Esti séta

Valahonnét a semmiből - mert házakat nem látni sehol - bukkant elő egy meztelen férfi, aki egyáltalán nem takargatva testét, nem tartott attól, hogy tevéjén kívül bárki is megláthatná őt.

 

 

Az esti homályban, a szürke égbolton megjelent a minden ember számára oly kedves, mindig változó alakú, sokszor nagy udvarral pompázó Hold. Most is csodás színekkel tündökölt az égbolton. 

Valahonnét a semmiből - mert házakat nem látni sehol - bukkant elő egy meztelen férfi, aki egyáltalán nem takargatva testét, nem tartott attól, hogy tevéjén kívül bárki is megláthatná őt. Ám a teve zavarban volt a látványtól. Szégyenlős, nőies kacérsággal fordította el a fejét. Gondolta, Inkább saját púpját figyeli, és ellenőrzi rajta, hogy az induláskor elrendezett csekély szőre rendben van-e még. Mert bizony hiú volt a teve, és púpját szebbnek találta mint gazdája sovány, az övéhez cseppet sem hasonlító formáját. És, különben sem volt kedve az esti sétához. Jobb szeretett volna inkább otthon maradni, és rágcsálgatni valami finom eledelt. Gondolataiban éppen vacsora után, az esti alvásra készülődött. Hamar elnyomta az álom. Álmában Tündérországban járt, ahol az álom tündérei szanaszét repdesve a sivatagban, észrevették a csodálatos, szép, meztelen férfitestet és, hogy észrevétlenül szemlélhessék, gyorsan rózsatestet öltöttek magukra, s így igyekeztek a lehető legközelebb kerülni a gyönyörű látványhoz. Épp a teve és gazdája között bújtak elő a sivatag homokjából. Annyira boldogok voltak a tündérek, akik már ezer és ezer éve nem láttak hasonlót, hogy zavarukban elpirultak. E pír, a rózsa szirmait is pirosra festette. A három piros rózsatündér boldogan nevetett. A nevetéstől könnyeik kicsordultak a homokra, amitől az nyirkossá vált, és előcsalogatta a mély álmát alvó csigát. Az örömkönnyek áztatta homokban, a szunnyadó fűmagokban is elindult az élet, és nemsokára tengernyi fűszál bámulta a rózsákkal együtt a természet urát meztelenül sétálni a szégyenlős tevével. 

A Hold lassan járta égi útját. Komótosan haladt a derengő fény elől, hogy végre nyugovóra térjen. Mosolyogva, kikerekedve tűnt el a láthatáron, átadva helyét a Napnak. A sátorban alvó asszony, kinek ura napok óta a sivatagban vadászik, kipirult arccal ébredt. Szemében még ott pironkodott az álom...

 

 

Kép forrása

A játék részletei...

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Gitka_61
#15. 2011. november 24. 12:01
Kedves János!

Köszönöm a te írásodat is. Izgalmas játék ez .

szeretettel! Gitta
előzmény: janos hozzászólása, 2011. november 23. 08:03
Gitka_61
#14. 2011. november 24. 12:00
Drága Kató!
Szerintem, ez az egész az asszony álma...A teve hogy jön a képbe? Talán mert a férj, több időt és gondoskodást fordít rá mint asszonyára. Én úgy gondolom, a férj is és az asszony is a sátorban alszik egész idő alatt :)
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2011. november 23. 05:42
janos
#13. 2011. november 23. 08:03
Köszönöm kedves hozzászólásotokat mindenkinek.
A pajzánkodást a meztelenkedése a férjnek csalta elő belőlem.
Üdv! ás puszi!
János
janos
#12. 2011. november 23. 07:58
K0zben az a meztelen, férj éjszaka haza érkezett így
nem elpirultan hanem kipirultan bújik elő sátrukból a feleség. Gondolhatod... Puszi ! János
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2011. november 23. 05:42
Juhász Kató
#11. 2011. november 23. 05:42
Kedves János!
Lehet, hogy túl naív vagyok, de közben hol van a meztelen férfi felesége és ő kiről álmodik elpirulva?
Nem bántottalak meg, remélem?
Fer-Kai
#10. 2011. november 22. 22:21
Kedvesen figyelmes történet Gitka rajzához.
Mindenki pironkodott benne, csak a meztelen férfi és a csiga nem. És az olvasó sem, hanem mosolygott.
Eliza Beth
#9. 2011. november 22. 20:18
Hihihi....................
Gandalf
#8. 2011. november 22. 16:14
János, ez az írásod tetszett a legjobban, még sok ilyen alkotást kívánok....
harunalrasid
#7. 2011. november 22. 15:57
ejnye már! oszt az asszony, ő ugyan, miről álmodhatott, hogy pironkodva ébredt?
mert hogy a teve, azt tudjuk...folyt. köv., vagy forgolódjak álmatlanul párnáimon?
janos
#6. 2011. november 22. 15:20
Köszönöm szépen mindenkinek a véleményét.
Üdv! János
Juhász Kató
#5. 2011. november 22. 11:47
Kedves János!
Lelked egy darabkája kelt életre ebben az írásban.
Bedő Csaba
#4. 2011. november 22. 11:43
Ejnye János! Ismét pajzánkodsz?
Egyébként tetszett, én is megmosolyogtam.

Szép napot!
lilyane
#3. 2011. november 22. 11:42
Érdekes, más megközelítés, de nagyon élvezhető!
Szeretettel: lilyane
Balage
#2. 2011. november 22. 09:32
Megmosolyogtattál:D
Köszi!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek