Fagylaltozás egy idegennel

Egyszer a szülőfalumba mentem a szüleim sírját látogattam meg a temetőben. Éppen ebédidő volt a helyi virágbolt majd csak fél óra múlva nyitott ki, ezért a falu közepén a fagyozóba mentem.

Egyszer a szülőfalumba mentem a szüleim sírját látogattam meg a temetőben. Éppen ebédidő volt a helyi virágbolt majd csak fél óra múlva nyitott ki, ezért a falu közepén a fagyozóba mentem, hogy jobban teljen az idő. a padon ülve megláttam egy rongyos ruhájú 11 éves jól láthatóan unatkozó kicsit koszos gyereket. Vettem egy fagyit, megkérdeztem tőle kér-e ő is, azt felelte aha. Leültem mellé és arra kértem meséljen valamit magáról a fagyiért cserébe. A fiúcska miután megkapta a fagyit kicsit vonakodva bár, de bólintott     - Hogy hívnak?

         - Mint apámat!

         - Apádat hogy hívják?

         - Mint nagyapámat!

         - Él még a nagyapád?

         - Ammán meghótt!

         - Mesélj róla valamit.

Ű csuda okos ember vót, mindenkinek meg tudott felelni, senkinek sem maradt adósa. Egyszer egy helós, (mert hogy a házalókat helósnak híjták) bekiáltott az udvarunkba, nagyapám éppen kapálta a komprét. Naccságosúr! - meseszép kuffert árulok vegyen tűlem. (A kuffer az utazóbőrönd). Oszt ugyan minek az neköm he? – Hát ugyi, ha hómap vonatra száll uraságod, ebbe bérakhatja a culáját ( ruháit)! Az öreg megpederte a kackiás bajuszát és azt mondta; Jaj de bolond kend, elősször is, itt nincs vasutállomás a faluba, másoccor meg ott üljek pucéron a vonatra várva. A helós megemelte a kalapját oszt gyorsan kissé megszeppenve lógó orral tovább állt, az öreg meg tovább kapálta a tengerit. Egy alkalommal a szomszéd köszönt át a kerítésen nagyapámnak, adj Isten Gyula! Neked is Józsi. Kólikás még a lovad a ráró? Már nem. Csend. Hanem te Gyula, te mit adtál a lunak amikor kólikás vót? Hát ugyi kapot egy vider hideg vízbe korpát meg melaszt. Azt az áldóját, rohant a szomszéd ű is adott a lunak. Estére jön a szomszéd ríva a kerítéshöz, hát megdöglött a rigó, pedig úgy ahogy mondtad adtam neki korpát meg melaszt.

      -Oszt mégis megdüglött?

   -     Meg bíz.

 Ne bánkódj szomszid az enyim is így járt két napja. Emiatt egy évig nem beszéltek egymással. Nagyapám egyik este, miután megetette a jószágot, jött be a házba, igen fáradt vót mán, hát a fótos nadrág szára kicsit nedves vót neki, mire megjegyezte nagymamám hogy;  - na esik? Nem - fúj.

Ezzel a beszélgetés be vót fejezve. Lábat mostak, oszt lefeküdtek.

      - Vallásos ember volt a nagyapád?

Nagyapa nagyon vallásos ember vót. Minden este imádkozott elalvás előtt, nagymama meg csak hallgatta mit mond. Mert hogy a nagymama nem vót olyan vallásos. Egyszer azt monta a nagymama, hogy; Mindenkiért imádkozott kend csak engöm nem foglalt bele az imába, miért? Ejnye na asszony, hát már hogyne foglalnálak bele hallhattad éppen az előbb imádkoztam, hogy  Istenem szabadíts meg a gonosztól!  Ja, az más, azzal elaludtak.

- Járt templomba is?

Járt biza, nem hiányzott biz ő egy misérül se. Hanem egyik vasárnap a mise után nagyapának nagyon kölött vizelni, hát a sekrestye megé ment, oda szaladt ki a fiatal esperes is, már az sem bírta. Ránéz az öreg a plebános szerszámjára, oszt látja hogy az nagyobb.

      -Tisztelendő atyám, nem cserélünk szerszámot?

      - Jaj Gyula bácsi, miért akar maga cserélni?

     -  Mert maga az enyémmel még tudna misézni, meg keresztelni, de nekem meg jó vóna a magáé másra is.

   -     Na ilyeneket ne mesélj, valami mást. Mellesleg akkor Gyula a neved?

   -     Igen.

   -     Mit csinált nagyapád egésznap?

Dógozni má nem igen bírt, így a kapuban vót egy pad, nagyapa odaült ki minden este pipázni, gyakran én gyújtottam meg a tajtékpipáját, meg vót egy pipapiszkáló, azzal lazitottam fel benne a dohánt. Mivel vót szőlője, hát vót bora is, szeretett a pohár fenekére nézni, nagymamám egyszer azt mondta hogy, fiatabb korában inkább a lyányok fenekíre. Nagymama gyakran letorkolta érte, ha többet ivott. Egyszer a kocsmába ment érte a nagymama és hazafelé menet folyamatosan mosta a fejét. Minek kell neked a korcsmába menni? Hát egyedül igyak? Az öregnek felfordult a gyomrában a pálesz és visszajött, pont a nagymama otthonkájára. Hogy nézel ki részeg disznó, mondta. Én asszon? Hát nézd meg magad.

Egyik nap jönnek a tehenek a csordábúl haza, megáll a tehenünk a kapu előtt, oszt bőgött egyet, erre én kinyitottam neki a kaput, az meg komótosan besétált és szokása szerint egyenesen a gémeskúthoz ment a vizes vályúhoz. Húztam fel neki friss vizet, amikor befejezte az ivást, mondta nagymama neki: látod-e te embör, ez csak egy marha, oszt mégis tudja mi az elég! Erre nagyapa csak annyit motyogott a bajusza alatt: vízbűl én is tudnám! Külömben is látod, az ökör iszik magába, az embör korcsmába jár.

 Egyik este szedjük nagyapával az érett barackot a kertben kérdeztem tűle hogy mi lesz ebbül? Hát ha nagyanyád nem veszi észre akkor pálinka, oszt ha észre veszi? hát akkor lekvár. Valamék este későn értem a nagyapámék házához, már aludtak, mert az öregek korán lefekszenek a tyukkal, hogy korán kelhessenek a kakassal. Finoman megkopogtattam az ajtót, de senki nem felelt. Erősebben dörömböltem, gondolva hogy biztosan alszanak azért nem hallják a kopogásomat. Nagyapa gyertyát gyújtott az ajtóhoz csoszogott, és megkérdezte; Ki a ? Na gondoltam megviccelem, beszóltam mély földöntúli hangon; A ramocsaházi asszongyíkos! Ja akkor jóvan mondta, bekiáltott nagymamának; Asszon! Téged keresnek. Azzal visszafeküdt a helyire.

Egyszer menni akartak a szüretibálra, de a mama nehezen tudott elkészülni. Nagyapa tátizza(bámulja) ahogy nagymama meddig páváskodik még a tükör előtt, elégedetlenül csóválja a fejét. Nagymamát zavarja a dolog ezért rászól: - Mit bámulsz öreg úgy rám, mint borjú az új kapura? - No hiszen – vág vissza az öreg -, lehet, hogy én borjú vagyok, de ez a kapu ez már bíz nem új! Nagymama sokat morgott magában, mert nagyapa fiatal korában is megérte a pénzét. Legénykorában egyszer el akart menni a bálba, de nem vót csak egy gumicsimmája, hát azt szépen megmosta kifényesítette, ráhúzta a nadrágszárát, hogy senki észre ne vegye, akkor is elment tátizni a lyányokat. Csillogott is a csizma feje, meg lehetett vóna benne borotvákozni. Felkérte a lyányokat táncolni, oszt amikor Buriskát kérte fel, rápillantott a csizmája fejére, majd szívbajt kapott, mert azt hitte a csizmája repedt szét, pedig csak a Buriskán nem vót bugyi.

Ejnye mondtam már neked ilyeneket ne mesélj.

Na jó akkor mást mesélek!

Eccer meg azt monta a nagymamának nézz má ki az ablakon nem egy lu áll az udvarunkon? Kinéz a mama, á nem lu az hanem tehén. Jaj anyjuk, hát ne a tükörbe, hanem az ablakon nézzé ki. Egyik este ücsörögnek a tornácon a karosládán, aszongya a nagyapa - te asszon! Ha egyikünk meghal, én bekőltözök a városba. Oszt minek a lyányokat tátizni? Mást má ugyse tud kend velyük csináni.

Eccer nagyon régen, amikor apám hazavitte leendő feleségjelöltjét, szóval anyámat hogy bemutassa szüleinek, a nagyapa apám fülébe súgta: - Ne vedd el fiam, tűlem van. de ezt ne áruld el anyádnak. Nagymama kérdi mit súgott apád fiam? hogy ne vegyem el mert ü az apja. - Fiam, vedd el bátran, te nem tűle vagy, de ezt ne áruld el neki. Hoppá…

Mesélj még valamit!

Amikor a nagyapa 1950-ben nagy unszolásra belépett a pártba, a falu párttitkára elküldte a parlamentbe küldöttgyűlésre. Akkor nagy hasznát vette vóna a kuffernek, amit a helóstól nem vett meg. Nagyapa sose vót kinn a falun kívül, már a vonat is csuda vót neki. A vonaton a fülkében ült, oszt mivel előző este paszulyt evett hát egy embereset szellentett.

   -     Jaj ne! Már megint mit mesélsz te kölyök.

   -     Így vót na, haljak meg ha nem.

   -     A mellete ülő utas megjegyezte; ez hallatlan, és az orrát eltakarta a kezével.

Na ez az utas süket vót, de a fingnak azért van szaga, hogy a süket is élvezhesse ugyi.

   -     Utána felpattan egy másik utas szemből és így szólt: Kikérjük magunknak! Nem kell komám, már kinn van!

   -     Erre felpattan a harmadik utas is, ő így szól: - No de kérem, itt többen is vagyunk.

   -     Hát, akkor osszák el egymás között igazságoson!

   -     Szóval amikor odaért a parlamenthez, azt megösmerte mert az újságba látta.

Igen ám de át kellet vóna menni a túlsó ódalra, de annyi francos autó ment az uton hogy sehogy se sikeredett neki. Leszólított egy fiatal legényt mondja mán meg hogy lehet oda átal menni? Bátyám látja azt a lámpát ahol a sok ember áll, na menjen oda oszt ott átmehet.

Odament, oszt megkérdezte egy másik embörtül; Miért van három lámpája? Jól figyeljen a piroson a kommunisták mennek át, a sárgán a zsidók, a zöldön a nyilasok, megértette. Nem vagyok én hüle persze hogy értem. Látta nagyapa, hogy zőldre vált és elindulnak az emberek, azt a kutyafáját, hogy itt mennyi nyilas van még mindig. Majd sárgára vált és még páran átszaladnak, nahát alig maradt itt zsidó állapította meg csak úgy magának. Ekkor pirosra váltott, na ez az én színem és szépen komótosan átsétált, az autósok dicsérő szavai közepette. A túloldalon várakozó rendőr, közölte vele, mivel belépett fizessen 50 forint büntetést. Elismeri? Elismerem ötvenben beléptem. Az öreg hazaérve, felment a párttitkárhoz, hogy ü bizony kilép a pártbul, mert pesten 50 forintra büntették azért mert belépett.

   -     Ez bizony így vót, kutya legyek ha nem.

   -     Van kutyátok?

Van hát, de mindig szomszédol, de a szomszéd kutyája meg, mindig átjárt a nagyapa kertjibe, fene a dógát ott érezte jól magát, de az öreget nem zavarta. Este felé ült a tornácon a karosládán és pipázgatott, a házelőtt a kertben meg a szomszéd kutyája aludt a lugas alatt. A komája arra sétált, nézegette a kutyát, majd megkérdi:

   -     Gyula komám harap a kutyád?

   -     Nem. komám az enyém nem.

   -     A koma belépett a kapun a kutya meg majd szét tépte, alig érkezett kiugrani.

   -     Komám hát azt mondtat, hogy nem harap a kutyád, és mégis majdnem széttépett.

 

   -     Mire az öreg: - Ja hogy ez?, de ez nem az én kutyám.

 

Na hát ilyen vicces embör vót az én nagyapám. Azzal a fiú felugrott és elszaladt. Ez a történet egy fagyi ára volt.


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek