Harcom az ágyneműtartóval

Az ember életét végigkíséri az őt körülvevő tárgyak időről-időre, korral együtt járó ellenséges viselkedése, meghibásodása: leszakadt gomb, pecsét a nadrágon, csőtörés stb. Ezek elleni csata a témám.


Az ágyneműtartó ajtaját soha nem lehetett rendesen becsukni. Széltében-hosszában rések tátongtak rajta, a rugós kivetőpánt nem engedte a szekrényhez való szorosabb illesztést. Sokszor elkapott a harcikedv, hogy egy csavarhúzóval felfegyverkezve legyőzzem a makacskodó ajtót. Minden ezirányú ostromomat azonban mindig olyan sikeresen verte vissza, mint Dobó István az Eger várát ostromló Szulejmán seregét. És minden ilyen sikertelen kísérlet után, mint Szulejmán serege, én is balra el. A sok ostrom aztán fél sikerrel ért véget. Az egyik csuklópánt rugója kifáradva a szakadatlan harcban, megadta magát, és ketté törve, a porba hullott a feje, elmúlásával is figyelmeztetve, itt bizony illene már porszívózni. Mivel vallásos emberek vagyunk, a Szentlélek mindig velünk van! Mikor ez a baleset bekövetkezett, látva a bajt, villámgyorsan oda ugrott a sérült ajtóhoz, és megtartotta, nehogy az kifordulva letörje a megmaradt pántot is.
Ezután nem lehetett eltemetni a küzdelemben elhunytat, mint ahogy a hősi halott Hektort sem anno Trója ostrománál. Mivel a harci szekér ma már kiment a divatból, villamoson vonszoltam a zsebemben magam után a tetemet. Utam egyenesen a halottlátó (kulcs)királyhoz vezetett. Bemutattam neki a hősi halottat, ilyen harcost szeretnék alkalmazni a szekrényembe, aki engedelmeskedik majd nekem. A király ránézve a tetemre, meghatottan elmorzsolt egy könnycseppet a szemében, és alig hallhatóan rebegte: ilyen hősök ma már sajnos nem léteznek. A gladiátoriskola (gyártó) már vagy 10 éve nem képez ki ilyen derék vitézeket. Helyette csak fényesen csillogó újoncokat tudott ajánlani. Ránézésre megállapítható volt, ezek nem lesznek olyan bátor harcosok, mint elődjük, ezért mindjárt négyet toboroztam magamnak.
Mikor bemutattam nekik a kaszárnyát, ahol életük hátralevő részét le kell majd tölteniük, mindjárt láttam, ezek nem fogják elérni sámli nélkül a szekrény oldalát. Nosza vad keresgélés következett, - a közben a hadműveletbe az oldalamon beállt Igenemmel - az ezer - általa már sokszor elátkozott, és kidobásra ítélt soha sem használt - lim-lomok között. Hosszas keresgetés után találtunk egy vasrudat, aminek a vastagsága pont jó volt! A hossza nem, az kb. fél méter volt. Nosza, elő a vasfűrészt, a bőrpuffot, rá egy deszkalapot. A munkahely statikai problémáit úgy oldottuk meg, hogy az Igenem ellensúlyt képezve ráült a rúd egyik végére, én meg szorosan megfogva a másik végét - kockáztatva, hogy az ujjamat levágva hamarabb jutok alátéthez, mint szándékozom, megkezdtem a fűrészelést. A 4 cm-es darab lefűrészelése után újabb nehézség állta az utunkat: elfelejtettük fegyverrel -facsavarral - ellátni a vitézeket. Nosza, futás a csavarüzletbe, ahová zárás előtt 5 perccel, még sikerült az ajtórésen becsusszanni.
Amíg az előttem levő vásárlót kiszolgálták, kíváncsian körülnéztem a boltban, és tekintetem egy poros ládikára esett, ahol mindenféle megviselt, - építésből visszamaradt holmi - agonizált. És köztük egy - az általam korábban kutatott - vitézre esett a tekintetem, aki szomorúan nézett poros rugójára, álmodozva a régi szép időkről, amikor még szolgálatban volt. Természetesen megvettem, a néhai vizitdíj egyharmadát kitevő, aranyközepű, újkori pénzérméért. Ezután már csak a szerelés, a kis facsavarokkal való rögzítés maradt hátra. Talán az átélt izgalomtól, vagy hogy az ágyneműtartóba voltam beágyazva, vagy az ááááá... az nem lehet, a csavarhúzó nehezen találkozott össze a kis csavarral, úgy kerülgették egymást mint a kiskutyák a kutyasétáltatóban. De nem adtam fel! Nagy türelemmel, - az Igenem zseblámpát tartó kezének irányítása mellett - sikerült a 8db kötőelemet a helyére csavarni. Nagy elégedettséggel néztem végig a munkámon. Egy kis nosztalgiával állapítottam meg: az ajtó éppen olyan csálén áll, mint régen. De most nem hagytam annyiba a dolgot! Mágneses ajtózáró-elem segítségével helyreállítottam a rendet!
Figyelem! Maradt 4 db vadiúj kivetőpántom! Ha köll valakinek, csak szóljatok!

 

 

Válaszok Andortól:

Marának (aug. 5-től)

Csillának (aug. 7-től)


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
siktár éva
#17. 2013. augusztus 8. 00:50
Már hogyne emlékeznék kedves Andy, hogy mit írtam Neked, a Te írásaidtól nem lehet elálmosodni, hová gondolsz. Egyébként tényleg nem tudtam aludni, gondoltam besétálok még ebbe az "utcába" és nagyon jól tettem, mert megtaláltalak és most már nem foglak szem elől téveszteni, azt megígérhetem.
Szeretettel: Évi
előzmény: andor hozzászólása, 2013. augusztus 5. 02:06
andor
#16. 2013. augusztus 5. 02:06
Kedves Éva!
Köszönöm váratlan éjszakai látogatásodat, amit biztos a nyári hőségnek köszönhetek. Biztos a nagy melegben addig forgolödtál az ágyadban, mig rájöttél, talán egy szerintem túl késői órában sétálsz egyet, hátha az meghozza a megváltó álmosságot..Valószínüleg olvasgattál is egy kicsit a cél érdekében, és így bukkantál rá a kis írásomra. Ezt elolvasva azonnal elálmosodtál,talán nem is emlékszel, miket írtál nekem de akkor is köszönöm a dicséro szavakat. Szeretettel Andy
előzmény: siktár éva hozzászólása, 2013. augusztus 4. 03:24
siktár éva
#15. 2013. augusztus 4. 03:24
Kedves andor!
Mivel olvastam viszont tagságos harcodat az ágyneműtartóval, bátorkodom néhány szót megjegyezni, illetve figyelmedbe ajánlom a seregemet. De előtte kérem szépen a 4 db. vadi új kivehető pántodat. (Ne aggódj, az IGENEDDEL már megbeszéltük az anyagiakat)
Miért nem telefonáltál, hiszen a harcmezőn ott állnak a katonáim felfegyverkezve különböző haditechnikai eszközökkel, közöttük találtál volna simán egy oda illő pántot pillanatok alatt. No de olvasva roppant humoros írásodat - melyhez szeretettel gratulálok -, örülök, hogy nem sérültél meg a harc közben. Néha-néha már aggódtam meg mondom Neked őszintén, amikor a csavarhúzó imbolyogni kezdett a kezeidben. No de ismerve Téged, kreativitásod a csillagos égig repített. Telefonon megadom Neked a számomat, feltétlenül legyünk kapcsolatban, hiszen ahogy Téged ismerlek, lesz egy-két-három vagy több száz ilyen remek írásod, de ha szükség van a hadsereg bevetésére, segítségére csak szólj és intézkedem. Add át légy szíves Baráti üdvözletemet IGENEDNEK, már csak azért is, mert ilyen hősiesen kiállt melletted a harc közepette.

Kedves Andor, szeretettel olvastalak és gratulálok remek, humoros írásodhoz.

Szeretettel: Évi
andor
#14. 2013. augusztus 3. 22:53
Kedves Fer-Kai!
Köszonöm a nem csak a mostani, hanem valamennyi hozzászólásodban megtalálható mélyenlátást és alig észrevehetö de fontos dolgok felfedezésének képességét. Királyi jutalom ez számodra!
Szeretettel Andy
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2013. augusztus 2. 15:59
andor
#13. 2013. augusztus 3. 22:27
Kedves Buda!
Nagyon örültem és köszönöm, hogy belátogattál a "műhelyembe" de sokkal jobban annak hogy megnyerte tetszésedet ez a kis szösszenetem!
Szeretettel Andy
előzmény: hozzászólása, 2013. augusztus 2. 13:20
andor
#12. 2013. augusztus 3. 20:59
Kedves Barátom!
Majd levélben válaszolok!
Pusz! Andy
előzmény: Mara hozzászólása, 2013. augusztus 2. 10:32
andor
#11. 2013. augusztus 3. 20:50
Ha nem tudod, akkor vegyél helyette zöldfestéket székelymódra!
Éjjel 1 óra Gyula csönget Józsi bá-nál. Az öreg állmosan az ablakhoz megy: Mi köllene?
Zöld festék! Nincs!
Éjjel 3 öra Gyula csönget Józsi bánál!
Van zöld festéke? Józsi bá tajtékzik: Nincs!!!
Éjjel 5 óra Gyula csönget Józsi bánál.
Hoztam zöld festéket!
Elíza! van acetonod?
Szeretettel Andy
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2013. augusztus 2. 10:15
Mara
#10. 2013. augusztus 3. 11:29
Drága Eliza Beth és Buda, köszönöm a szép szavakat, és a biztatást is.
Nem értem, mi van a képernyővel, patakokban csorog róla az izzadás.

Szeretettel ölellek és kissé sós nagymamás öleléssel puszit is adok Nektek: Mara
Fer-Kai
#9. 2013. augusztus 2. 16:00
Ne is add fel (bocsánat az elírásért)
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2013. augusztus 2. 15:59
Fer-Kai
#8. 2013. augusztus 2. 15:59
Nagyon tetszik ez a mágikus "ááááá... az nem lehet". Ne is ad fel - csavaros módon mindig meg fogod találni a királyt, aki nemes küzdelmedben segít.
Csilla
#7. 2013. augusztus 2. 14:37
Azért azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az Ezermester Andy fanyar humorba csomagolva a Fenntarthatóság és újrahasznosítás jegyében hadat üzen a fogyasztói társadalomnak, melynek jelmondata: Dobd ki a régit, és vegyél újat!

Lám, lám, a kitartó munka eredménye nem maradt el, persze ehhez szükség volt segítőtársakra: Igene (felesége) támogatására, a Szentlélek közbenjárására és a Szerencsére, ami nem pottyan az égből, de, ha megérkezik, résen kell lenni és be kell fogadni.

S aki már megpróbált összetákolni bármit, az tudja, hogy milyen csoda és milyen gyötrelem.

Szeretettel gratulálok az ötletekből kifogyhatatlan, mókás kedvű Polihisztornak:
Csilla
Eliza Beth
#6. 2013. augusztus 2. 10:33
Állj fel, drága Mara, a padló hiába mágneses, te nem vagy fémből :-)))
előzmény: Mara hozzászólása, 2013. augusztus 2. 10:32
Mara
#5. 2013. augusztus 2. 10:32
Drága Andor!
Már nagyon hiányoztál, akkor is, ha a könyveden dolgozol, néha küldj nekünk ilyen lélekemelő írást.

Kár, hogy olyan messze vagytok az Igeneddel, mert nálam is lenne csavarozás, összerakás, széthasogatás, megrugdosás, de félek, még Neked sem sikerülne. :))))))))

Szeretettel olvastalak, és felvidítottál, mert eléggé a padlón vagyok, ami mágneses.

Szeretettel gratulálok: Mara
Eliza Beth
#4. 2013. augusztus 2. 10:15
Ha tudnám, mire való, nekem kellene!

Némi írói szabadsággal átírt idézet hajdani munkatársamtól, aki megkérdezte tőlem, mire jó az aceton a körömlakk-lemosáson kívül, mert ő is vinne belőle...

Szuper! Olyan igazi Andoros :-))
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

A sárkány, a fiú és az erdő