Gólya élet

Szárny-nélküli gólya lettem

 

 

Szárny-nélküli gólya lettem,

naiv lélekkel repültem,

ostromoltam a Napot,

felettem, köröttem

minden ragyogott.

Sas széttárt szárnya,

vijjogó vadászzuhanása

nem rombolt le se jelent,

se a sokat ígérő holnapot,

nincs-szárnyamra nem vadászott,

furcsa éneket rikácsolt ott a

sziklatetőn. Nekem jósolt, de

kit érdekelt akkor bármi is.

 

Fiókgólya évek, percek alatt

tegnap lettek, ködbe vesztek.

Ormok dőltek robajjal, földrengés

rombolta remény-oszlopom,

falaimon sírva könyörgött a repedés.

 

Elmúlt rémálom helyére

telepedett a gémeskút

utolsó vödrének hűs vize.

Mindenkor ihatok belőle, de

forr, és arcon fröcsköl, ha

akaratának ellen szegülök,

belém döngölte:

nem lehet,

nem szabad

görcsösen szorongatni

hitetlen voltodat.

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
B.B.Nala
#8. 2015. február 27. 17:04
Drága Mara!
Szeretettel gratulálok. Remek versed megérintett. Puszillak. Bea
Mara
#7. 2015. február 26. 15:43
Köszönöm, drága Answer!

Szeretettel ölellek? Mara
Mara
#6. 2015. február 26. 15:42
Köszönöm, kedves Fer-Kai.
Szavaid mindég sokat nyomnak a latban
Szeretettel: Mara
Mara
#5. 2015. február 26. 15:41
Köszönöm biztató szavaidat, drága Csilla.
Szeretettel: Mara
Answer
#4. 2015. február 26. 14:37
De Te hiszel, ez átjön a sorokon!
Gratulálok, szeretettel ölellek: Answer
Fer-Kai
#3. 2015. február 25. 20:34
Az ember tele van görcsökkel, félelmekkel - és görcsösen ragaszkodik hozzájuk, mert a valamihez tartozás illúziójával szolgálnak.
Ha az ember el merné engedni ezeket, azt hiszi, lezuhanna. De talán attól is fél, hogy kiderülne: van-szárnyain siklana, szédítő magasságokban.
Csilla
#2. 2015. február 25. 19:45
Hited és reményed soha ne hagyjon el, drága Mara!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!