Emlékezés Mezey Máriára

30 éve, április 20-án hunyt el a XX. század nagy magyar színésznője.


1971 tavaszán a zempléni hegyek között fekvő - üdülőként üzemelő - egykori grófi vadászkastély személyzete lázas izgalommal készült a híres vendég fogadására.
Mezey Máriát várták, - az ünnepelt színésznőt -, aki súlyos betegségből lábadozva az országnak ezt a tiszta levegőjű, csendes helyét választotta, hogy erőt gyűjtsön.
A legszebb szobát készítették elő számára, és türelmetlenül figyelték a rossz minőségű erdei utat, közeleg-e a gépkocsi. Szemtanúja voltam az eseményeknek, mert a szomszédos vállalati üdülőből ide jártunk étkezni családommal.
Mikor mindenki a híres színésznő érkezését leste, én is elképzeltem, hogy begördül majd egy nagy, fekete limuzin, s kiszáll belőle egy elegáns dáma, aki észre sem veszi az egyszerű embereket. Tévedtem. Nem is gondoltam, hogy az út porától megviselt, átlagos gépkocsival - mely egyszer csak bekanyarodott a kastély parkolójába - ő érkezett. Egyszerű, smink nélküli, viszonylag alacsony termetű, hatvanas éveiben járó hölgy lépett ki a járműből, sötét nadrágban, drapp, rövid ballonkabátban, lapos sarkú cipőben. Kedvesen üdvözölt mindenkit. Csomagjait egy középkorú, magas, kicsit kopaszodó, jó kondícióban lévő férfi cipelte, aki - miután elhelyezte a művésznőt -, távozott.
- Ki lehetett a kísérője? - találgatta az éppen ott tartózkodó néhány ember.
- Gépkocsivezető - állapította meg valaki.
- Dehogy, biztos a fia - tippelt egy másik vendég.
- Nincs gyermeke - mondta egy alkalmazott.
Éreztem, valami különös kapcsolat van a divatot nem követő, bő nadrágos, szürke pulóveres, egyszerű megjelenésű ember és a művésznő között, de erre csak jóval később kaptam meg a választ.

Mária jól érezte magát Kőkapun. Különleges békét árasztott ez a környék. A két épületen kívül néhány kis faház állt még a völgyben, itt igazán el lehetett zárkózni a világ zaja elől. A sebes vizű kis patakban pisztrángok siklottak, a réten szalamandrák araszoltak, és őzek, szarvasok is gyakran felbukkantak a közelben.

A színésznő egyetlen „extra" igénye a reggeli nyers tojás volt, amit hangjának védelme érdekében fogyasztott. Ébredés után köntösben, boglyas hajjal kihajolt az ablakán, és szippantott néhányat a finom erdei levegőből.
Egyik nap - az ő kezdeményezésére - szalonnasütést szerveztek a kastély természetes környezetű parkjában, mely a hegyektől nem volt elkerítve.
Kevés vendég volt a kastélyban, a szomszéd üdülőben pedig csak az én családom. A művésznőn és néhány nászutas páron kívül mi vettünk részt a késő délutáni rendezvényen.
Mária beszélt kanadai útjáról, ottani tapasztalatairól, az egészség és a család fontosságáról, Istenbe vetett hitéről, a világban uralkodó sok igazságtalanságról, a színészek nehéz életéről.
Érdeklődve hallgattuk értékes gondolatait.
Két, - és hároméves lányaim a tűz körül tébláboltak, - emlékszem, gyönyörködött bennük.
- Te nyomot hagysz általuk e világban - mondta, de nekem nincs gyermekem, ha elmegyek, el fognak felejteni.
Bizonygattam neki, hogy művészetével maradandót alkotott, s a jelen lévő fiatalok is erről próbálták meggyőzni.
Végtelenül szerény, nagy tudású, finom modorú, erős hitű, közvetlen, őszinte embernek ismertem meg.


Kíváncsi lettem életére, s később elolvastam önéletrajzi kötetét.
Nem volt könnyű élete. 1909-ben született, s azonnal elvesztette édesanyját. Édesapja, - aki közjegyző volt -, egyéves koráig egyedül nevelte, majd újranősült. Hamarosan kecskeméti házuk megsemmisült egy földrengés során. Apja aggódó szeretettel vette körül, óvta volna a színészi pályától, de nem sikerült neki. Mária Szegeden a bölcsészkarra járt, de otthagyta az egyetemet és ifjú férjét, s Pestre költözött. Rózsahegyi Kálmán magániskolájában tanult, színészi pályáját Miskolcon kezdte.
Az 1940-es évek elején már ünnepelt művésznő volt, főleg „végzet asszonya" szerepeket játszott. Ezekben az esztendőkben szoros, - akkor még titkos - kapcsolat fűzte Márai Sándor íróhoz, aki a „Sirály" című regényében írt kettőjük viszonyáról.
A háború éveiben munkát nem vállalt, a Tátrába vonult vissza. Gyakran gátolta a politika színészi tevékenységét. A háborús években lett erősen vallásos, s ezt művészi munkájában is érzékeltette.
1956 után második sztárkorszaka következett. Több színházban játszott sokféle szerepet, önálló műsorral járta az országot. Gyönyörűen énekelt, - sanzonokat, operetteket, zsoltárokat, népdalokat, kuplékat. Gyakran mondott verseket.
Rendkívül meghatóan és őszintén nyilatkozott gimnazisták előtt egy rendezvényen, élete nagy titkáról, - öt hónapos magzatának elvesztéséről -, mely után soha többé nem lehetett gyereke.
Ebből a vallomásából tudtam meg, ki volt a Kőkapun látott rejtélyes férfi, - mert a fiataloknak beszélt a megtalált igazi társáról:
„Tizenhét éve apám vigyázó, szigorú szeretetével vesz körül, - olyan jó hozzám -, s pontosan annyi idős, mint a fiam lenne, ha élne..."

Sokat gondoltam rá a személyes találkozás után, hogy rendbejött-e az egészsége?
Igaz, hogy még élt tizenkét évet, de nem gyógyult meg. Ezt az időt már visszavonultan töltötte budakeszi házában, ahol tavasztól őszig nyitva volt az egyik szoba ablaka, mert évről évre egy fecskepár fészkelt az igényesen berendezett helyiség csillárján.
Élete utolsó éveiben oxigénpalackhoz volt kötve, küzdött a betegséggel.
Férje - Lelbach János -, akiben igazi segítő társra lelt - mindvégig mellette maradt.
Szép hangját, szívhez szóló verseit ma is örömmel hallgatom.
A 20. század nagy színésznője volt.

 

 

Kis ízelítő a színésznő alakításából:

 

 

Mezey Mária élete:


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Juhász Kató
#10. 2013. április 23. 23:15
Köszönöm, hogy olvastad!
előzmény: Mara hozzászólása, 2013. április 23. 14:46
Mara
#9. 2013. április 23. 14:46
Kedves Kató!

nekem nagy élményt szereztél ezzel az írásoddal, és a videókkal.

Köszönet érte.

Szeretettel: Mara
Juhász Kató
#8. 2013. április 23. 14:33
Köszönöm a véleményed, kedves Csilla.
előzmény: Csilla hozzászólása, 2013. április 23. 12:38
Csilla
#7. 2013. április 23. 12:38
Kedves Kató!
Nagyon szépen, tisztelettel írsz Mezey Máriáról, az Emberről.
Én csak mint színésznőt ismerem. Szeretem a régi magyar filmeket, valami oknál fogva nagy hatással vannak rám.
Megnéztem a két videót. Mezey Mária kisugárzása lenyűgöző. Az ő művészi teljesítménye és pályafutása igazolása annak, hogy a tehetséges színésznek nem kell elvégeznie a Színiakadémiát.
Ha nem kis hazánkban születik, a világon mindenütt ismernék, úgy, mint a hollywoodi sztárokat.
Juhász Kató
#6. 2013. április 22. 18:24
Köszönöm, kedves Csaba.
előzmény: Bedő Csaba hozzászólása, 2013. április 22. 09:08
Juhász Kató
#5. 2013. április 22. 18:24
A kép és hanganyag a Szerkesztőnek köszönhető.

Maradandó élmény volt a Mezey Máriával való beszélgetés.
előzmény: Answer hozzászólása, 2013. április 22. 08:53
Bedő Csaba
#4. 2013. április 22. 09:08
Gratulálok Kató, nagyon tartalmas és érdekes írás, erről a tehetséges színésznőről.

Szép napot!
Answer
#3. 2013. április 22. 08:53
Egy hatalmas színészegyéniséget örökítettél meg, nem is akárhogyan!
Külön öröm lehetett személyesen is megismerni.
Gratulálok az íráshoz, a kép és hanganyag nagyszerű kiegészítés!
Juhász Kató
#2. 2013. április 22. 08:15
Kedves Szerkesztők!
Köszönöm a videókat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek