GONDOLATOK MA

Ha valaki bizonyos okok miatt elhagyta szülőfaluját, és hosszú évek után eszébe jutnak szép emlékei,megtörténhet, vele, hogy nagyon szomorú lesz és szíve meg telik vágyakozással.

GONDOLATOK

Szomorúan csendben, elmerengve ül Péter bácsi a cigány téglából készített meleg kályha mellett. A szoba csendjét gyerekek hangos vitája, civakodásának hangja zavarja.

Két, idő gyötört, kimerült kezére támaszkodva figyeli a játszadozó apróságokat és ráncos orcáin meleg könnycseppek törnek utat a föld felé. Bele bámul a semmiségbe, és mintha nagyon messze járnának gondolatai. A nagyon hamar eltelt hatvan év emléke tárul szemei elé és szívében beindul a vágyakozás hatalmának ereje. Gondolataiban látja a hűs vizű Tatrosból félig kiemelt, majd visszaesett sebes pisztrángot, a sziporkázó folyó felszínéről visszaverődő, fényes Nap sugarait. Látja a gyönyörű gyimesi tájakat, a madárcsicsergéstől hangos zöld erdőket, ismerősöket, apró gyerek társainak csoportjait amint együtt játszadozva töltötték a szabad idejüket.

Megviselt arca néha meg vonaglik, majd ajkai mosolyra nyílnak, ismét elmerül mélységes álmodozásába. Igen, pár éve ott hagyta, szívének kedves szülőfaluját, és azóta nincsen boldogsága, nyugodalma. Verset mormol fogai között amit ő költött bánatában.

************

Háza előtt Tatros vize folydogál,

Szíve mélyén gondolata, haza száll.

Elhagyta a kis faluját, nagyon rég,

Nem mehet, ő haza többé, itt a vég.

Meg is kérte a jó Istent szívéből,

Hogy kapjon még szép híreket, Gyimesből.

Azt üzeni a világnak szerte- szét,

Ne költözz el a faludból, semmiért.

Mert a lelkünk, nagyon gyenge és elvész,

Elválásra, a falutól nincsen kész.

Hol születtél, éjél, dolgozz, porhadj el,

Rabszolgája idegennek nem leszel.

Bánat öli a szívedet minden nap,

Hogy a kedves kis faludat elhagytad.

Keserves sóhajtással idézi fel magában, a régi szép időket, eszébe jut minden siker és sikertelenség. Gondolatait igazolja a szomorú valóság, ha nehéz helyzetbe kerül nincsen aki segítsen rajta mert itt ő idegen. A közösség ahol jelenleg él, jelenlétét hideg modorral, félvállról veszik, csak akkor jó ha szükségük van valamire tőle a helybelieknek, máskor nem is veszik észre jelenlétét. Mosolyogva járja a világot, magába zárva bánatát, hogy ne lássa más a fájdalmát. Elzárkózott élete nagyban egyezik, a ''Nemo kapitány'' életének lefolyásával.

Az örökös barátságtalan környezet megváltoztatta lélekben, saját szülőföldjének viszontlátásában gondolkodik. Minden nap megkérdezi magától, vajon elkésette ezzel már? Van-e értelme? Adjunk választ neki közösen.

János

Kép forrása: wikipédia