Engem festesz - Éljen a szerelmesek napja!

elmaszatolt festmény vagyok csupán

 

színek összefolyt zavaros keveréke,

melyben az érzés elveszett, az értelem

a káoszban pedig megveszett.

 

te kented össze jellemvonásaimat,

raktad értelmetlen magaslatokba

móduszaimat, kontrasztjaimat

testem élő vonalát, minden különálló

lüktető harmóniát végtelenné mostál,

hogy megteremtsd bennem a diszharmónikus

szubsztanciát.

 

de ezzel megölted, ami vagyok

csak absztrakt intuíció, silány fércmű

lettem, a kereteim közt vergődök,

mert a Mindenben elvesztem

 

te kented össze az anyagot és a formát,

minden létező életformát,

s most amit látnak az emberek,

az csak átmenet, élet és halál

vergődő gyermeke: az alkotó

nyughatatlan lelkiismerete.

 

megsemmisítettél egy érzést, egy benyomást

sok szubjektív elgondolást,

de létrehoztad bennem  saját művedet,

a legértékesebb versedet írtad

a színekbe, amit nem vehet el senki se:

hozzám értél, simogattál

ahogy neked tetszett, majd megcsókoltál

és nem zavart hogy összekenlek.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Balage
#2. 2011. január 25. 17:03
Festői versed. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek