Köszönöm.

Az is lehet, hogy az egymást követő harmadik (vagy negyedik) hétvégén is készítek fényképet - és haikut - a bokorról. Ezt nem szabad erőltetni, csak fogadásra készen állni.
Milyen bölcs a magyar nyelv, amikor azt mondjuk: "eszembe jutott", "eszembe ötlött". Így is jelezzük, hogy nem saját... hanem kapjuk, fogadjuk.

Igen, és érzésem szerint az Örök Nyárról (arról érdemes).
Köszönöm.

Nagyon tetszett gratulálok Gandalf

"Himnuszokat zeng".
Folytatás---- a nyárról.
Csak így nem haiku, ellenben igaz.
Tetszett!

Köszönöm, kedves Mara.

Összhangban éltünk,
sárga rokokós ruhámban
pompáztam nyalka legénynek,
szívét fogadtam zöld reménnyel,
társaink apraja nagyja,
figyelte minden mozdulatom,
látta feléje nyúló karom,
színes falról a kalapos csak mosolygott.

Ez jutott eszembe haikudat olvasva.

Szeretettel gratulálok: Mara

Legbensőbb zugunk
meghitt csendjében
himnuszként szárnyalhat a lélek.

meghitt zug, csendes líra

Köszönöm - a bokor nevében is :)

Igen, a látvány kétféle felfogást is indokolttá tesz. Egy elégikus hangulatút, illetve egészen más (spirituális) megközelítésben egy örömtől ujjongót.

Éppúgy, mint a Golgotai Misztérium kapcsán:

A Bibliában ma ez olvasható, mint Jézus szavai a keresztfán: "Eli, Eli, lama sabachthani", vagyis hogy: "Istenem, Istenem, miért hagytál el engem"!

Az ősi szellemi hagyomány szerint azonban az evangéliumban eredetileg ez állt (mielőtt az egyházatyák megváltoztatták): "Eloi, Eloi, lamah azabvthani”, vagyis hogy „Elohim, Elohim, elöntöttetek engem a fényességtekkel”, vagy „hogy megdicsőítettetek engem!”

Gratulálok!