I. Záporos forgatag - Éljen a szerelmesek napja!

"Pedig csak egy pillanat volt, ami eltörölt mindent..."

 

 

Lágy homok simogatta megfáradt talpamat,

Tiszta, sós aromák járták át orromat.

Ahogy a nyár végi hűs fuvallat belekapott a hajamba,

Úgy támadt a felkavaró vihar zavarodott világomba.

 

Mint mindent elsöprő záporos forgatag,

Mégis oly forró és hallgatag.

Jött felém, menekülni nem tudtam,

Magával ragadt, addig csak bolyongtam.

 

Pedig csak egy pillanat volt, ami eltörölt mindent,

Körülölelt az, amiben én eddig nem hittem.

Mélyen belül hadakoztam, ahogy csak bírtam,

De szabadulni akkor én már nem tudtam.

 

Olyan édes volt az, mint lé a gyümölcsben,

Józanság állapotában már nem fürdőztem.

Kapj fel, mint őszi szél a száraz avart,

Hogy talpam alatt ne érezzem többé a talajt.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Balage
#2. 2011. január 18. 14:05
Nagyon szép. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek