Feltörve

Magunkba zárkózva rejtegetjük érzelem-teli pillanatainkat, mik feltörnek, fényt adnak, majd sötétséget hagynak maguk után.

 

 

Van, hogy eszembe se jutsz, máskor meg kaparom a falakat,
Írnék neked, de egyszerűen nem találom a szavakat,
Ordítanék, csak hogy felém irányuljon tekinteted,
Feléd nyújtanám kezem, hogy lásd elérheted.

Értetlenül néznél rám és szemeddel kérdeznél:
- Miért csak most jössz rá hogy valamit is éreztél?-
Lehunynám szemem s a sötétbe fordulnék,
Én sem értem, de tudd érted meghalnék.

 

 

 

Leskó Márk
-GovER- 

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
GoVER
#3. 2011. február 15. 18:09
Köszönöm. Az az igazásg hogy tegnap előtt tört ki belőlem így már lemaradt a pályázatról.
Balage
#2. 2011. február 15. 11:45
Szép. Hogyhogy nem a pályázatra készült? Ott is szívesen láttam volna ;o)
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

A portás a kapu hőse