Erős lány

A szabályok egyerűek voltak

Erős lány

 

Ahol laktunk, az istálló mellett volt egy üres helyiség, többnyire szalmát tárolt benne Tito, a gazdája. Meg volt még időnként kukoricaszár, takarmányrépa, meg ilyesmi. Zsákok voltak egymásra dobálva, melyekben zabot tartott, ha volt. Szóval nagy rendetlenség uralkodott az istálló mellékhelyiségében, az biztos, de ez az állapot nekünk gyerekeknek ugyancsak a kedvünkre való volt. A szalmát még jobban szétszórtuk, és ideális terep kínálkozott a birkózóversenyeknek, amelyhez hasonló foglalatosság nem volt újdonság a hozzám hasonló gyermekkort megélők körében.

A szabályok egyszerűek voltak: az győz, aki a másikat földhöz vágja!

Szinte napi foglalatosságunk volt ez, egészen nagykamasz koromig. Az egész utca, sőt a környék gyerekei is idejártak izmaikat próbálgatni, és a legügyesebbek a városi sportegyesületnél kötöttek ki, mint birkózók, már sportolóként. Nem is egynek indult el nálunk a sportkarrierje, mint a legügyesebb szalmabirkózóé. Mert arra ügyeltünk nagyon: nehogy valaki megüsse magát, és hogy verekedéssé ne fajuljon a játék. Ez az esetek többségében sikerült is, bár akadt, aki sántikálva ment haza, valami kisebb-nagyobb húzódás miatt.

Büszke voltam rá, hogy én voltam a házigazda, és ha új fiú akart belépni a porondra, tőlem kellett engedélyt kérnie. Egyébként közepes voltam birkózásban, nem a legügyesebb, de nem is a leggyengébb. Voltak, akik csak nézőnek jöttek. Aki már leigazolt versenyző volt, többé nem állt ki a porondra velünk "játszani", de olykor a kíváncsiság még odahajtotta hozzánk.

Egyszer a Bartl Dezső, az egyik legügyesebb fiú azzal a különös kéréssel jött, hogy el szeretné hozni a nővérét is birkózni. Meglepődtem a kérésen, ám Dezsőt jó fejnek tartottam, és a tágabb baráti körömhöz tatozott, így minden további nélkül igent mondtam, de azért megkérdezetem:

- Hozzad csak, de kivel fog birkózni, hiszen lányok nem járnak ide?

- A fiúkkal, ha lesz, aki kiálljon vele - hangzott a válasz.

Másnap, vagy harmadnap be is állítottak: Dezső és a nővére. Nem volt különösebben szép a lány, bár csúnya sem. Pillanatok alatt feltalálta magát a fiúk között. Szépen beállt a sorba, és amikor sorra került, nekiállt a birkózásnak. Egy elég cingár gyerek jutott neki, nem tartott a meccs fél percig sem, a fiú két vállon volt. A második körben a győztesek mérkőztek, és ekkor, bár tovább tartott a meccs, mint az előbb, ismét a lány győzött. Akkor nem állt szándékomban birkózni, de mivel még kevesen voltunk, mégis beszálltam egy körre a lánnyal: ügyesen forgolódott, de csak lebirkóztam.

De ahogy a testét átkaroltam, valami különös dolog történt. Inkább azt kívántam, hogy ne kelljen földhöz vágnom a lányt, hanem magamhoz ölelni szerettem volna. A különös érzés azonban csak egy pillanatig tartott, majd annak rendje és módja szerint mégis legyőztem. De a teste illata-fogása olyan jó volt, hogy még sokáig éreztem, miután lebirkóztam. Különösen a mellei voltak rám nagy hatással: igaz, az átlagosnál fejlettebb lány volt, és ahogy a teste a testemhez szorult, dús keblei, mint valami kemény, de rugalmas párnák érintettek.

A következő nap ők voltak az elsők, akik birkózni jöttek. Egy kicsit vártunk, amíg mindenkinek lesz párja, és a lány engem választott.

- Revansot akarok a tegnapi vereségért - mondta, és már fel is álltunk, Dezső és a párja valamint én és Kati. Mert közben kiderült a neve is.

A lány igazán derekasan küzdött, de csak ő húzta a rövidebbet. Mindketten a földre kerültünk, de ahogy át akarta kulcsolni a karomat, egy ügyes mozdulattal föléje kerültem, és - ilyent még soha nem tettem - megfogtam a mellét. Nem látta senki, a másik pár egymással volt elfoglalva. Amíg a lány duzzadó keblét markoltam, belenéztem a szemébe. Valami zavart fényt láttam abban csillogni, elengedtem, és hagytam, hogy ő fektessen két vállra. Meglepetésemre egész gyöngéden tette, mert érezte, hogy az előbbi nyúlkálásom után elszégyelltem magam, és csak tessék-lássék módon történt a kifeszülésem.

Több menetet nem birkóztam, a lány is csak akkor, ha nem volt párja valakinek.

Megéreztünk valami olyasmit, aminek még nem jött el az ideje: a másik testének megkívánása, ami egy különös szituáció terméke volt csupán. Egy hétig nem jött a lány, Dezső nem tudott válaszolni, mért nem jön a nővére.

- Én mondtam, hogy jövök, de azt felelte a hívásomra, hogy más dolga van -magyarázkodott Dezső.

Egy hét múlva ismét együtt állítottak be. Eddigi mackó ruhája helyett szoknyában, blúzban jött a lány, és túrós lepényt hozott nekem!

Ő maga sütötte, és mert mondtam, hogy szeretem az ilyent, hát hozott belőle.

Nagyon finom volt, Dezsővel közösen elfogyasztottuk.

- Nincs kedved egyet sétálni a kertben? - és mivel már jöttek birkózni páran, magunkra maradtunk, és a kertben sétáltunk egy nagyot. Egyikünk sem tudta, mit kell ilyenkor mondani, vagy tenni. Ezért jobb híján Tito bácsi lovairól kezdtem el beszélni, hogy miként tartottuk életben a lovakat a tesómmal, amikor Tito bácsi el volt zárva pár napig a dutyiban.

Ő meg elmondta, hogy már megvan a helye a Textilgyárban, ha befejezi az általános iskolát, a nyáron munkába is áll. Szövőnő lesz, és ez azt jelenti, hogy önálló keresete lesz, mindent meg tud venni, amit csak akar.

Így sétálgattunk a kertben, miközben a fiúk bent birkóztak a szalmán. Kati egyszer csak megfogta a kezemet, és a szemembe nézett:

- Tudod, már szégyellem, hogy a fiúkkal birkóztam, de hát nekem nincsenek barátnőim, így többnyire Dezső barátai között találtam meg a helyem.

- Ne szégyelld, nagyon jó érzés volt veled összefogódzkodni - válaszoltam, és ezzel elkezdődött első igazi, leánnyal kapcsolatos barátságom, vagy ha úgy tetszik, szerelmem.

Barátság vagy szerelem volt?

Szégyen ide - szégyen oda, már nem emlékszem.

 

 

A kép forrása

(Kedves kis történet az első szerelemről (?). Tetszik a szalmabirkózás kifejezés :-))) - Eliza)


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
bodójános
#10. 2014. augusztus 22. 08:10
Yolla: ifjúkorom igaz története, régestelen régi történet. Köszönöm a véleményedet!
Yolla
#9. 2014. augusztus 21. 20:31
Ennek olyan ébredező szerelem illata van!
bodójános
#8. 2014. augusztus 21. 10:45
karola: lehet, hogy tagadásnak tűnik, de nem az. Sok idő, de sok idő!
bodójános
#7. 2014. augusztus 21. 10:41
Eliza: Köszönöm a "titkos" véleményedet. A szalma hasznosítás nem új dolog.
Eliza Beth
#6. 2014. augusztus 21. 09:27
Én is írtam ám, csak szerkesztés közben, a műved alatt, szürkével. Kijelöléssel látható a titkosírásom. (Időtakarékossági megoldás szerkesztői részemről.)
bodójános
#5. 2014. augusztus 21. 08:59
Answer: köszönöm tömör, tetsző véleményedet!
bodójános
#4. 2014. augusztus 21. 08:59
Answer: köszönöm tömör, tetsző véleményedet!
Answer
#3. 2014. augusztus 20. 20:36
Tetszett, gratulálok!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek