Fer-Kai: Napkelte

Haiku - Fotó: Fer-Kai (Napkelte Únyban)

 

árnyékvilágra

ömlő fény sóvár lelket

magához emel

 

 

 

A fénykép 2013. október 27-én készült, napkelte után. Nem megrendezett jelenet - „véletlenül" találkoztam egy ismeretlennel, aki elmerült a kelő nap látványában, nem is vett észre.

Másnap már itthon nézegettem nagy méretben a fényképeket, amikor feltűnt, hogy e festményszerű kép hangulata mennyire rokon C. D. Friedrich, a német romantikus festő képeivel.
Ezek közül kiemeltem, és bemutatom itt a „Nő reggeli napsütésben" című festményét, mely szó szerinti fordításban: „Hölgy a felkelő nap előtt". S valóban, a felkelő nap fénysugarai szinte a háttal álló alak szívéből törnek elő.

 


Álljon itt még két szövegrészlet C. D. Friedrich művészetéről, melyek természetszerűen kapcsolódnak a fényképhez és a haikuhoz is:

 

Ezekben a művekben fogalmazódik meg a német romantika művészetének panteista életérzése. (...) Caspar David Friedrich „Nő reggeli napsütésben" című festménye 1810-ben készült. (...) A mélyzöldek, barnák súlyos színmezői borítják be a felületet, monokróm dermedtségéből a sárgák derűs színvonulatai emelik ki a festményt. Dombok, hegyvonulatok kontúros vonalai ragadják a messzi távlatokba tekintetünket, az előtérben, a táj tengelyében a háttal álló, kezét megadással széttáró biedermeier ruhás nőalak áll.
Pascal képi látomásának érezzük a művet. „Hatalmas terével a világ úrrá lesz rajtam és bekebelez, én viszont gondolataimmal leszek úrrá rajta." Friedrich szavaival: „A tájképfestő feladata nem a levegő, a víz, a sziklák, és a fák valósághű ábrázolása, hanem saját lelkének, érzéseinek kivetítése. Megtalálni a természet szellemét, megismerni, befogadni és megjeleníteni teljes szívvel és lélekkel, ez a műalkotás rendeltetése."
A háttal álló nő jelképes figura, ő jeleníti meg a művész látomását, befogadja és átérzi az előtte feltáruló táj mérhetetlen nagyszerűségét, s átéli azt a visszavonhatatlan magányt, amely a kötelességekből, a mindennapok teendőiből kiszakítja, hogy a természet, a világmindenség részévé váljék.

(Sinkovits Péter)


Friedrich (...) festménye oly nagy sereg egyéb alkotásával mutat azonosságot: itt is, ott is fényforrás áll a középpontban, a széles horizontú, természetes földrajzi-földtani alakzatokban gazdag táj merő párába burkolózó titok, s mint amikor a ködöt belülről világítják meg, belső fénye van, s a kép nézője a kép alakjainak háta mögül néz a festménybe.

(Géczi János)


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Fer-Kai
#24. 2013. november 7. 07:50
(helyesen: utána)
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2013. november 7. 07:49
Fer-Kai
#23. 2013. november 7. 07:49
Köszönöm, kedves Csilla.
Egy apró érdekességet említenék még:
A háromsoros közepe táján a "fény" szó tartalmilag kapcsolódik az előtte és az után lévő jelzőhöz is - ha erre a kifejezésre gondolunk: "fénysóvár" lélek.
előzmény: Csilla hozzászólása, 2013. november 6. 21:18
Csilla
#22. 2013. november 6. 21:18
Elképesztő hasonlóság!

A haikuhoz nem tudnék semmit hozzátenni, minden benne van.

A szövegrészlet rendkívül találó.

A művészet hosszú életű érték, ÉLESZTŐként dolgozik.

Köszönöm, hogy olvashattam.

A fotóhoz és a háromsoroshoz gratulálok:

Csilla
Fer-Kai
#21. 2013. november 5. 15:16
Köszönöm, bár a képet erősebbnek, hatásosabbnak érzem. Az szerintem önállóan is egész.
A három sor valóban, külön is értelmes, de versnek (klasszikus haikunak) kicsit kevéske. Akkor kellene még valami (feszültség, kontraszt, szokatlan), és versszerűbb, magával ragadóbb nyelvezet.
Answer
#20. 2013. november 5. 12:35
Erős kapcsolatot érzek a vers és a kép között.
Általában ezek a rövid háromsorosok képekhez készülnek nálunk, és kevés kivétellel talán nem is lennének érthetőek, ha nincs mögöttük képi megjelenítés.
Mégis ez haiku önállóan is élne.
Gratulálok!
Fer-Kai
#19. 2013. november 5. 11:02
Köszönöm, kedves Hajnalka.
Igen, lelkileg nagyon közelinek érzem a festőt - hogy más országba születtünk, és van közöttünk 200 év időkülönbség, nem sokat számít.
előzmény: sarahajnalka hozzászólása, 2013. november 5. 09:41
sarahajnalka
#18. 2013. november 5. 09:41
Érdekes a képek hasonlósága, Lelki-alkotótársak vagytok? Gratulálok az egészhez, Hajnalka
Fer-Kai
#17. 2013. november 5. 08:04
Illetve - úgy tapasztalom - az írás maga is elősegíti ezt a tisztulási, érési folyamatot. Sokszor közben, vagy utólag világosodik meg valami fontos az alkotó számára (nem véletlen, hogy írnia "kellett"). S e tudatosság fényében még jobban meg tudja, át tudja fogalmazni a művét.
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2013. november 5. 07:44
Fer-Kai
#16. 2013. november 5. 07:56
Talán a képpel összefüggésben is, amúgy spirituális környezetben ismertebb kifejezés, (mint a "látszatvilág", "káprázatvilág" kifejezések is). Népszerűbb felhasználásokban kicsit elvitték a túlvilág, halotti, démonikus világ értelem irányába, pedig az "itteni" világ sötétségére, hamis világosságára éppúgy ráillik.
előzmény: Gandalf hozzászólása, 2013. november 5. 06:01
Fer-Kai
#15. 2013. november 5. 07:44
A megér(t)és itt a kulcsszó - úgy hiszem,. azt érdemes magunkból átadni másoknak, ami megérett, letisztult bennünk.
Amitől már tudunk távolságot tartani, hogy rátekintésünk legyen az Egészre, nemcsak a részletekre. Így adhatjuk át igazán másoknak, rájuk bízva, hogy mit kezdenek vele, mit szűrnek le belőle.
előzmény: Arany hozzászólása, 2013. november 4. 21:53
Gandalf
#14. 2013. november 5. 06:01
Árnyékvilágra ez a szó fogott meg.
Gandalf
#13. 2013. november 5. 06:01
Árnyékvilágra ez a szó fogott meg.
Arany
#12. 2013. november 4. 21:53
????????????????
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2013. november 4. 21:04
Fer-Kai
#11. 2013. november 4. 21:04
Igen, kicsit kapcsolódik János és Kató tanácsához is.
Hogy mit mikor és hogyan, annak meg kell érnie belül.
A fej szeret kitalálni, sőt kimódolni és sietni, a szív könnyed izgalmakra, sikerélményre vágyik - a szív legmélyén viszont tisztán látó-igazmondó varázstükör rejlik.
előzmény: Arany hozzászólása, 2013. november 4. 20:51
Fer-Kai
#10. 2013. november 4. 20:56
Köszönöm, a Festő nevében is.
előzmény: agnes-senga hozzászólása, 2013. november 4. 17:51
Fer-Kai
#9. 2013. november 4. 20:55
Köszönöm.
Maga a haiku - klasszikus értelemben nem igazi haiku - inkább csak "aláfesti" szöveggel a képet, ami tulajdonképpen önmagáért beszél.
Az átélt és képben megörökített élményemet "megfejelte" később az újabb élmény, amikor tudatosult bennem, hogy jé: "ez" C. D. Friedrich!
(Az ő képeit ismerve már tudtam, hogy Ő "én is vagyok". Talán sikerült is ebből visszaadni valamit.)
előzmény: Bedő Csaba hozzászólása, 2013. november 4. 18:39
Arany
#8. 2013. november 4. 20:51
Az utolsó idézet nagyon tetszett!

Elgondolkodtató!
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2013. november 4. 20:35
Fer-Kai
#7. 2013. november 4. 20:43
Köszönöm a regélést!
Igen, a kritikusok, esztéták észrevételeit, véleményét jó, ha kiegészítjük a sajátunkéval is.

A rokon lelkek hasonlóképp rezegnek, hasonlónak örülnek - hasomlóképpen látnak. S felismerik egymást - egymásban önmagukat.
Ugyanígy talál rá ez ember a témáira, és azok őrá.
(Valóban - a "véletlent" én is idézőjelbe tettem. :)
előzmény: Mara hozzászólása, 2013. november 4. 20:24
Fer-Kai
#6. 2013. november 4. 20:35
Igen, Friedrich egy igazi mester.
Képei mellett érdemes odafigyelni az elmélyült gondolataira, hitvallására is:

„Az a művész, aki a természet szó szerinti másolásával merészel ámítani bennünket, az a Teremtő Isten szerepét bitorolja, holott csak egyszerűen ostoba.
Ha viszont alázatosan és nemeslelkűen igyekszik a maga viszonyát megmutatni a végtelen természethez, rászolgál tiszteletünkre.”

„Minden igazi műalkotás megszentelt órában fogan és szerencsés órában születik, gyakran a művész tudta nélkül, a szív belső késztetésére”

„A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát. Ha azonban semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit maga előtt lát.”

Caspar David Friedrich
előzmény: Arany hozzászólása, 2013. november 4. 19:39
Mara
#5. 2013. november 4. 20:24
Köszönet Neked Fer -Kai!
Nem ismertem a festményt, a Te fotóidból is csak párat, de nem a festő lelke lakozik a Te lelkedben? Ha nem is mindég, de irányítja lépteidet, és odavezet, ahol művészi fotókat készíthetsz. Én ezt nagyon komolyan gondolom, és ne vedd sértésnek, nem a Te tehetséged akarom ezzel kicsinyíteni, sőt, felemelem Véletlenek nincsenek. A Te fotód, szinte a festmény hasonmása.
Szeretettel olvastam a kritikusokat is, de azért valljuk be, a hatalmas női alak, mégis az ember, és ő az aki központja a képnek, akit körülvesz a természet. A felkelő Nap, az emberi lényt világítja meg és fordítva, az ember gyönyörködik a természet szépségében. Kölcsönös a kapcsolat.
Most már sokat regéltem.
Szeretettel és köszönettel: Mara
Arany
#4. 2013. november 4. 19:39
Ma ismét tanultam.

Köszönöm!
Bedő Csaba
#3. 2013. november 4. 18:39
Igazán kitűnő az összhang a kép, és a soraid között.

Gratulálok, minden jót!
agnes-senga
#2. 2013. november 4. 17:51
Élvezettel olvastalak. Tetszett.
szeretettel agnes
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek