Haláltusa

pupillám kitágulva is csak sötétbe pillant

 

a világ valósága homályosan villan,
sötét van, kérlek, kapcsold fel a villanyt!
pupillám kitágulva is csak sötétbe pillant,
ne engedd, ne engedd hozzám közelebb a visszhang
fájdalmát, hisz gyengülő markomból már életem illan,
csak a fölém hajoló szemed fénye, mi csillan
és a lassan szétfoszló létezésem miatt van
az életem és emlékeim visszatérő hangja;


a film forog tovább,
s hajdani szereplői inkább
már csöndben maradnak.

 


2013.3.27
TL.

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Cserzus
#5. 2013. április 4. 23:32
köszönöm a véleményed, kedves Béla!

Szeretettel:
TL.
Rézi
#4. 2013. április 2. 20:50
Én nem tartom szomorúnak a verset,inkább egyfajta szánakozást érzek ki...! A rajz is tetszik,nem tudom ki követte el...!
Gratulálok,Béla-Rézi
Cserzus
#3. 2013. április 2. 17:50
Kedves Csilla, köszönöm a hozzászólásod:)

A szerkesztőknek pedig köszönöm a képet hozzá, én magam nem igazán találtam megfelelőt :)

Szeretettel,
Attila
Csilla
#2. 2013. április 2. 10:47
Kedves Cserzus!
Szomorú a versed, ahogy arra a cím is utal.
Az l hangok szép hangzást adnak.....
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek