hogy a két változat közül melyik következik be:

1. Az alany hatalmas visításba tör ki, a szülőjéhez rohan. Ebben az esetben nagyon gyorsan el kell tűnni a helyszínről.

2. Az alany nem fél a békától és ebben az esetben bekövetkezhet az, amiért érdemes egy békának megszületnie.

Szerencsére az emberismerete most sem csalta meg, a kiszemelt a második kategóriába tartozott. Odatotyogott hozzá, és óvatosan a kezébe vette, majd felemelte. Forgatta a fejét, és a béka szemébe nézett. És ekkor megtörtént! Csücsörített a kicsiny szájával és megcsókolta őt.

Majd letette a földre, és elé guggolt. Várt. A kis királylány egy ideig még reménykedett, aztán hirtelen felpattant, és mérgesen elfutott:

- Rossz béka! - kiabált magából kikelve.

Pedig ha akkor visszafordul egy pillanatra, látta volna, ahogy a békából egy délceg kis királyfi válik, majd újra béka lesz.

Csend telepedett a szobára, Józsi tata odament Soma ágyához. A kisfiú szeme már csukva volt, egy leheletnyi jóéjt puszit nyomott a homlokára. Halkan osont ki az ajtón, amikor Soma szavai utolérték:

- Nagypapi a kislányok között tényleg vannak királykisasszonyok?

- Igen kicsim, csak sokan nem tudnak róla. 

 

 

 

Folyt. köv...


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
mistletoe
#6. 2012. március 27. 14:32
Örülök, hogy tetszett.
előzmény: Fitó Ica hozzászólása, 2012. március 24. 12:34
mistletoe
#5. 2012. március 27. 14:31
Természetesen folytatom, ha már megígértem!
előzmény: Balage hozzászólása, 2012. március 24. 10:01
Fitó Ica
#4. 2012. március 24. 12:34
Nagyon jól szórakoztam a békamesén!
Eliza Beth
#3. 2012. március 24. 10:17
Csatlakozom Balázshoz! Remek! Várom a többit!
Jó a természetvédelmi menhely :-)
Balage
#2. 2012. március 24. 10:01
Nagyon jó!

Remélem, komolyan gondoltad a meseSOROZATOT! Örömmel olvasgatnék még tőled...
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek