Gondolatok halottak napján

Vérem minden rezdülésében ott van a halványuló hiány

Vérem minden rezdülésében

itt van a halványuló hiány,

itt van a "már annyira nem fáj".

Gázoltunk az idő röges útján,

hol könnyebben, hol görnyedten,

öröm és küzdelem, befelé fordulás,

mentségnek nem mentség, mert

itt van a halványuló hiány,

itt van a "már annyira nem fáj", ám

itt élnek bennem,

itt élnek testvérem lelkében

azok, akik szerettek, vagy

szerettek volna minket, de

időnap előtt búcsút intettek,

az égbe meneteltek.

Ragyog a sírbolt, rajta

nyíló virágok:

fehérek, sárgák, lilák és bordók.

Illatukat szépségükkel

a gyertya lángja viszi fel

tőlünk Nektek,

akik szerettetek

vagy szerettetek volna,

ha

időnap előtt nem masíroztok el

lelkünk egy darabkájával oda,

ahol majd átöleljük egymást

örök szeretettel.