Hang és kép

Ezzel az írással - az egykor népszerű táncdalénekesre - emlékezem, halálának évfordulóján.


Több mint ötven éve már annak, hogy az általános iskola nyolcadikos lányai szünetben egymásnak adták egy csodálatos hangú énekes - Németh Lehel - dalszövegeit lemásolásra.
Akkoriban bolondult mindenki azokért a dalokért, melyeket ő adott elő, de általában csak rádióban lehetett hallani. A televízió még nagyon sok háztartásból hiányzott, s kezdetben nem is voltak benne tánczenei műsorok. A rajongók beérték annyival, hogy hallgatták a szép dalokat, melyet az elragadó hang tolmácsolt.
Festő Irén osztálytársamtól kaptam meg a legújabb sláger, a „Jázminvirág" szövegét, azzal, hogy még aznap vissza kell adnom. Romantikus, szép dal volt, egy fiatal párról. A történet szerint a lány sokáig nem is látta a fiút, csak esténként az énekét hallgatta. Végül találkoztak, és egymásba szerettek.
Fizika óra következett, melyet Berecz tanár úr tartott, az élete végéig közszeretetben és tiszteletben álló Árpi bácsi. Szakterületének kiváló ismerője és oktatója volt. Ragaszkodott hozzá, hogy a témával kapcsolatos felsorolásokat szemléletesen, - gondolatjelekkel kiemelve - rögzítsék munkafüzetükben a diákok, hogy jobban át tudják tekinteni a tanulnivalót. Elhatároztam, hogy a tananyagot majd pótolom, én bizony a táncdal szövegét másolom be a fizikafüzetbe az órán, s majd utólag kitépem. Haladtam is szépen, folyamatosan, csak fél füllel figyelve arra, mit diktál Árpi bácsi az áramerősségről. Beszéd közben a padok közt járkált, és figyelte, szépen kiemelésre kerülnek-e a felsorolások. A cetliről lesve szorgalmasan írtam a dalt. A tanár úr rápillantott a füzetemre, és látta, hogy nincs benne semmi rendszerezés. Megállt, felvette a gyanús irkát, és olvasni kezdte. Az arcom tűzpirosra változott, mert az áramerősség összefüggései helyett ez állt a papíron:

„Gyere kicsi kincsem, úgy sincsen hű párom még,
Jázminvirág, szívem tiéd.
Csak a csókod lesném, száz estén, jöjj hát felém,
Jázminvirág, légy az enyém..."

Végem van - gondoltam. Behívatják a szüleimet, talán nyolcadikban meg is buktatnak - futott át az agyamon. S ekkor csoda történt. Árpi bácsi - miután elolvasta a majdnem kész dalszöveget, letette a füzetet, és csak annyit mondott apró bajusza alatt mosolyogva: jól van.
Mindenki tudta róla, hogy kiváló zongorista, és keresetkiegészítés gyanánt szombatonként tánciskolákban, rendezvényeken zongorázik. Ő is ismerte, és játszotta ezt a dalt. A tanár úr - aki kifejezetten alacsony termetű volt - ezzel a megértő, elnéző magatartásával óriásra nőtt a szememben. Amint tudtam, - már a következő szünetben - pótoltam a fizika óra anyagát.

Nagy slágerek születtek ezekben az időkben, s az említett énekes vitte sikerre a legtöbbet.
Pici gyerekként Erdélyből került Magyarországra, miután kereskedő édesapját kirabolták, megölték. Édesanyja másik három gyermekét nevelőotthonban kényszerült elhelyezni, csak ő, a legkisebb maradt vele, aki rendkívül kalandvágyó, vállalkozó kedvű fiú lett, de énekhangját felfedezték, és 1957-1965 között rajongott sztár vált belőle.
Mikor középiskolába kerültem, már minden dalt ismertem, ami a kiváló énekes repertoárjában szerepelt. A rádióműsorban előjegyeztem, és százszor is meghallgattam a „Reszket a Hold", a „Melodie d' amour", „Őszi eső" című dalokat és a többi kedvencet. Különös, magasztos érzés kerített hatalmába, mikor a szép férfihangot meghallottam. Igazi rajongója lettem. A középiskola messze esett lakóhelyemtől, autóbusszal közlekedtem, mely a városközpontból indult. A megállóval szemben volt egy fényképész. Mikor éppen elment az orrom előtt a busz, időtöltésként nézegettem az üzlet kirakatába helyezett képeket. Voltak nagyobb méretűek is, a helyi színház néhány művészét véltem felfedezni rajtuk. Szemem megakadt egy helyes férfin, akit nem ismertem. Ezt követően gyakran megnéztem a képet, s érdekes módon ugyanazt az érzést tapasztaltam meg, mint a Németh Lehel dalok hallgatásakor. Mágnesként vonzott a kép.
- Ki lehet ez az ember? - kerekedett felül bennem a kíváncsiság. Egyszer aztán elhatároztam, hogy bemegyek, és megkérdezem. Összeszedtem minden bátorságomat, és érdeklődtem a fényképésztől.
- Mutassa meg, kislány, melyik képre gondol? - mondta a fotós, és készségesen kilépett az üzletből.
- Ő Németh Lehel, a táncdalénekes. Itt járt, s örömmel készítettünk fényképet róla.
- Igen? - döbbentem meg. - Még soha nem láttam, de ilyennek képzeltem - válaszoltam.
Ekkor értettem meg, hogy a hang és a kép miért volt azonos hatással rám.

Sajnos, a művész 1965-ben külföldre távozott, ahol nem folytatta énekesi pályafutását, hanem fizikai munkát végzett, majd vállalkozó lett. Nagy űr maradt utána itthoni rajongói körében.
Csak 1990-ben tért haza, s mindössze két, teltházas koncertet adott, pedig lett volna igény a nosztalgia hullám beindulásával ismét szép dalaira.
2005. január 5.-én 74 éves korában végleg eltávozott, de a varázslatos hang megörökítve tovább él.

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Juhász Kató
#10. 2013. január 4. 19:39
Kedves Kata!
Túltettél rajtam is, az album készítéssel.
Végtelenül örülök, hogy Te is a rajongók táborába tartoztál.
előzmény: Mysty Kata hozzászólása, 2013. január 4. 12:22
Mysty Kata
#9. 2013. január 4. 12:22
Tinédzserként rajongója voltam, minden dalát leírtam, a rádió segítségével hallgatás után..
Albumot készítettem Róla..
Nagyon jó volt ezt fölelevenítenem!
köszönöm! kata
Juhász Kató
#8. 2013. január 4. 00:02
Köszönöm a figyelmed, kedves Mara.
előzmény: Mara hozzászólása, 2013. január 3. 19:50
Mara
#7. 2013. január 3. 19:50
Kedves Kató, szép emléket állítottál kedvenc énekesednek. Szép visszaemlékezésed jó volt olvasni.
Szeretettel gratulálok: Mara
Juhász Kató
#6. 2013. január 3. 18:46
Kedves Csilla, Te azért nem ismerheted Németh Lehel dalait, mert jóval fiatalabb vagy nálam.
Az itt hallható felvétel már hetven éves korában készült, miután 25 éve már nem volt az énekesi pályán. A 60-as évek első felében
kicsit másként hangzott ez a dal is. A You Tube-on elérhetők a korábbi felvételek.
A fizika tanárom kiváló, szeretni való ember és nagyszerű pedagógus volt.
előzmény: Csilla hozzászólása, 2013. január 3. 16:21
Juhász Kató
#5. 2013. január 3. 18:39
Örülök, hogy emlékszel rá, és szívesen olvastál róla.
Juhász Kató
#4. 2013. január 3. 18:38
Köszönöm a Szerkesztőségnek a zenét.
Csilla
#3. 2013. január 3. 16:21
Bevallom, az én életemből kimaradt Németh Lehel művészete, a televíziós táncdalfesztiválok és a rockzene hőskorában éltem ifjúságomat.

Meghallgattam a felvételt, nem csodálom, hogy rajongtatok a kellemesen simogató hangú énekesért ... és még jóképű is volt :)

Tetszett, hogy személyes élményeden keresztül emlékeztél meg róla.
A fizika tanárod nagyszerű pedagógus lehetett!
Answer
#2. 2013. január 3. 15:19
Kiváló képességű, remek hanggal megáldott előadó művész volt Németh Lehel.
Abban az időben, amit felidéztél, az egész ország kedvencének számított.
Jó volt olvasni róla!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek