Itt a Mikulás!

Újszülötteknek szeretettel

 

Megjelentek a kirakatokban a csokimikulások, jelezve december 6. közelgő beköszöntését. Ennek az eseménynek a méltatásáról nem maradhatnak le az érintettek sem!

 

Mikulásvers

 

Reggel, homály, ébredés, gondolkodás...

A homályos reggel gondolatébresztő.
Fény, törés, ablak, cipő ...
Ablaktörés?

Nem, fénytörés a cipőn. Cipő az ablakban?
Mi kiraktuk. Miki is!

Mikulás jön! Pszt! Halkabban!
Csoki, brikett.

Ha jók vagytok, cipőbe csoki,

ha nem, brikett,
Az idén is kitett
Magáért a Mikulás.

Na, irány a munka, indulás!
                                        (Poét Andor)

 

A vers megjelenése után több olvasóm kért egy mélyenszántó elemzést Poét Andor költeményéről.

Mielőtt rátérnénk a tartalom elemzésére, rögtön megállapíthatjuk, a vers modern, mai formájú, megpróbál elszakadni a Szabolcska Mihály féle édes-bús, szirupos verseléstől, de nem kíván konfrontálni a századforduló és a világháború előtti verselőóriások remekműveivel. A költemény a mai ember olykor terhes, gondokkal teli életéből villant fel egy vidámabb szeletkét.

Akkor most térjünk rá a vers tartalmának elemzésére. Milyen kifejezők a bevezető sorok:

 

Reggel, homály, ébredés, gondolkodás

A reggel legtöbbünk számára a kényszerű ébredést jelenti, a kialvatlanság érzetét, a „hadd aludjak még egy picit" csalfa biztonságérzetét. Ennek az érzésnek költői aláfestést ad a homály lehervasztó képe, amely mintegy sugallja: téli, hideg, fűtetlen szoba várja a fölkelőt. Ekkor elkezd gondolkodni: mi a nyavalyának kell felkelni ilyen korán és egyáltalában. Gondolatban máris érzi a reá váró taposómalomszerű munka minden terhét, a zaklatott főnök ingerültségét, vagy a pingvinszerűen sorakozó, türelmetlen ügyfelek mindennel elégedetlen nyűgösködését.

 

 Fény, törés, ablak, cipő ...

Ebbe a szomorkás hangulatba tör be a reggeli, felkelő nap fénye, amely emberünk arcára, és nem a hasára süt. (Az még egy kicsit odébb van). Az ablakon betűző sugárnyalábot csak a már egy éve nem mosott ablakra ragadt kosz tompítja egy kicsit, de ez is szép emlékeket idéz; van üveg az ablakkeretben, nem úgy, mint 56-ban, amikor egy belövést követően ripityára tört az ablaküveg, és a betörő decemberi hidegnek csak az ablakkeretre ragasztott - még a forradalom előtt nyomtatott, és már csak ilyen célra használható - Népszabadság próbált szinte reménytelenül ellenállni. De már akkor is ki volt téve a csámpás, félretaposott, foltozott bakancskája az ablakba. Majd gondolataiból felriadva, az ablakba kitett cipőre vándorol a tekintete. A cipő! Milyen jó, hogy kiraktuk! Hát persze, ujjongott fel benne egy meleg érzés: Ma jön a Mikulás! Milyen jó, hogy a szomszédban lakó Miki gyerek figyelmeztette erre, mert neki mikó' jutott volna eszébe ez. Na, ha az ablak nem is, a cipő szépen ki volt pucolva. (Mennyivel egyszerűbb egy cipőt megpucolni, mint az ablakot...) A cipő orrán megtörő fénynyaláb hirtelen beszökött a szobába, és bearanyozta a nagyi képét a falon.

 

Csoki, brikett...

Idén nem jár rosszul senki. A kirakatba kitett sok csokimikulás sejtetni engedi: az idén is kitesz magáért a Mikulás. A csokinak a gyerekek örülnek, a brikett pedig a mai energiaárak rohamos növekedésének kiegyenlítésére kombinált kazánt vásárlók számára jelent nagy örömet. Utóbbiak szerint minden nap jöhetne az öreg egy teli vödörrel, de erre semmi esély nincs, mert az országunknak annyira rossz a gazdasági helyzete, hogy ennek megvalósítása nemcsak az idei, hanem az elkövetkező 2-3 télen sem várható.

Arcán szelíd mosollyal elmélkedett ilyetén emberünk. Ekkor sütött hasára a nap. Ettől észbekapott, lehervadt arcáról a mosoly, és gyorsan mosakodni, majd öltözködni kezdett, nehogy elkéssen a munkából. Hja, valamiből élni is kell, nem minden nap Mikulás, és nincs krampuszból fonva a kerítés.

 

 

Na, irány a munka, indulás!



Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Csilla
#4. 2014. december 5. 20:24
Szokták mondani: egy újszülöttnek minden vicc új.....
Tréfás hangú verselemzésed egészen egyedi, és való világunk cseppet sem apró cseprő gondjaira irányítja a figyelmet.
Örülök, hogy olvashattam Poét Andor kissé ironikus írását.

Szeretettel ölellek:

Csilla
Answer
#3. 2014. december 5. 20:09
Örömmel olvastam verssel, elmélkedéssel, vidámsággal egybeszőtt írásodat, drága Barátom!
Ölellek, Answer
siktár éva
#2. 2014. december 5. 10:25
Kedves Andor!

Őszinte csodálatom és tiszteletem jeléül teszem meg véleményemet. Remekmű! Te megtetted a lehetetlent mélyen szántottál e gondolatok között. Csodálatos költői vénával van megáldva Poét Andor. Lényegre törő, minden cicomától, édeskés sziruptól mentes "költemény" Ja, igen, mert az! Ez egy csodálatos költemény. Mondanivalója pedig önmagáért beszél. Több is van neki, sőt...Ennyit röviden a költeményről. Na de a Te szakszerű, minden igényt kielégítő elemzésed a korona az íráson! Komolyan mondom, erre nem mindenki képes...és én nagyon örülök annak, hogy ismételten hoztad a formádat. Kívánom Neked drága Andor, hogy a humorérzéked soha ne hagyjon el, és még nagyon sok ilyen elemzést végezz. Szeretettel ölellek és gratulálok! Remek írásodat szeretettel olvastam. Évi
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek