Ferkó és Ferike

Az alacsony, kövér, hatvanas évei közepén járó Tarnóci Ferenc, fél órája álmatlanul forgolódik az ágyában. Felesége alszik, mint a tej, csakhogy nem olyan halkan, hanem ellenkezőleg.

Egyenletesen hangosan hortyog, ami máskor nem zavarja a férfit, mert ő maga is alszik, csakhogy napok óta rágódik a bolti hiányon, aminek okát képtelen megfejteni. Legjobb lenne eladni az egész boltot, úgy, ahogy van, mindenestül. Még az ingatlant is, s felköltözhetne a városba, ott él a fia családja, többet láthatná az egy szem unokáját, délutánonként elkísérhetné az edzésekre, egyébként is járhatna fürdőbe, meg kirándulni, és az asszony sem kárálna vele, hogy soha sincs otthon.

A bukóra nyitott ablakon át beáramlik a kinti friss tavaszi levegő, amelyből kiérződik a szomszédos kertekben éledező növények illata. Hallani a kenyeres kocsi megérkezését és a zajt, amint az egymásra rakott rekeszek keltenek. A bolt az „L” alakú családi ház utca frontján működik, míg a lakásuk az telekbe nyúló szárnyban található. A családi vállalkozás egyetlen alkalmazottja Mancika, a kétgyerekes családanya, akinek férje már egy éve munkanélküli és tulajdonképpen azért alkalmazza az asszonyt, hogy legyen neki fix jövedelme, ne a közmunkáért kapott kevéske forintjait kelljen beosztania, no meg az sem utolsó szempont, hogy a feleségének így nem kell besegítenie a bolti munkába, s legalább emiatt nem veszekszik vele.

Óvatosan felkel, kioson a másik szobába, kapkodva felöltözik és az udvar felőli gazdasági bejáraton keresztül bemegy a boltba. Odahúz egy széket a bejárati ajtó elé, leül és figyeli az utcát.  Mancika szerint valaki rendszeresen megdézsmálja reggelente a kiszállított pékárut, és egyre többet vesz el belőle, amit már nem is lehet kigazdálkodni.

Szegények errefelé az emberek, csak arra költenek, amire muszáj, mert amit lehet, megtermelnek a kertben meg a földeken. Segítik egymást a munkában, aminek munkabére a becsület. Ma én megyek neked fát ültetni, holnap te jössz nekem krumplit kapálni, utána együtt megyünk a sógorhoz kerítést csinálni. A lopás ismeretlen fogalom, mert elég kérni, és máris megkapja az illető. Kinek miből van feleslege, abból gazdálkodik. Kézen, közön gazdát cserél a vetőmag, a trágya, a permetezőszer, és hiába élek itt már vagy tíz éve, még sohasem hallott olyasmit, hogy bárki reklamált volna. Belépett maga is körforgásba, mert a másnapra maradt eladatlan pékárut rendszeresen egy forintért adja a vásárlóknak, a kétnaposat meg Perlaki barátja kapja, hogy megetesse a disznókkal. No, ez nem olyan sok, mert úgy rendel, hogy elég legyen. Emiatt nem keletkezhet annyi bevétel kiesés, mint amennyit az utóbbi hónapokban tapasztal.

Ejnye, már! Mit keres itt hajnalok hajnalán a Kucsera gyerek? Ráadásul, ha jól látja, pizsamában van. Aha! Körülnéz és kivesz egy kilós kenyeret a felső rekeszből, a hóna alá csapja és rohan vele, mintha kergetnék. Kinyitja Tarnóci a bejárati ajtót, kimegy az utcára és hosszan néz a kisfiú után, aki lélekszakadva fut zsákmányával hazafelé. Befordul a sarkon és eltűnik a szeme elől.

Komótosan behordja a boltba a rekeszeket, kipakolja belőle az árut, akkurátusan a helyükre sorakoztatja a kenyereket, zsemléket, kifliket, pogácsákat.

Reggel fél hétkor nyit, addig van egy órája, hogy rendbe tegye magát, megreggelizzen, megigya a feketéjét. Bozsékol a felesége, mert csak turkálja a szalonnás rántottát. Mit mondjon neki? Hogy másutt jár az esze? Azonnal rávágná, persze, neked mindig máshol jár az eszed, ahelyett, hogy figyelném rám, mert nem számítok neked semmit, mindig csak a munka, neked az a feleséged, nem én.

Kipakolja a hűtőszekrényből a felvágottakat. A fenébe is! Tegnapelőtt kapták a szállítmányt, és a négy rúd párizsiból egy sincs! A sajtos is elfogyott! Az olaszból is csak a vége maradt.

A szentségit! Két élelmiszer bolt a faluban, az övé a kisebb, de állandó a vevőköre, szinte név szerint tudja, ki mit vásárol. A négy rúd párizsi öt napra elég. Tíz óráig nincs ideje a problémán gondolkodni, mert a vevők egymásnak adják a kilincset.

Pilincki néni, a hetvenhat éves öregasszony belép az ajtón, aki pillanatnyilag egyedüli vevő a boltban, ezért Tarnóci megpróbálja kifaggatni Kucsera Ferike családjáról, mert az ő szomszédjában lakik, ráadásul idős kora ellenére még mindig a falu hírharangjai közé tartozik.

-        Ó, Tarnóci úr, nagy ott a baj! – fogja suttogóra hangját az öregasszony. – Iszik az Erzsi, tudja, Ferike édesanyja. Nem törődik az a gyerekeivel. Azt mondják, hogy a nyolcéves kislánya rendszerint bepisil az iskolában. Szegény asszonyt fél éve ott hagyta a férje, azóta a munkahelyéről is kirúgták. Én mondom magának, rossz vége lesz ennek!

 Rövid és velős megállapítás, ráncolja homlokát a boltos.

-        Szoktam adni a gyerekeknek zsíros kenyeret, meg maradék pörköltet, amit csak úgy, hidegen esznek meg. Lehet, már a gázt is kikapcsolták náluk!

-        Akkor miért nem melegen adja nekik az ételt? – buggyan ki Tarnóciból a logikus kérdés, amire nem érdekezik válasz, csak a felháborodástól lilába fordul a kedves vevő feje.

Fizet az öregasszony, majd köszönésfélét morzsolva a fogai között, sebtében távozik.

Valamikor réges régen, amikor tekintélyes, megbecsült kereskedő Tarnóci Ferencet még Ferkónak becézték, egyszer maga is lopott a boltban. Mégpedig apró négyszögletes műanyag párnácskás filléres sampont, mert úgy szeretett volna azzal hajat mosni, csakhogy édesanyja ilyesmire nem költött, jó volt a lúgos szappan is a fejmosásra. Ferike azonban nem luxuscikket lopott, hanem kenyeret. Mert éhes volt. Az teljesen más.

Bezárja a bejárati ajtót, megfordítja a rajta lógó „Nyitva” táblát, amin a „Mindjárt jövök” felirat díszeleg. Átmegy a lakásába és konyhában leveszi a hímzett terítőt a sarokban álló készülékről, a bolti riasztórendszer szívről. Bekapcsolja, aktiválja, és a képernyőn megjelenik a bolt képe.  A felvevőt a két pultsor közötti résbe tetette, így belátni vele az egész helyiséget. Igaz, a pult előtt háttal látni a vevőket, de az eladó minden mozdulatát lehet vele követni. Nem használta régóta, mert a felesége naphosszat a képernyőt bámulta, még olykor főzni is elfelejtett miatta. Ellenben követhette férje minden mozdulatát és a fejéhez vághatta, miért mosolygott rá egyik másik asszonyra.

-        Márta, menj a boltba kiszolgálni! Elmegyek, dolgom van!

A férje hangjából kiérzi az asszony, hogy ellenvetésnek nincs helye.

Tarnóci Ferkót felpofozta az anya a samponlopás miatt. Elég, ha rágondol, azok a pofonok ma is fájnak. Ideje neki is észhez téríteni Ferikét.

Az iskolában az igazgatónő nem tudja mire vélni a köpcös kereskedő látogatását. Azt pedig végképp nem érti, hogy mi dolga van Ferikével, akit kihívat vele az osztályból és elkéri egy óráról. Beülteti a kocsijába és elhajt vele. Nocsak! Pedofil lenne Tarnóci Ferenc? Hát, jobb, ha szól a rendőrségnek.

A köpcös öregúr nem messze viszi a gyereket. A kétsaroknyira lévő lángosos előtti asztalok egyikénél foglalnak helyet. Ferike kap egy lángost meg kólát, s miközben éhesen majszolja a forró, olajos étket, le sem veszi szemét a sampon lopás történetét mesélő öregről.

-        No, én nem akarlak megverni. Hanem mondd csak kisfiam, élnek még a nagyszüleid?

Lenyeli Ferike a falatot. A maradék negyed lángost az olajjal átitatott selyempapírral együtt az asztalra teszi. Majd azt a húgának adja a következő szünetben.

-        Kovács mamáék nem szeretnek bennünket! Anya azt mondta, hogy azért nem járunk hozzájuk.

Ennél több információt nem tud kiszedni a gyerekből. Részint, mert Ferike sem tud többet, részint fejét csóválva megjelenik a körzeti megbízott. Int Tarnócinak, hogy figyeli őket és követi, amint visszamennek az iskolába, csak utána vonja kérdőre a kereskedőt.

-        Ugyan, komám, öreg korodra hogyan lehetsz ilyen naiv? Tegyél feljelentést a kenyérlopás miatt és akkor hivatalosan intézkedhetek.

-        Ne viccelj! Akkor állami gondozásba kerülnének a gyerekek! Ezt te sem akarhatod?

Nem akarja, persze, hogy nem akarja. Csakhogy a körzeti megbízott azt is tudja, még Ferike apjának szájából hallotta, miszerint Erzsike szülei kitagadták a lányukat, miután érettségi után feleségül ment hozzá, az esztergályoshoz, ahelyett, hogy továbbtanult volna.

-        Vészhelyzet van, komám! – vakarja fejét Tarnóci. – Megnéznéd, hol találom meg Erzsike szüleit?

Délután fél kettőkor Tanócinét váltja a boltban Mancika. Hajaj, ha elment az öreg és nem tudni, mikor jön vissza, akkor ma jó napja lesz. Zsebre dolgozik, talán még kétezret is megkeres. Errefelé ennyi a félnapi napszám.

Másfél órás autókázás után megáll a boltos Kovácsék takaros, kétszintes családi háza előtt. Az ablakpárkányokon, a teraszon a virágládákból fürtökben lógnak az egynyári virágok, melyek kizárólag katalógusból rendelhetők. A konyhakertben katonás rendben sorakoznak a zöldségfélék. A baromfiudvaron szaladgálnak a káráló tyúkok, az ólban malacok röfögnek.

Kovács morcos az idegenre, miért csönget be hozzá. Nem koldul, az biztos, de akkor is! Ne zavarja senki a magán szféráját. Be sem engedi a kapun Tarnócit, aki pedig illendőn bemutatkozik, majd jobb híján, az utcán állva elmondja jövetele okát.

-        Uram, nekem nincs is lányom!

-        Meglehet, Kovács úr! Csakhogy van két szép nélkülöző unokája!

-        Mondom, hogy nekem nincs lányom! Ha lenne, az tanárnő lenne, mondjuk mérnök férjjel, és nem szorulna a segítségünkre!

-        Magának kő van a szíve helyén! No, azt kívánom, kapja meg a sorstól, amit megérdemel, Kovács úr! Tudja, rest az isten, de nem felejt! A viszontlátásra!

Zaklatott Tarnóci, muszáj lecsillapítania magát, mert a végén agyvérzést kap. Hazafelé menet megáll a cukrászdánál és vesz egy tálca franciakrémest. Az a kedvence.

Otthon ebéd helyett krémest eszik, miközben figyeli a riasztórendszer képernyőjét. Lehet, hogy most is kár vele bíbelődni. Felesége kiment a kertbe kapálni, ha már nem akar ebédelni az ura. Jobb elkerülni, mert harapós a kedve és az asszony nem akar konfliktust.

A negyedik krémestől úgy érzi Tarnóci, hogy anyaggal tele a gyomra. Éppen felállna, hogy igyon egy pohár vizet, amikor meglátja, hogy Mancika nem üti be a vásárló ételeit, kézzel írva adja össze az árakat a csomagolópapíron és a bevételt a zsebébe teszi. Hű, de jó, hogy erről felvétel is készül!

Hagy csapot, papot, és átsiet a boltba. Egy perc múlva Mancika munkanélkülivé válik. Este hatkor bezárja a boltot az öreg. Mi lehet Ferikével? Vajon átjött értük a nagyapjuk? Összecsomagolja a maradék krémeseket, és gyalog indul a kisfiúékhoz.

A ház előtti rozoga kerítés mellett hétmilliós vadonat új autó parkol. Nyitva a csomagtartója, amibe egymás után hordják ki a bentiek a csomagokat.

Ferike meglátja az öreget:

-        Csókolom, Tarnóci bácsi! Tessék elképzelni, eljött értünk a nagyapánk!

-        Jól van, kisfiam! Hoztam nektek krémest, tessék, vedd el!

-        Köszönjük! – hálálkodik a kisfiú és boldogan szalad be a házba.

Mire kiér az utcára a nagyapja, hogy szemügyre vegye az ajándékozót, addigra az öreg Tarnóci már befordult a sarkon. Csikar a hasa a sok krémestől. Megkéri a feleségét, hogy sóban vízben főtt krumplit készítsen neki vacsorára.

 

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek