Játékszabályok

Egy nő vallomásai önmagáról, a férfiakról, a szerelemről és a szavakról. Napló és gondolat töredékek


Játékszabályok (1.)

 

Az én történetem, a szajha története, a szerelemé. Azoké a szerelmeké melyek mérgeznek, függőséget okoznak, mosolyt csalnak ideig-óráig a szívekbe, majd csendes fájdalommal, de a szenvedés taknyos-nyálas pillanatai nélkül maradnak meg emlékeinkben. Azoknak a férfiaknak a története, akik azzá tettek ami vagyok, akikbe szerelmes is voltam a magam módján, talán néhány pillanat, ölelés erejéig. A szajha történetét ezeknek a férfiaknak a csókjai, ölelései, vérző vagy éppen kegyetlen szívei ihlették. Kölcsönös játszások, kölcsönös csalatások, kölcsönös majdnem szerelmek.

 

Kávéházi afférok, párórás vonatos szerelmek, ott alvások, a nagy Ő(k) és az ideálok. Természetünknél és ember voltunknál fogva, így vagy úgy, de mindannyian a boldogságot keressük, hajszoljuk, erőszakoljuk rá az életünkre. Szükségünk van erre, erre az illúzióra, erre a megjátszott boldogságra amely ha nem is a legigazibb de legalább lélek közeli élmény. Mindenki másban véli megtalálni végül. Van aki a hivatásában, van aki a családjában, van aki a veszély édesen bizsergető helyzeteiben, a pénzben, az alkohol és drogok mámorában, az evésben, van aki a semminek is képes örülni és vannak azok akik mindig a másikban. A férfiakban, a szerelemben, az áthancúrozott éjszakákban. Sok férfi van, volt és lesz az életemben. Túl sok ahhoz, hogy mindegyikről számot tudnék adni. Talán nem is lenne illendő, így az én koromban.

 

A tiszta, lecsupaszított, cukormáztól és rózsaszín ködtől mentes számbavétele ez a világnak. Sokszor undorító, mocskos és kiábrándító de legalább igaz, őszinte vallomás. Egy szajha vallomásai.

Bejegyezte: idézőjeles dátum: 

Emlékszem az első csókra. Két tömbház közötti sikátor, cigifüst, nátha, kockás kapucnis. Azt hazudtam, tudok csókolni, csak nem szeretek. Nyelv nélkül csókolt. Dohány íze volt a szájának. Haza sem kísért. Még napokig éreztem a dohányt a számban. Mocskos voltam, de büszke... titkoltam persze rendesen, hiszen mennyire égő már ha valaki 13 évesen csókolózik először. Kicsit másabb lett a világ, azt hiszem valójában akkor kezdődött minden. Attól a pillanattól kezdve tudtam, hogy mostantól életem minden egyes perce a szerelem, a szenvedély és játszadozás jegyében telik majd, hogy mindaz, amit addig átéltem csupán csak előjátéka volt ennek az életre szóló kibaszásnak amit szerelemnek hívunk.

 

Újjászülettem. Megszületett bennem ő, a szajha. Azóta minden gondolatom, érzésem, leírt mondatom, megjátszott orgazmusom az övé. Akkor, ott abban a kis sikátorban, a dohányfüstben és takonyban meghalt az ártatlanságom. Nem nagy dolog, hiszen egyszer úgyis mindenki elveszíti a szüzességét, hogy testben vagy lélekben történik-e meg előbb, az szinte teljesen mindegy. Tehát megszületett ő... megszülettem én. Sosem értettem igazán mi olyan nagy dolog ebben. Hiszen így vagy úgy de mindenki játszik ,és előbb vagy utóbb mindenki ugyanazt játssza majd. Aki meg nem, az biztosan hazudik.

 

De hát mi mást is tehetnénk? Ez az élet, ez az átkozott nagy kibaszás mindenkivel, de legfőképpen mégis mindig önmagunkkal. Mert néha, még ha egy egészen rövid ideig is, de sikerül elhitetni magunkkal, hogy ő az, ő az aki majd egyszer holtodiglan és a többi. Rózsaszín köd, Kupidó, szál rózsa és szépen becsomagolt hazugságok. Miféle korcsos mazochizmus hajtja az embereket folyamatosan egymás felé abban a hitben, hogy ez a dugás ez most egészen más, ez már szeretkezés, ez most már a nagybetűs szerelem. Aztán egy napon mintha csak fejbe vágnának, jön a nagy kiábrándulás, a könnyek, a fájdalom, a szemrehányás, az öngyilkossági kísérlet, a mérhetetlen alkohol és csokoládé fogyasztás, a jó barátok hagyd a francban-jai. Hát komolyan kell ez nekünk? Ez az átkozott illúzió, hogy aztán az önsajnálat legmélyebb és legmegalázóbb pillanataiban megfogadjuk, hogy soha de soha többé? Majd ennek ellenére megint beleszeressünk az első emberbe aki kedvesen néz ránk...

De most nem erről vagy legalábbis nem így akarok beszélni, ez csak vázlatos bevezetője, nos mondjuk ki nyíltan az emberi hülyeség határtalanságának.

 

Egy csók hívott életre. Egy röpke kis titkos gondolat, ami átfutott két ember agyán abban a percben ahogy egymásra talált az ajkuk. Élek. Nem a legtisztábban, a legbecsületesebben, nem úgy, ahogy valamikor régen elterveztem. Nem követek szent utat, nem imádkozom, talán már hinni sem hiszek semmiben. Élek, mert életre hívtak, és azóta mindenkinek az vagyok, aminek hinni akar engem. Tükör vagyok, amelyben az emberek a saját vágyaikat látják. Másokban én is magam keresem. Ezért nem lehetek sohasem más, mint ami éppen vagyok, aminek akarnak.

Mindenki aki csak rám néz, 5 perc múlva belém látja álmai nőjét, furcsa kisugárzásról beszél, erotikáról, megtestesült bujaságról, nimfomániáról, perverz és szégyenlősen aranyos képzelgésekről. És hogy hol vagyok mindeközben én? Jogos kérdés... ott vagyok. Mert én vagyok mindez, mindaz amit éreznek, gondolnak, látnak, a száz meg száz én mind én vagyok, mind itt vagyok magamban de mindenki csak azt látja belőlem amire éppen szüksége van. Egyetlen ember él a világon aki mindezt ismeri, aki mindezt tudja rólam. Az egyetlen férfi akivel a szikrák sosem szűnnek, aki csak egyetlen egyszer ért hozzám és mégis ő tudja a legtöbbet ami tudható.

 

Egyszer csak feltűnt, hogy sokan lettek... Ha egészen konkrétan akarok fogalmazni akkor a Mesterrel kezdődött. Dübörgő zene, fények, néhány jó barát egy halom idegen és ő. Rám nézett és beleborzongtam, ösztönösen félni kezdtem tőle, mégis vonzott, vonzott a lángja, a tűz a szemében, az erő. Lepkének éreztem magam mellette... Tudtam ha közel megyek megéget, de távolról csodálhatom a fényét, és ő cserébe egész éjjel világít nekem (mennyire dagályos is ez a rajongásféle, klisé, klisé, klisé). Megszelídített, megnyitott, rám talált. Ő megérezte bennem, amit én eddig folyamatosan rejtegettem, és megtanított a szeretők nyelvére. Szabályokat fektetett le, feladatokat adott és nem hagyott meghátrálni. Játékossá tett minden értelemben. A nyomába léphettem. Most én is ugyanezt teszem... Tanítok, az embereknek egymásról, a szavak mögötti jelentéseket, a mozdulatok és érintések művészetét. Szeretővé tett. Tiszta lelkű még ártatlan szeretővé. Akkor még nem tudtam, amit most tudok, nevezetesen azt, hogy szeretőnek lenni, játszani nem csak szavakkal lehet, tettekkel izgalmasabb. A kettő között van egy határ. Nem igazán érzed, amikor átlépted, csak az tűnik fel idővel, hogy már nincs lelkiismeret furdalás. Nincs a belső hang, nincs félrepillantás. Nyílt és egyenes szembehazudás van, és még csak nem is bánod. Akkor már késő, oda a lelked és nincs megállás azon a bizonyos lejtőn lefelé. Egyre több kell, egyre izgalmasabb, egyre merészebb, egyre erősebb és ütősebb, mert egy idő után józanul már nem is lehet bírni. Nem megbánásról van itt szó, nem a lelkiismeret elhallgattatásáról, hiszen az már régen nincs is. A romlásról, a belső rothadásról, ahogy érzed, hogy minden egyes csók csak arra van, hogy feledtesse az előzőt, ahogy minden egyes idegen érintés nyomán újabb és újabb fekélyek keletkeznek, míg lassan belülről emészt fel ez az egész, egy idő után már meglátszik az arcodon, a szemedben, a mozdulataidon...

Néha szerelmesnek kell lenni. A szerelem lelassít, és néha vannak olyan szerencsések, akiknek sikerül visszakapaszkodniuk, elfelejteniük ezt az egészet, szégyenkezni, megbánást tanúsítani és végül nekik megbocsájtanak. A szerelem megszépít, egy időre visszahozza a hitet a boldogságban. Egy ideig nem akarsz már játszani, csak szeretni akarsz. Ha egy szajha lelke megnyugszik az veszélyes. Mert ha becsapják, ha elárulják, ha összetörik az éppen gyógyuló szívét, azzal végleg a mélybe taszítják. Onnan meg már tényleg nincs vissza...

 

 

Folytatása következik...

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
akkoramikora
#5. 2011. január 18. 20:56
folyt. köv. :)

majd meglátjátok hova akarok kilyukadni
Eliza Beth
#4. 2011. január 18. 19:35
Érdekes levezetés....
akkoramikora
#3. 2011. január 18. 17:19
érkezik hamarosan
Balage
#2. 2011. január 18. 13:19
Ha az 1-es azt jelenti, hogy lesz folytatás, akkor várjuk ;o)
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek