Fújj, szél!

Gondolatok egy vihar kapcsán.


Milyen rég volt, hogy mint hajdanán,
A felhők mögül kéklik az ég reám.
A nap vöröse visszatekint még,
A szorgos szélben vibrál az ég.

Súgná, ha tudná, vagy tán tudja is:
Ne csüggedj, magyar, csak végigsimít.
Tartsd oda orcád, hogy tisztítsa meg,
Vigye el, amit a tavasz reád vetett.

Vesd oda neki a bút, a bánatot,
Mondd el neki, ki sanyargatott,
Kérd, hogy a szemetet, mit hozott,


Hordja vissza neki, s hagyja ott.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek