Hurrá, nyaralunk! 1.rész

Útikönyvek, és lexikonok garmadáját bújva ismerkedett a görög mentalitással.

 

A júliusi nap huncut szellővel barátságban cuppanós puszikat nyomott a kis ház lakóira. Sürgés-forgás közepette pakolták tele a kis Fiat csomagtartóját. Józsi, az apa kivételes műgonddal már hetek óta készítette a lajstromot, minden részletre oda figyelve, nehogy bármi is itthon maradjon. Felesége Gizike felelt az elemózsiákért, a két lurkó pedig a strandfelszerelések tudora lett. A kis Joci épp most fejezte be az elemi iskolát, értelmes kis srácként majd ősszel gimnázium felé veszi az irányt. Hugija, Nonó még várhat ezzel majd 4 évet.

Az úti cél Görögország, melyre még egy évvel korábban lelkesedtek be egyik barátjuk élménybeszámolója alapján. Meg is kapták az elérhetőségeit az utazási irodának még a télen, amikor már bízvást döntöttek e mesés mediterrán kiruccanás mellett. Február derekán az előleget is lerendezték, így kedvezmények garmada várt rájuk.

Józsi a külvárosban éldegélt családjával, mint több generációs família, ugyanis a szülei is velük múlatták az éveket. A csinos porta Juci néniék keze munkájaként adott otthont a fiataloknak, akik mérhetetlen szorgalommal bővítgették, szépítgették házuk táját. Persze azért a közös fedél olykor okozott némi nehézséget, különösen a konyhai ténykedések során, de ettől eltekintve nyugalomban éldegéltek így hatan. Igaz, ennél sokkal többen, ha a kutyusok, cicák, és jó néhány lábasjószág számát is mérlegeljük.

Az idősék már megérdemelt nyugdíjas éveiket élték, a fiatalok a közeli multi áruházban keresték mindennapi kenyerüket. Józsi hentesként a húsrészlegen, Gizike a pénztárban hadakozott az oly sokszor elviselhetetlen vevőkkel.

Józsi készülődésük pillanatától komolyan vette, hogy családjáért felelősséget kell vállalnia, pláne a messzi külhonban is, ahol még sosem jártak. Útikönyvek, és lexikonok garmadáját bújva ismerkedett a görög mentalitással. Minden hónapban beszereztek különböző kellékeket, hol UV szűrős napernyőt vásároltak, igaz borsos áron. Azt nem is sejtették, hogy a napernyő alapból szűri a káros sugarakat, s ráadásul a parton mindenhol eredetileg felállított hatalmas pálmaleveles ernyők segítik elviselni a perzselő hőséget. Munkahelyükön még márciusban hozzá jutottak mindannyiuknak egy-egy szalma kalaphoz is, amin a a cég hatalmas szalagján a következő felirat díszelgett: „ T......Gazdaságos". Strandpapucsuk is eme „védjegyet" viselte.

Hősünk precizitását fémjelezte, hogy kivételes gonddal válogatta össze egy magyar-görög szótárból a várhatóan legfontosabb kifejezéseket. Egyik késő tavaszi délutánon kertjük felől hangos szócsata hallatszott. A rotátor hangját olykor-olykor görög diskurzus szakította meg. Ez ám a készülődés, Jocó már görög barátokat is beszervezett, valószínűleg csere üdülésre készülnek. Csak később derült ki, Jocó fülén a kismagnóval rótta a kertet, s közben biflázta a szavakat, hogy majd a nagy nyaraláson mindenki megértse kéréseit. Mivel a rotátor is hangoskodott, ő túl kiabálva szajkózta, szinte üvöltötte: θα έχω ένα κιλό ντομάτες, σας ευχαριστώ, ναι ...

Barátaik felhívták figyelmüket, hogy egy csepp kútvizet sem szabad majd odakint torkukon leengedni,mert vélhetően fertőzött, inkább itthonról fuvarozzák ki a szükséges mennyiséget. Józsi így hát osztott, szorzott, és komoly megállapításra jutott:

- Mivel négyen megyünk tíz napra, fejenként napi két flakont számolva, az testvérek között is nyolcvan, plusz egy kis ráadással, jó, ha százat veszek.- gondolta. Azért azt meg kell jegyeznem, hogy a kis család nem barátja semminemű alkohol félének sem, úgyhogy a csodás, édes mazsolabornak befellegzett.

Elérkezett a várva várt nap. Már a bepakolásnál gondot okozott az ötven flakon ásványvíz, de ugye a barátjuk megmondta:

-Józsikám, ne aggódj, a busz mindent elbír.- ez valóban igaz, csak ha minden utas csak fele ennyit hurcol magával, és a jármű kb. 40 személyes, akkor már semmi egyebet nem is kell vinniük., mert fel sem férne. Végül, ha van az ember fiának egy szuperül feltöltött bankkártyája, akkor úriemberhez méltóan maximum egy fogkefe, és egy boxeralsó egy kis tatyóban, és indulás.

A kicsi kocsi csomagtartója persze,hogy icike-picikének bizonyult, így a papa előhúzta az utánfutót a garázsból.

Este hatra kellett a külvárosi benzinkúthoz ékezniük, a buszos találkozó színhelyére, hogy áthelyezkedhessenek a panorámás, minden igényt kielégítő kocsira negyvened magukkal.

Fél hatra begördültek a helyszínre. Már néhányan becsekkoltak leendő útitársaik közül. Ahogy meglátták a kis csapatot, a szájuk tátva maradt a meglepetéstől, majd égtelen hahotázásba törtek ki. A kis kocsi utánfutójából négy napernyő ágaskodott a szélrózsa minden irányába, nem beszélve a temérdek ásványvízről, bőröndök, és konzervesszatyrok tömegéről. A idegenvezető mosolyogva üdvözölte őket, majd finoman adta a tudomásukra, hogy nem a Holdra készülnek, és nem is évekre, s Görögország nem a világ vége, úgyhogy ennyi mindenre semmi szükség. Józsi előre megtervezett csomagolási szisztémája egy szemvillanás alatt össze omlott.

-De mi is ezekből a legfontosabb?- kérdezte Gizikét, aki szeint mindent vinniük kell.

 

Jó egy órába tellt, mire az utasoknak sikerült meggyőzniük őket, hogy csak a legszükségesebbeket hozzák, s így kénytelen- kelletlen megváltak három, aza három darab UV szűrős napernyőtől, harminc, azaz harminc flakon bubimentes ásványvíztől, tizenöt, azaz tizenöt liter étolajtól.......stb.

 

Végre, bár kissé lógó orral, de utastársaik szikrázó tekintetét elviselve elindultak Görögország felé..........

 

 

Folytatás: Józsiék élménybeszámolója, melytől kis családommal borultunk a nevetéstől.

 

 

2011. 05.15. Mimmy Clein

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Döme Zsuzsa
#3. 2011. július 13. 21:34
Nagyon élvezetes, jó volt.
Eliza Beth
#2. 2011. július 13. 14:03
Én is borulhatok?
Hogy kerülték el ezek az írások a figyelmemet? Jééééééééé!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek