HONEY

...akit igazán szeretsz, azt el tudod engedni...

 

Szabi álma:)





Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kismadár, akit azért teremtett a Jóisten, hogy megédesítse az emberek napját. Kék volt a tolla, és csodálatosan szép az éneke. Még sosem látott senki sem ennyire szépet, csakis édes álmaiban. Honey volt a neve.
Kicsi volt, törékeny, és egy nap messzire szállt. Fel a magas hófödte hegyekbe, de nem hallotta meg senki gyönyörűséges dalát. Elbűvölően dalolt a madárka, aztán elbújt egy sziklarepedésbe, aminek napokig a foglya lett. Nem lelte semerre sem a kijáratot. Kék szárnyaival kétségbeesve verdesett, csodálatos éneke némasággá szelídült. Egészen addig, amíg arra nem kirándult egy család, és a kisfiuk rá nem talált.
Hűvös volt a barlang mélye, Honey egészen átfagyott. A fiúcska, Péter, a kabátjába tette, és a testével melengette. Hamarosan kint voltak a sziklaodúból, és Honey egy barátságos lakásban találta magát. Péter szobájában.
A finom falatoktól hamar felerősödött, de némasági fogadalmát a vadonatúj kalitkájában is megtartotta, nem dalolt többé. A kisfiú sokat fáradozott rajta, hogy szóra bírja Honeyt, de a kismadár csak lehajtott fejjel szomorkodott az új ketrecében.
Péter nagyon megszerette a kis jövevényt. Hazafelé az iskolából kalászos magvakat hozott neki, de a kismadár csak búsult.
- Nem bírja a rabságot, fiam, ez a kismadár - mondta egy napon az anyukája.
- Ha azt akarod, hogy boldog legyen, szabadon kell engedned.
Péter először a gondolattól is sírva fakadt, hogy megváljon imádott kis barátjától. De akarta, hogy boldog legyen.

A következő hétvégén, amikor kirándulni mentek a hegyekbe, a pulóvere alatt, a keblére szorítva, vitte magával Honeyt, és a barlangnál, ahol megtalálta, szabadon engedte.
A kismadár az égig repült, és gyönyörűséges dalra fakadt. Különös érzés volt. Az elválás könnyes fájdalma, de ismeretlen, kimondhatatlan öröm is. Péter érezte, hogy Honey boldog.
Anyukája szavaira gondolt. "Akit igazán szeretünk, azt el tudjuk engedni".

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Eliza Beth
#6. 2013. augusztus 10. 10:13
Szép, tanító mese.
siktár éva
#5. 2013. augusztus 10. 08:43
Gratulálok a kisfiadnak és Neked, hogy megírtad. Puszi. Évi
előzmény: siktár éva hozzászólása, 2013. augusztus 10. 08:19
ariadne
#4. 2013. augusztus 10. 08:33
Köszönöm szépen, hogy olvastál:) A kisfiam szépet álmodott, még a madár nevét is:) Ő kért meg, hogy írjam meg:)
puszi:ariadne
siktár éva
#3. 2013. augusztus 10. 08:19
Ez a prózád, az igaz, önzetlen szeretetről szól.
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek