Gondolatok halottak napján

Vérem minden rezdülésében ott van a halványuló hiány

 

Vérem minden rezdülésében

itt van a halványuló hiány,

itt van a "már annyira nem fáj".

Gázoltunk az idő röges útján,

hol könnyebben, hol görnyedten,

öröm és küzdelem, befelé fordulás,

mentségnek nem mentség, mert

itt van a halványuló hiány,

itt van a "már annyira nem fáj", ám

itt élnek bennem,

itt élnek testvérem lelkében

azok, akik szerettek, vagy

szerettek volna minket, de

időnap előtt búcsút intettek,

az égbe meneteltek.

 

Ragyog a sírbolt, rajta

nyíló virágok:

fehérek, sárgák, lilák és bordók.

Illatukat szépségükkel

a gyertya lángja viszi fel

tőlünk Nektek,

akik szerettetek

vagy szerettetek volna,

ha

időnap előtt nem masíroztok el

lelkünk egy darabkájával oda,

ahol majd átöleljük egymást

 

örök szeretettel.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mara
#9. 2014. november 2. 17:02
Drága Csilla!

Köszönöm az elismerésed.

Szeretettel ölellek: Mara
Mara
#8. 2014. november 2. 17:01
Köszönöm, kedves fer-Kai.
Szeretettel: Mara
Csilla
#7. 2014. október 31. 20:43
" halványuló hiány", "már annyira nem fáj" - meghatódtam.
Fer-Kai
#6. 2014. október 31. 19:33
Halottak napja kapcsán nagyon helyénvaló a nyomatékos "itt van".
Sokkal fontosabb, sokkal találóbb, mint a "volt".
Mara
#5. 2014. október 31. 16:59
Drága Zsuzsa!
Nagyon szépen köszönöm az elismerésed.
Szretettel: Mara
Mara
#4. 2014. október 31. 16:58
Drága Answer!
Csak őszinte szavak.
Szeretettel ölellek: Mara
Döme Zsuzsa
#3. 2014. október 31. 16:27
Jaj, Mara! Ez a vers egyszerűségében is nagyszerű, lélekemelő.
Nagyon szép.
Answer
#2. 2014. október 31. 14:59
Megható!
Szeretettel gratulálok kedves Mara!
Ölellek: Answer
Hozzászóláshoz jelentkezz be!