Ha egy mobil készülék beszélni tudna... Kínos lenne? Vagy csak vicces? Esetleg?

Csúcsmodell okos telefonja (nevezzük Endynek) fülhallgatóját speciális műgonddal telepítette hallójárataiba...

 

Ó, az a csodálatos mobiltelefon! Kedves, okos, esetleg kissé bogaras, talán már öregecske, vagy akár csúcsmodell... színkavalkád, formatervezés...Státuszszimbólum, házibarát. Retikülök sötét gyomrában szunnyadó, csábító farzsebekben lapuló, tenyérbe mászó, alvó, és rikoltozó, káromkodó, és sejtelmesen suttogó, vakkantó, és csicsergő, titkokat elrejtő, fontos eseményekre figyelő... egyszóval mindennapjaink legféltettebb inasa.

 

Hédike mesés karom-remekeiben elmélyedve kilépett a szalon ajtaján, s máris belevetette magát a város sziporkázóan illatos tavaszi zizegésébe. Csúcsmodell okostelefonja (nevezzük Endynek) fülhallgatóját speciális műgonddal telepítette hallójárataiba, majd körmöcskéivel megkocogtatta okoskája kijelzőjét, s máris az elmaradhatatlan zenefolyondár hullámhosszán repdeshetett.

Lánykánk húszas évei elején tipegett tűsarkain, fittyet hányva az őt pásztázó szemekre. Barna fürtjeiben rózsaszín masni csücsült, mely a zene ütemére bóbitaként ringott fel-alá, egyéb csecsebecséi kíséretében. Pillái rebegtetésével visszajelzett néhány, számára potenciális hímnek, majd tovalibbent lebegve az aranyport szétfújó napsütésben. Pink ridikülje elrejtette a kis zenedobozt, csak egy vékonyka vezeték utalt jelenlétére.

Hirtelen megrettent Hédike, a mobilja berezegtette egész karját ahogy táskájában berregni, majd bébi hangon visítani kezdett, jelezve hívója kilétét, Enikőt. A zene fogságából ily galádul kihajított szerkezet, fájdalmasan sóhajtott fel korábbi tapasztalataira gondolva. Jól sejtette. A lányok számára néha ismeretlen nyelven észveszejtő gyorsasággal vették számon a pletykák sokféleségét. Ilyenkor az időérzékük megállt, s csak folyt belőlük végeláthatatlanul a szó, néha egy-egy sikollyal, furcsa röhögéssel, sóhajtozással fűszerezve.

Ekkor Endy eszébe jutott a múlt este, amikor kis gazdája épp csillagszámlálást tartott egy aktuális alfahímmel. Egyszer csak beleremegve az éjbe harsogta a hívó fél nevét, persze hiába fogta be száját nem létező tenyerével, Hédi előző fiúja tolakodott be a csillagok birodalmába. Endy akarata ellenére szajkózta a nevet, valahányszor a fiú újra hívta, mire az ügyeletes szépfiú haragra gerjedve kérdőre vonta a lánykát, hogy miféle telefon ez, hogy nem tud csendben maradni. S ha tudta volna, hogy közben az esemesek is már majd szétrepesztették a kis mobil agyát, melyeket a papi gyónási titok szabályai szerint őrzött. Csillagász barátunk egy idő után megelégelve e szemtelenséget, kereket oldott Hédike szomorúságára. Kapott is szegény Endy-pára, hogy miért nem tud ráülni a szájára, és némasági fogadalmat tenni ilyen esetekre. Hazaérve jól be is vágta gazdija a sarokba. Csak úgy recsegtek a bitjei, chipjei, s kilehelni látszott lelkét. Ott hevert az istenadta reggelig ájultan, kimerülten.

A kisasszonyka morcosságát kialudván másnap ijedve emelte fel a padlóról az élettelen kis testet, szembesülvén tettével. Simogatta, töltögette, becézgette, miközben gondolatai sebesen cikáztak bodor haja alatt.

- Mi lesz velem nélküled? Az a sok név, cím, adathalmaz, a szerelmes esemesek a barátnők pletyka rovataival karöltve, a zeneletöltések, a fotók, videók... kérlek édes Endykém!!!!! Éledj fel!!!

 

Persze Endyt sem ejtették ám a kobakjára, illetve csak olykor. Felocsúdásának jeleit titkolva némán kuncogott gazdája kétségbeesésén, és hatalmas elégedettséggel jegyezte meg magában, hogy ő egy különlegeeeeeees(!), pótolhatatlaaaaaan(!), imádnivalóóóóóóó(!), legfontosabb barátja Hédikének. Közben azért elmélázott azon a majdnem katasztrófába fulladt bakin, amikor Hédi barátnője társaságában napozás közben őt a medence partján felejtve rémséges dolog történt. A szomszéd boxer-kutyusa, Soma, átgaloppírozott a lánykák társaságát keresve, s meglátta Endyt, ahogy csodás ezüstös-pink hasát süttette a parton. Odalopódzott, s hatalmas és nyálas pofázmányát hozzádugdosva egyre beljebb lökdöste a türkizen csillogó víz felé. Mobilunk nagy levegőt véve, reszketve adta át magát a soron következő megsemmisülésnek, szinte látta, ahogy a habok elnyelik testét, mellyel az örök mobilmezők lakója lehet. Eben a pillanatban érkezett Soma gazdijam, Bence, s egy jól irányzott mozdulattal elkapta a már levegőben szaltózó Endyt.

 

Lassan ocsúdott fel kis gazdája könnyeitől ázva, mely igazán megindította, s rámosolygott Hédikére újra világító kijelzőjével. A csóközön megérte e kis intermezzót. A lányka boldogan vette újra kezelésbe barátját, s azonnal kocogtatta Enikőt, hogy újabb végtelen csicsergés közepette végezhesse dolgát a mobil. Érezte a lány végleges, és megmásíthatatlan függőségét személye iránt, mely szinte már gőgössé tette, elfelejtve a fáradhatatlan ébrenléteket, a titkok őrzését.

 

 

Hédike a péntek estét nagyijának szentelte, jó unokához méltóan kísérte el egy számára ugyan érdektelen Schubert koncertre, azzal a titkolt szándékkal, hogy majd ezért cserébe a nagyi csodás citromtortát süt unokájának. A koncerten pisszenés sem hallatszott, Endy a ridikül mélyén aludta ki végre fáradalmas napjait. Vagy talán mégsem? A fuvolaszóló kellős közepén még a táska fogságából is fülsiketítően előtörő hangon üvöltötte:

„Esemeeeees....esemeeeees......esemeeees...........

 

2011. 04. 07.                                                                                  Mimmy Clein

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Eliza Beth
#10. 2011. július 28. 20:05
Gondolod, "ők" írnak rólunk? :-))
előzmény: dezsoili hozzászólása, 2011. július 28. 19:30
dezsoili
#9. 2011. július 28. 19:30
Nagyon jó! Tudod mi jutott az eszembe? Alig tíz évvel ezelőtt, még épp kezdtük szokni, ma már egész írásművekre ihletnek , újabb tíz év elteltével átveszik a helyünket?!
Mimmy
#8. 2011. július 26. 21:54
Köszönöm megtisztelő szavaitokat. Egyébként ez a kis írás egy irodalmi portál pályázatára íródott. Kíváncsi voltam a véleményetekre.
Szeretem, ha jót szórakoznak az olvasóim.
Mimmy
Tara Scott
#7. 2011. július 26. 17:52
Ez bomba jó volt! Telitalálat! Gratula!
Juhász Kató
#6. 2011. július 26. 16:00
Igazi, mai téma, jól megírva.
Answer
#5. 2011. július 26. 15:23
Ez jó!
Szeretettel: answer
Eliza Beth
#4. 2011. július 26. 14:17
Jó is az a vitriol! Főleg, ha igazságba van mártva....
Tetszett!
székács lászló
#3. 2011. július 26. 13:46
ügyes, lendületes pörgés.
... és a vitriol, ... csak úgy pezseg
Laci
Balage
#2. 2011. július 26. 12:28
:D megmosolyogtalak.
Tetszett.
Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek