Jótett, szívesség, korrupció

A sáskák a gyér fű szomjas zöldjét mind levásták

 

Amikor a próféta jót tett az emberekkel, azzal, hogy megjövendölte a háborút, azok szívességből kenyeret adtak neki, a kenyérboltban fizetség nélkül minden alkalommal egy veknihez juttatták. Amikor véget ért a háború, s ebből sokan meggazdagodtak, persze a próféta szegény maradt. Amikor Istentől újabb feladatot kapott, szöget ütött a fejében, hogy Jónás miként járt. Mivel hallotta a tévében, hogy a Földközi tengerre egy cethal tévedt, neki pedig pont ott lett volna dolga, elhatározta, hogy szól a japán cet-halászoknak. Ők ugyanis már régóta cethalra utaznak, mindenki tudja, hogy csak kamu szöveg a tudományos kutatás. Tegyenek egy kitérőt, és fogják ki azt a nagy halat.

Nem akart Jónás sorsára jutni, a cethal gyomrában csücsülni. Sötétben és bűzben, embertelen kínok között rugdalni a cethal gyomrát, hogy okádja ki már ebből a pokolból. Nem, ezt azért mégsem tudja vállalni, hiába a prófétai foglalkozás, ezt senki sem várhatja tőle.

A japánoknak egy kis kitérőt kell tenni, mert a Földközi tenger nem a Csendes óceán beltengere, de ennyit megtehetnek érte. Különben is, tutira mehetnek, itt kószál a cethal, a kereskedelmi tévék megbízható hírforrások általában, fogják csak ki azt a cethalat. Írt egy e-mailt a halászoknak, azok pedig igent mondtak. A próféta nyugodtan tengerre szállt, az utazási irodának megadta a hajóbért a szép mediterrán szigetre. Retúrban, hogy majd vissza is szállítsák.

Elrendezte a dolgokat, és visszafelé indult.

Igen ám, csak közben az utazási iroda tönkrement és szegény próféta ottmaradt a szigeten. Megpróbált egy kis mellékest keresni, de a szállodában nem voltak vevők a szövegére, hamarosan kiutálta a tulajdonos, nehogy molesztálásnak vegyék a vendégek az ő tolakodó szövegét.

Még, hogy vége lesz a világnak! - méltatlankodtak sokan, akik éppen a jövőbe akartak befektetni. Ez a koszos senki mit magyaráz, először is ki kérte rá, hogy szövegeljen, és különben is unalmas a dumája!

A próféta belátta, hogy tényleg nem ide való a jövendölés, valahogy másként kell kimászni ebből a kelepcéből, amibe került. Nincs pénze a visszautazásra, mert bár kifizette a visszautat is, de az utazási iroda nem szállítja vissza.

Ilyen esetekre vis major van, senki nem tehet semmit.

Kiment a tengerpartra, mert már éhes volt. A szállodából elzavarták, csak a halászoktól remélhetett segítséget, az utcán tilos volt koldulni. Egy öreg halász megsajnálta, amint meghallotta a történetét, és mivel a japán halászhajó a környéken tartózkodott, felajánlotta, odaviszi a cethalászokhoz.

Nagyon megörült a próféta és örömmel vette az ajánlatot. Nem sok idő alatt megtalálták a japánokat, mert a legénység a kikötői kocsmákban tivornyázott a jó fogást ünnepelve. Rövidesen a kapitány előtt állt, bemutatkozott neki: ő volt a tippadó a cethalra, de most segítségre lenne szüksége, mert az utazási iroda tönkrement, ő meg hoppon maradt. A kapitány dörzsölt fickó volt, ezt a kitérőt is csak úgy tudta megtenni, hogy beetette a főnökséget.

- Azt mondod, te voltál a tippadó, hát idefigyelj! Egy ilyen girhes keszegért kellett nekem a föld másik felére jönnöm, a főnökség előtt nem fogok megállni, ha megtudják, mire jutottam, a legénység meg a prémiumom kontójára tivornyázik. Szóval jól rászedtél engem, ezért, ha jóváteszed a kergeségedet, nem adlak át a kikötői hatóságoknak, de csak akkor! Te leszel a mindenes szolgáló, a hajó és a személyzet minden ügyes bajos dolgát te fogod rendben tartani, amíg úton leszünk. Aztán mehetsz Isten hírével. Azonnal elkezdheted a szolgálatot, a fedélzet felmosásával!

Nem volt mit tenni, a próféta nekiállt a munkának, éjt nappallá téve dolgozott. Rendben tartotta a hajót, a személyzet ügyeit, nem volt egy perc megállása sem. De állandóan megbüntették, hogy nem dolgozik rendesen. Halálosan kimerült, már arra gondolt, jobb lett volna a cethal gyomrában, mint itt a hajón.

Ekkor kikötöttek valahol Afrika partjainál, ahol a kapitány eladta rabszolgának. Egy tevehajcsár lett az új gazdája, aki azt a feladatot adta neki, hogy a tevék ürülékét szedje össze a sivatagban. A karaván haladt, a próféta szaladt a karaván után, és gyűjtötte a tevék ürülékét. A tűző napon a talpa megégett, a tüdeje zihált, a nyelve kiszáradt, de a hajcsár csak hajtotta, szedje a trágyát, mert a hideg éjszakában tüzelni kell, s ha nincs elég trágya, nem lesz mivel tüzet rakni. Pokol lett az élete, nappal a forróság gyötörte, éjjel a fagyos hideg sanyargatta.

Csak hálni járt belé a lélek, amikor egy oázishoz értek. A tevehajcsár nem volt megelégedve a prófétával, és eladta egy kereskedőnek.

1. A kereskedő nem volt más, mint egy kalózrádió működtetője. Az oázisban működött non-stop, a kiváló minőségű, csodatevő homokot reklámozta, amelyet naponta fogyasztva, egy kettőre elmúlik minden bajunk. Egy csipetnyit kell a levesünkbe szórni, vagy a pörköltbe tenni, mintha megsóznánk, és garantáltan elmúlik minden betegségünk. Talán tíz deka van egy kiszerelésben, amelyik közönséges papírzacskó, ára egy euró. A bolondnak is megéri, próbálja ki Ön is! Ez volt a hirdetés tartalma, online rendelés, fizetés számlára. A világ minden nyelvén hirdették, naponta többször is, ahogy rá került a sor. A próféta dolga volt a kis csomagocskák betöltése homokkal, a rendelések postázása. Naponta több száz rendelés futott be a világ minden tájáról, napi nyolc-tíz órát dolgozott, de megérte, mert jószívű volt a gazda, bőven ehetett-ihatott amennyit csak akart, és még fizetést is kapott. Egy év alatt összegyűlt annyi pénze, hogy akár haza is utazhatott volna, de annyi megpróbáltatás érte, hogy inkább maradt. Élete végéig dolgozott a kereskedőnél, boldogan élt, míg meg nem halt.

2.A kereskedő nem volt más, mint Illés, akit az Úr küldött a mi prófétánkért. Tudta, hogy ide fog érkezni, hiszen minden lépését vigyázta és irányította a Mindenható, és meghagyta Illésnek, vegye fel tüzes szekerére és vigye a mennyekbe. Meghökkent hősünk az események ilyen alakulásán, de nem tudott választ adni azonnal, három nap gondolkodási időt kért és kapott. Kiment a pusztába, hol a sáskák a gyér fű szomjas zöldjét mind levásták, és három nappal és éjjel gondolkodott, mit tegyen. Ha elmegy, a halált választja, legalább is földi értelemben, mert itt marad minden - nélküle! Igaz, jórészt szenvedés volt az élete, de mégis élt, látta a virágokat, az állatokat, az embereket, a csillagokat. Amíg lehet, addig élek - így döntött végezetül és Illés dolgavégezetlenül ment vissza, nem ült mellé a bakra másik próféta-utazó.

3. A kereskedő nem volt más, mint a Korrupcióellenes Világügynökség titkosszolgálatának igazgatója. Eljutott ugyanis a központba a japán cethalászok Földközi-tengeri akciójának híre, és a titkosszolgálat lecsapott a dologra, mint a leghírhedtebb korrupciós ügyletre, amelyet ember kitalált. A magyar kormány akcióját sejtették benne, és minden követ megmozgatott az EU, az USA, hogy a dolognak utánajárjanak. Mint a demokrácia és a tiszta közélet legfőbb őrei, kézbe vették az ügyet.

A legfőbb bizonyítékként a próféta emlékiratait kívánták megszerezni. Arra kérték emberünket, mindent írjon le az elejétől a végéig, egy szót sem hagyva el a történtekből, és ezért tíz millió dollárt fizetnek, ha kész lesz a kézirat. Az összes elképzelhető jogot természetesen megvásárolják, kizárólagos tulajdonként. A próféta módfelett megörült az ajánlatnak, és nekiállt az írásnak, egy millió dollárt kért előlegként. Azóta is ír, és él, mint a cethal az óceánban.

 

 

 

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek