ELLENTÉTES VILÁG 1

****

 

 

 „ A csoda lehetetettlennel való találkozása"

 

 

Előszó

 

 

Egy távoli világ fortélyai között,

Az ismeretlen ajándék létezése fölött,

Talán csak egy utazás mi kísér,

Volt, mi a tervek szépségével bír,

 

Sétálva örömmel itt, leesett állal,

Körbe fon a levegő, ölelő hálával,

A csillagokkal nem csak a szempár mi összeér,

Útunkba egy álom teljesen belefér.

 

 

1. fejezet

A bolygó

 

Jégbe zárva egy egész bolygó mi kísér minket egy történetbe, csodák és kalandok rejtelmes elejébe. Réges-régen a legrégebben, egy számunkra ismeretlen világ, hideg, ám de kivételes gömbölyűség látványa tárult elénk. A vak sötét világegyetem árnyának talán egyetlen fényes sajátos fényével lebegő égi testként létezett.                                                                                                                        Kívülről szemmel megszámlálhatatlan tündöklő kristály vette körbe határait és mely csillag arra járt mind megcsodálkozott bennük, érthető is volt hisz páratlan látvány volt ez egy igazi jelenség nem csak természeti különlegesség. A bolygó neve Jégbolygó, mely név, árulkodó lehet bárki számára, mindent mit földjén használtak, láttak vagy alkottak az csak jégből volt, helyenként hóból vagy esetleg még vízből is. Külseje itt mindennek fagyos és biztosan nagyon hideg, amihez ha mi hozzá érnénk, ujjaink odafagynának. A nép számára ki itt él ez nem volt akadály vagy hátrány, kiket úgy hívnak Kristály népe, nekik a fagy az éltető és csak ilyen körülmények közt érzik maguk otthon és jól. Ez a számukra normális, nem fáznak, de még csak nem is dideregnek és meleg ruhába se kell öltözniük az idő ellenére mert ők nem ismernek hidegebbet csak hideget ez élteti őket az idők kezdete óta, a fagy. Így hát a bolygón az évszakok nem váltakoznak egy állandó van az bizony a tél, ők csak úgy nevezik, Fehér idő mást igazság szerint nem ismernek és nem is neveznek meg. Az itt élők munkája teljesen egyszerű keretek között mozog, elsősorban tanárok kik a nép apró kristályait tanítják, miután ha valaki kijárta az iskolát dönthet úgy, hogy nem dolgozik akár ez itt teljesen megszokott, akik viszont a munka mellett döntenek ők sem fognak megszakadni hisz mindenki saját örömére választ állást amik, építő ki házat épít, fagylalt vagy jégkása árusító, ezermesterek, mezőgazdászokat, tanárokat jelentenek. Orvoskora nincs szükség hisz betegségek itt nem léteznek ha eltörik is valamilyük azonnal összeforr és tűzoltóknak sem vennék hasznuk hisz tűz sehol nem üt ki. A jégiek legkedveltebb sportjai közé tartozik a hó szoborépítés, hó csata, korcsolyázás, síelés és szánkózás. Emellett persze a megszokott sportokat is űzik, mint például futás, úszás satöbbi mégis havas tevékenységek csapnak a legnagyobb izgalmat a pályákra, stadionokba.                            Jégbolygónak bizony királya is van ki ott állandóan uralkodott mióta jég a jég kinek párja is van Kristály királyné ők Zana király és Mana királynő a nagy jegesség első lakói. Zana igazi zord külsejű, de annál inkább barátságos és szerethető király ki mindenkivel kedves és segítőkész mindig a gyönyörű Manával együtt, szeretik népük és az egész bolygót, állítólag ők készítik a legfinomabb fagylaltot bolygó szerte.  Legnagyobb ünnepük mikor mindenki ünnepel díszbe borítva a városokat, páratlanná téve így ezt a napot az év leghidegebb napján mi az utolsó is egyben ezt a napot nevezik jeges Karácsonynak. Következő utón tehát bemutatkozik kristály népe érdemes megismerni őket hisz biztosan nem várt kalandok közé repítenek minket.

 

 

2. fejezet

Penno

 

A felnőtté válás mi itt is fontos egy lány életében halaszthatatlan, hogy ténylegesen meg történjen, az nem lehet kalandtalan.                                                                                                                                     Rideg ország mi egyetlen ország itt, legnagyobb városában Hó városban járunk, hol köztudott, hogy a királyi család is él, bizony családot alkotnak, büszkélkedhetnek bátran két gyermekükkel a talán legnépszerűbb kristály csemetékkel a fiatal Todi fiúkkal és a ma holnap már felnőtt lányukkal Pennoval. Vele folytatódik történetünk kiről tudniillik kristály népének egyik legokosabb lakója, ki szépségét és komolyságát anyjától, precizitását és kreativitását apjától örökölte. Pennonak hamarosan három nap múlva lesz születésnapja pont az ismert leghidegebb napon született ő Jeges Karácsonyon.                                                                                                                                                                      Penno aznap az este folyamán édesanyjával beszélget, egy olyan témát vet fel a fiatal lány amiről ezelőtt szó még sosem esett.                                                                                                                                    Penno: Anya, azon gondolkoztam a minap hazafeléjövet azon gondolkoztam, vajon a világon ebben az óriási világegyetemben csak is egyedül a mi jéghideg bolygónk létezik? Sehol senki más?           Mana: Kislányom hisz tudod miről már oly sokat olvastál és tanultál is, hogy ebben a világban egyként létezünk legfényesebbként.          

Apja, Zana hallva mindazt miről beszélgetnek a következőt teszi hozzá.

                Zana: Sok- sok éve lányom édesanyáddal a végeláthatatlan sötétségben utazva, két égi kristály csillagként addigra talán mindent felkutatva találtunk otthonra itt e akkor lakatlan bolygón. Amit tettünk sokak számára is lakóhelyükké, hidd el nekem Penno, ha létezne más rajtunk kívül akkor arról te is tudnál.- meséli hevesen de érthetetlen módon kissé bizonytalanul.

Penno ezután értetlenkedve veszi szobája felé az irányt nem érti okát apja mondhatni indulatos válaszának hisz ő csak elmélkedni beszélgetni szeretett volna erről. Még inkább nem értette apja hangjában megnyilvánuló bizonytalanságot titkon sejtette, hogy ennek nyomos oka is lehet akár, mi van ha elhallgat valamit vagy csak ferdít az igazságon, szobájába érve eldönti, hogy nem hagyja annyiban ezt a témát kideríti van e valóság alapja feltételezésének ami bizony mindenki számára óriási meglepetés lenne. De ha ennél az ügynél sikerrel nem is jár eldöntötte legalább apja furcsállandó viselkedésének szeretne utána járni.                                                                                              Izgalomtól égve Penno összes felemerülő kérdését egy papírra leírta. Könyveket szedett elő az ágy alól, mögül a polcokról és szekrényeiből, mindenhol könyvek hevertek vagy  nyitottan, vagy még egy ideig bezárva amikben miden megtalálható volt az űrrel, világegyetemmel, csillagokkal és minden égi dologgal kapcsolatban. Annyira felpörgette Pennot a másvilág gondolata, hogy alig bírt aludni menni az egyetlen mi végül ágyba vitte az a fáradtság volt. Egyelőre még nem talált semmi arra utalót, egy kicsiny információt se azzal kapcsolatban mi bizonyíthatna egy Jégbolygón kívüli életet. Majd lefeküdt és ágyából az ablakon kifelé nézve nem tudta levenni szemét az nagy égről, még egy hullócsillagot is látott az nap elalvás előtt, szinte biztosak lehetünk abban mit kívánhatott. Majd álomra csukja szemét és elalszik.

 

 

3. fejezet

Álom titok

 

Alszik a város, alszik már az egész bolygó, csend van az utcákon és minden fal között, lehunyva szemünk egy igaz álom világ érzése mi most beköszönt. Álmok itt is mint mindenhol kétségtelenül léteznek. Az éj minden maradék hangja reménybe ringatta a szíveket, elviszi őket egy olyan vidékre hol magunknak az elképzelhető legjobb helyen lehetünk, torkoljon az kalandba, veszélybe vagy a legnagyobb meglepetésbe. Penno álmok szempontjából egészen különlegesnek mondható, a többi kristálytól kicsit ebben is különbözött. Hisz mit ő valaha álmodott is azt körbe ölelte egy más értelemben létező valóság. Akár a másnapokat álmodta meg, akár egy hónappal járt előrébb tudatalattijában előbb vagy utóbb bekövetkezett.                                                                                                    Ezt a tulajdonságát csak ő ismerte, ha nem is mindig hitt bennük, mert ő ugyanis egyszerű kristálynak vallotta magát, elkönyvelte őket inkább véletlen egybeeséseknek, sosem jegyeztem meg, ha valamit álmában látott már és akkor a valóságban is legyen az teljesen egyező. Lefekvés előtt a másvilágról való elmélkedése után ezeket a gondolatokat tovább vitte a tudat alattija és ott a következő képet festette elé. Penno álmának helyszíne egy régi hóporos könyvtár volt, mi eléggé elhagyatott és rég nem járhatott ott rajta kívül már senki. Kezében egy pohár jeges kávét szorongat, kedvenc italát és nagy érdeklődéssel járja körbe, kutatja fel a könyvtárat hol ritkábbnál csak különlegesebb könyveket talál. Mindig is szerette az olyan könyveket amikben kalandos, rejtélyes történetekről olvashat, romantikával ötvözve de kedvencei közé tartozik egy olyan történet ahol belebújhat egy főhős bőrébe akár. A magas polcok előtt állva egyik kedvenc a Télapóról szóló könyvet veszi le és ül le egy asztalhoz olvasni azt. Szinte teljesen magának tudja érezni a történetet akármikor olvassa is, szeretne egyszer olyan adakozó és hasonló személy lenni mint a Mikulás személye. Penno most nagyon nyugodt az égvilágon semmi nem tudná megzavarni ebben. ugyan nem legizgalmasabb álma, olvasni ébren is tud de akkor is sajátos és békés a hangulat ami kialakult körülötte. Az alvó város apró zajain kívül, bent a könyvtárban is egy fura közérzetre lesz figyelmes úgy érzi mintha nem lenne egyedül úgy dönt körbe jár egy kicsit reméli, hogy rosszul érzi másnak a jelenlétét. Majd az asztalon ott hagyott könyvhöz visszatérve már nem találja az asztalon és máshol sem, ekkor történik egy óriási csattanás a huzat becsapta a könyvtár méretes ajtaját. Ettől Penno megriad nincs más ötlete bár nem mondhatni ijedősnek most mégis az asztal alá bújik, majd ott vár attól tart nem csupán a húzat játszott az ajtóval, mi van ha előző megérzése igaznak bizonyulnak. Az asztal aló fülelve halk hangokon de azt halja skandálni, hogy láng, láng, láng egyre hangosodva míg nem már zengenek a könyvtár falai ezektől a hangoktól, Penno izzadni kezd amit viszont ő maga sem ért, köztudott, hogy egy kristály sosem izzad mert képtelenség lenne az. Eldönti nem vár ott tovább nagy erővel kitör azt asztal alól és miután ez teszi a hangok egyszerre szűnnek meg halasztódni. Mostanra már nyugodttan újra körbe járja a helyet nem érzi már, hogy lenne mitől félnie. Meg dörzsöli szemeit, hogy jobban lásson hisz elég sötét helyen jár és még csak azt sem tudja álmodik e ébren vagy a valóságot éli meg. Penno többször is hangosan kiabál az üres térbe, hogy ha valaki rajta kívül van, a könyvtárban az mutassa meg magát azonnal, választ azonban nem kap. Visszaül az asztalhoz mikor egészen közelről apró lépteket hall felfedezni, mégis csak igaza volt valaki körülötte settenkedik, gondolja, megpróbál titokban kijutni a könyvtárból, de nem egyszerű társaságban találja magát a kis vendégünk, mert Penno egyből kiszúrta halk lépteit, hátra fordul egy nyuszit lát csupán kinek láttán az addig csillagfénnyel megvilágított terem fényei kialszanak.                                                                                                  A könyvtárban ezután csupán egy fényforrás jelenik meg a polcon az előtt a polc előtt ahol az a nyuszi is állt. Érthetetlenül, de lángokba borítva látható ez a könyv, Penno oda lép nyújtózkodik és lehelyezi a polcról és a következőt látja ráírva. Tűzbolygó ekkor Penno elmosolyodik, majd kinyitja szemét tudja hát, hogy álmodott.

 

4. fejezet

A régi kristály könyvtár

 

Újra világosság köszönti Jégbolygó népét egy új nap veszi kezdetét, új lehetőség kapuja nyilik meg mindenki számára, sorra veszik a kristályok feladatul elejét.                                                                             Reggel van Penno ám riadtan annál inkább fontosabb, hogy izgalommal a szemében ébred. Mindenki szokásos napi rutinjai elvégzése után munkába vagy szórakozni, a gyerekek iskolába indulnak. Ezzel Penno azonban ma nincs így tudja, érzi mit álmodott nem véletlen álmodta az éjszaka, rövid gondolkozás után úgy dönt utána jár annak amit látott, halott, tapasztalt. Egyszerűen nem hagyja nyugodni feltételezése, érzi a zsigereiben, hogy nem mindennapi amit látott ha csak egy álom volt is most foglalkoztatja először igazán mit gondol álmairól, hogy valóságosak lehetnek és az a könyvtár igenis létezik. Tankönyvei helyett ma az ősi Jégbolygó térképét rakja táskájába, ugyan úgy érezte járt már abban a könyvtárban a hol léte mégis ismeretlen számára, sosem halott még róla.                            Meg nem találhatta a térképen keresve azt mert nincs jelölve rajta viszont az biztos, hogy nem fordul vissza amíg meg nem találja. Útnak indulva enni és inni valót is visz magával nem tudja mégis mekkora út vár rá pontosan. Előszőr a legrégebb ott álló erdők felé veszi az irányt, mondhatni akár egy kirándulásnak is, rég járt már arra, szereti mindig megtapasztalni az ott lévő fák, növényzetek és állatok sokaságának szépségét. Még mindig különleges számára bármennyiszer járt is már ott megcsodálkozik rajtuk, miden mi körül veszi, ahogy ő testét is jég borítja körül a fák ágait, fűszállakat és miden egyes állat szőrét jégkristályok pompázzák. Már-már félnapja, az erdőket, hegységeket körülötte jégmadarak és hófehér őzek szaladgálnak, egyre lesz viszont figyelmes ismét egy nyulat lát meg ki ugyancsak őt figyeli. Szeme kék volt és mi még annál is érdekesebb szőre koromfeketeségben ragyogott, egy kristály sem borította sosem látott a fiatal lány az előtt hasonlót sem. A hosszú szemkontaktus után a nyuszi tovább indul Penno ezután már őt követi igaz még nem látott olyat, mint ő mégsem ilyed meg tőle hasonlónak találja az álmában látotthoz. Rövidesen egy átlagos barlang bejáratához érnek a nyúl beszalad, de mielőtt Penno követni kezdené oda is, nagy szerencsétlenségére egy kicsinek nem mondható jégkristály a fáról fejére hullik, amitől elájul. Nem tudni mennyi idő után, de magához tér valahol a barlangban lehet, a földön fekszik hol hó veszi körül, a nyuszi ekkora már sehol sincs. A plafon felé nézve egy táblát pillant meg kirakva mit a hó félig betakar, fel kell letörölgeti így már teljes egészében látja kiírva: Rideg könyvtár mellette egy roskatag ajtó áll félre csukva. Tudja és ettől boldog is, hogy végre jó helyen jár, érzi itt talán megtalálhatja amit keres mit álmában látott már és nem utolsó sorban választ kaphat kérdéseire. Az ajtón belépve vissza emlékezik álmára akkora nyer értelmet benne, hogy mit álmodik tán tényleg valóság lehet, gyorsan keresésbe is kezd, bejárja a sorokat, ugyan álmában a könyvet a lángtól borítottság tette különlegessé miden polcot átnézve egyből nem találja nincsenek hangok vagy ajtó csapódás most csak ő van és a könyvtár. Egy hosszú folyosóhoz ér minek végében egy a lángtól borított asztalt vél felfedezni. Oda siet, de már a látványra is rácsodálkozik, ez előtt hasonlót testi közelben nem látott még, ismerte a tüzet, a meleget mert olvasott róluk de mint kristály nép egésze ő is egy egyszerű viccnek vélte sőt Rideg országban helyenként sikerült akkora tréfát alakítani belőle, hogy veszélyesnek vélték hisz mint tudjuk minden viccnek a fele igaz. Penno ott és akkor nem volt ezzel másképp nem tudta mire számítson mikor a közelébe megy, majd mégis ijedtsége ellenére odalép és ugyanazt a könyvet látja a lángoló asztalon amit álmában látott. Csak áll és csodálja mindazt mit lát szinte alig tudja elhinni, érzi amit talált az kivételes és talán az egyetlen darab belőle Jégbolygón.      Így hát nem vár többet ugyanis eszébe jut, hogy kereshetik már, nem tudja pontosan mennyi ideje lehet pontosan távol. Megragadja könyvet elemeli az asztaltól egy pillanatra vár de semmi rendkívüli nem történt körülötte, se kaland, se veszély a könyvet láng már nem borítja és a táskájába teszi majd haza indul.

 

5. fejezet

A könyv

 

Egy váratlan kaland után mindenki a még nagyobb izgalmat keresheti, mit e kristály egyszer lát utána sose feledi.                                                                                                                                                                  Nem volt ez másképp most Penno esetében sem, hazaért kora este van már és szerencséjére ma senki nem érdeklődik afelől milyen napja volt, akkor ért haza mikor normális esetben az iskolából kéne neki így nem tűnik fel senkinek, hogy nem mindennapi élményben lehetett része. Csak ő egyedül tudja mi van birtokában alig ha tud tovább várni, bezárkózik szobájába és megnézi miről mesél a könyv mi áll benne pontosan. A másvilág gondolata foglalkoztatja csak, enne fényében nyitva ki a könyvet minek borítóján tudjuk már nem más áll, mint Tűzbolygó egy Jégbolygó lakójának ennél rejtelmesebbet nem is lehetne mondani vagy mutatni. Elég vastag könyv belepörget, hogy érezze a lapok illatát nagy meglepődésére kettő oldalon kívül az összes többit üresen látja. Majd olvasni kezdi a következő áll az első oldalon „Kedves olvasó! Neder vagyok, Láng ország ma holnap felnőttje, a tegnapi napon jártam nálatok bolygónk egyetlen ünnepnapján, Tüzes Karácsonyon hisz ez az a nap, az év legforróbb napja mikor Tűzbolygóról ügyesen, de át juthatok. Bátorkodtam hát megtenni, láttam miről álmodsz és mostanra már te is tudhatod, hogy mindazok igazak, te a valóságot álmodod Penno, ami nem sokra álmaid után tudnak megtörténni. Bekapcsolódva tudat alattidba tudtam kapni az alkalmon és megtenni miről mindketten álmodunk átvitt értelemben. Mikor a könyvtárban jártál halhattál egy ajtóbecsapódást, amitől tudom meg is ijedtél, az volt távozásom hangja miután elhelyeztem a könyvet a polcon, nem, nem csak egyszerűen a huzat volt, Penno elmosolyodott. Álmunk tehát ugyanaz volt egy kicsit másképp értelmezve csak, részedről, hogy végére járj, létezik e másvilág és ugyanaz attól lett álmunk, hogy én és a népem tudunk rólatok ezután csak ennél az alkalomnál fogva adhattam a te tudomásodra is."                                                                                                Penno az az olvasottaktól nem szó szerint, de teljesen elájul, nem hisz a szemének, majd tovább lapozott és a következőt olvassa „Érints meg és csukd be a szemed" Penno így tett egy percet sem várt majd a könyvlapját megérintve és szemét becsukva elé tárult egy teljesen földtől az égig tűzbe borult messzi világ, olyan volt akár egy látomás, égni nem égett semmi csak láng borította pont mint az ő bolygójukon mind a házakat, ételeket, az állatokat és láng nép lakóit kivétel nélkül. Csodálatos volt mit ott láthatott ugyan pillanatnyilag részt venni nem tudott benne, hozzá érni semmihez nem tudott, ha egy kéznyújtásnyira is voltak tőle a dolgok látni viszont mindent láthatott.                                Neder vezette körbe mintha egy város nézést tartana, elmesélt sok mindent a tájról és láng népéről, bemutatta neki a legnagyobb vulkánok és láva tengeren át a legszebb tűzbe borított erdőket is. Mesélt neki arról is, hogy a bolygón legkedveltebb étel az az úgynevezett tűznyelv chili paprika mindennel tudják szakácsaik vagy egy egyszerű háztartásban élők is kombinálni mindenhez szívesen fogyasztják van aki ital formájában még meg is issza. Egy nagy Griffmadáron repülve átölelte és csak hallgatta Neder szavait Penno, viszont azt is megtudta mind ez számára veszélyes lehet, pontosan nem tudja mi történne egy kristály népivel ha bolygólyukra utazna, hiszen valószínűleg ez a forróság jég szívét felolvasztaná. Óvva inteni próbálta Pennot a gondolttól viszont elkeseríteni nem akarta megígérte kitalálnak valamit, hogy mégis találkozhassanak, csupán csak félti őt. De Penno ettől a mondatától Nedernek alighanem teljesen elszomorodott.

 

Minden, amit elképzelt és mire rá talált egy lehetetlen valóság lenne számára és ami még fontosabb volt, hogy hosszasan a tájat járva és hallgatva szavait Penno fülig szerelmes lett Nederbe és elképzelhetetlennek tartotta, hogy ne találkozhassanak, nem akarta elfogadni veszélyt ami ezzel járt, majd könnyes szemekkel engedte el a könyvnek azon lapját, de a könyvet ezután mindenhová magával vitte.

 

6. fejezet

Jeges Karácsony

 

Éjfélt üt az óra Penno egy percet sem aludt még, csodák csodái között járt elé tárult a tüzes föld és ég.                                                                                                                                                                                     Sok könyvet olvasott már élete során, de ilyen élényt még egy olvasása során sem tapasztalt, alig négy óra alvás után hamar jön neki a reggel, de e napon mindenki korán és izgatottan ugrik ki az ágyból ugyanis ünnep veszi kezdetét ma van az év leghidegebb napja kristály nép minden lakója az utcára megy, hogy feldíszítsék az épületeket, parkokat karácsonyfákat állítsanak, gyöngy és fény sorok szővik csillogóvá a várost. Mindenki saját háztáján is ugyanezt teszi, kívül belül szépítik és díszítik, hogy a kellően megfelelő képpen üdvözölhessék majd a Télapót ki ennek az ünnepnek legfontosabb és kedves alakja. Az utcákon zenés bálok és mulattságok veszik kezdetét megemlékeznek minden addig eltel napról mert mint tudjuk ez az utolsó az évben. Ilyenkor senki nem megy iskolába vagy dolgozni közösen alkotnak egy óriási emlékezetes napot, senkise akarna lemaradni erről. Egy valaki kivételével kinek szeme ma reggel mérhetetlen izgalomtól és szerelemtől nyílt nagyra ha keveset aludt is sose akarta még, hogy ilyen hamar eljöjjön a reggel. Tudta őt ma egészen más fogja foglalkoztatni kedvenc napján a csodás mulatságok ellenére, neki ma más szempontból lesz emlékezetes ez a nap. Felöltözik hideg ruhába készülve a hőségre, cipőt húz és bár tudja veszélyes lehet felkeresni Tűzbolygót nincs olyasmi ami meggátolná ebben, útnak indul.  Bármely áron oda akar jutni, elsősorban, hogy találkozzon Nederrel és megismerni őt másrészt pedig beakarja igazolni a másvilágról való feltételezést, csak ezek foglalkoztatják, érzi nem lehetséges, hogy csak egy álom vagy valamiféle látomás volt amiket tapasztalt. Házuk mélygarázsa felé veszi az irányt ahol a családi űrhajót is tárolják mivel utoljára szülei repültek még az idők kezdetén mikor bejárták vele a bolygót. Azt sem szabad elfeledni, hogy Pennonak ma van a születésnapja is talán nem is találhatott volna jobb módot arra, hogy megünnepelje felnőtté válásának napját ugyanis mindezt egy szenzációs ceremónia keretein belül a Kristály téren nyilvánosan is megtették volna hol már felnőtt hercegnőként állhatna sűrű gratulációkat kapva kristály népétől. A mélygarázs végébe érve találja Penno a jégcsészét beszáll majd elindulni is sikerül vele. Ezt apja Zana is észreveszi, aki ijedten siet utána,  el sem tudja képzelni merre mehet pont ma azzal az óriási hajóval, tudva azt is mennyire fontos szerepet kellene vállalnia a mai ünnepségen lányának. A legrosszabbra nem akar gondolni de sejti vagy talán már tudja addigra, hogy hova indulhatott vele, lányával ellentétben Zana pontosan tudott Tűzbolygó létezéséről amit Penno is feltételezett viszont nem tudta volna megmondani egészen kereken, hogy mi áll elképzelésében. Megfogadták Manával, hogy se gyerekeiknek se senki másnak nem beszélnek a másvilágról hisz fagyos világukra a tűzveszélyes lehet.                                          Zana félt attól mindig is, hogy ez a nap bekövetkezik elképzelhetetlennek vélte azt viszont végképp nem gondolta, hogy majd pont ezen a napon mikor lehetségessé válik a bejutás Jégbolygóról Tűzbolygóra „köszönhetően" annak, hogy a lehidegebb nap van az évben, ki lehet jutni a bolygóról. Ezt a műveletet ha valaki akkor az égre pillantott láthatta, valami túl magasan száll a fellegek közé, ekkor indultak el a pletykák és találgatások mit is láthattak pontosan. Rövidesen a Király összehívta Kristály népét, hogy bejelentést tegyen Penno váratlan eltűnéséről és segítségét kéri minden lakónak, hogy ha valaki látja bárhol az azonnal értesítse róla, többet nem árult el most a népnek nem akart még nagyobb zűrt kavarni, viszont érezte hamarosan majd ha rossz sül ki ebből ki kell hirdetni az igazságot Tűzbolygó létezéséről.                                                                                                                               Az ünnepség ezen a ponton valóságosan összeomlik mire példa sose volt még Jégbolygón, megáll az utcabál elcsendesül a mulattság remélik, hogy e szép és fontos napot méltóképpen tudják majd újjáéleszteni. Ezután kristály népének legfőbb célja az ifjú hercegné felkutatása, megtalálása lesz, ki talán nem is sejti örömteli útján, hogy mi várja majd otthon és azt sem tudja mekkora veszélyre számíthat.

 

7. fejezet

Mana és Zana

 

Fenn az égen, a sötétségeben a híres messzeségben, vakító világosság ölelte körül e mindenséget réges-régen. A végtelen űr volt ott az úr magán kívül nem is nagyon ismert sok mindenkit. Ám az óriás térben egyszer ott utazott két mondhatni remény csillag mi a világegyetemben kettő létezett csupán két jégkristály csillag kiknek eröjéhez és kivételességéhez biztosan nem létezett soha hasonló. Kik felbecsülhetetlen fényesség kik páratlanságuk ellenére év milliárdok óta keringenek univerzumból univerzumba valahova tartozást keresve, és hogy testi alakot öltve alkossanak valami talán még rajtuk túlnyúlót is. Igen ők voltak Mana és Zana a világgal egy idősek akkor teremtődtek mikor maga a világ is teremtődött. Alkotó csillagók voltak ők mindig is tudatos céljuk volt, hogy adjanak valamit a világnak magukon kívül, jégbe fagyva jártak körbe a vége láthatatlan világosságba.                                     Míg nem egy nap furcsa érzés fogta el őket, érezték egy olyan helyre értek ahol ezen útjuk végét lezárva egy másikat kezdhetnek majd el. Két hihetetlen addig nem látott bolygót pillantottak meg egy távoli remény horizonton. Oda érve látták, hogy az egyik az számukra teljesen elképzelhetetlen lenne életre, mert miután körbejárták látták e bolygó miden centijét lángoló tűz borítja, mielőtt a másikat megtekintették volna a biztonság kedvéért Tűzbolygó egészét jégburokkal vonták be. A másik bolygó viszont üresen állt ott lakatlan volt, erőtlen anyag és élet nélkül. Tudták csak úgy egyesülhetnek a semmiséggel a becsapódásukkal valamivé teszik azt a nagy kietlenséget. A két jég borította csillag ekkor összeolvadt majd összes erejüket összeszedve, a páros ami a világon legjobban passzolt egymáshoz és alkotni akart úgy is tettek, maguk mögött hagyva a hosszú fényes eget és a láng borította forró földet.                                                                                                                                    Becsapódtak, és ekkor látták értelmét nyerni létezésüknek a világban, az üres bolygó a két kristály csodatétele után teljes jegességbe, fagyba borult. Zana és Mana kik most már Jégbolygó Királyának és Királynéjának tudhatták magukat így hozták létre szeretett életüket és egyébként így vonták el az égről a világosságot és tette helyére sötétséget. Megalakult tehát Kristály népe akiknek ezután már élni kellett boldogan mit sem tudva arról, hogy a jégburokkal láthatatlanná tett Tűzbolygó valaha létezett is, óvva így mindenkit az esetleges veszélytől, lányukat Pennot is pontosan ettől féltettek ki most már rég a vak sötét ég felé tart, hogy találkozhasson Nederrel.

 

8. fejezet

Jégoszféra

 

Penno eddigi legnagyobb útját megtéve, magabiztosan tör a magasba egy cseppet sem félve. Útjai, de talán élete során sem látott ahhoz fogható, hóvihart amit a magas ég felé haladva tapasztal, bár a jégcsészéjével erősen tud áttörni ezeken az akadályokon meg is rémítik ezek. Minél feljebb ér más és más csapadékforma lassítja útját valahol csak szokásos hózáport tapasztal, van olyan is mikor annyira fagyos a levegő mintha beleragadna olykor, de persze zuhogó jégzáporral is szembe találkozik. Mondhatni ezekben a napokban nyílt ki számára igazán a világ annyi minden újat látott, hogy annyit más 100 év alatt nem tapasztal meg. Érdeklődését ezek az egyre nagyobb akadályok azonban nem törik meg egyre jobban csak előre viszi és erőt nyer belőlük, hajtja a kíváncsiság, de még jobban a szerelem érzése. Vágyik már az érzésre, hogy megtapasztalja milyen lehet egy valóban elletétes világ környezetében sétálni, utazgatni és létezni alig várja már a kalandokat amiket eltervezett a jövőben mondhatni szinte ébren álmodik. A hosszú út viszont kissé kimeríti ezért úgy dönt egy kis időre álomra hajtja fejét, hogy pihenni tudjon és, hogy kellő módon tudjon koncentrálni az út további részére addig is hajóját automata vezérlésre kapcsolja. Ekkor Nederrel megint összekapcsolónak, viszont Penno ismét mit sem sejtve álmodik, maga elött látja ahogy tör át a rengeteg egészen nagy tömegű jégkristályokon ami a bolygót keletkezésekor jött létre, hogy védje azt minden esetleges külső hatástól avagy veszélytől.  A közöttük belülről való áthaladást nem gátolja hajóját szinte siklik mint korcsolya a jégen. Penno hajója idővel ezután szépen lassacskán egyre jobban lelassul, míg nem vele együtt lesz súlytalan, izgalmas de szokatlan érzés ez neki, tudta milyen a súlytalanság meg viszont még sosem tapasztalta hamar megszokta hisz rövid idő után élvezte, úgy érezte magát mint egy lassított felvételben, úgy vélte egy kis móka most is belefér. Mindezt Neder is látta ki egy részt-jót mosolygott azért láthatta, ugyanis mert mi Pennonak álom az valóság is ugye, így tudott újfent bekapcsolódni álmába. Megakadályozni ténylegesen nem tudja, álmába beleszólni sem, mikor a könyvet elhelyezte az csak egy kivételes alkalom volt.  Annyit viszont tehetett az ügy érdekében, hogy mégis meg tuja óvni őt, kihasználva azt, hogy a valóságot álmodja, bolygójáról az ég felé termetes lángcsóvákat küld jelezve ezzel neki talán még időben, hogy ne jöjjön közelebb és álmából ébredjen fel. Ekkor Penno nem érti Neder tettét, érezte, hogy ő jelzett felé és megijed mi eddig vezérelte akkor kérdésessé válik, hogy valóban olyan barátságos és ártalmatlan mint ahogy azt elképzelte ő sosem foglalkozva azzal, hogy mások veszélyesnek vélték. Ugyanúgy kérdésessé válik mi fog történni, vajon ha megközelíti a bolygójukat mint amikor a könyvtárban is elgondolkozott ezen a lángoló asztalnál ez nem csupán csak egy asztal lesz de ha abból indulunk ki nem eshet bántódása.                                      Álmában ezután csak Nederre tud összpontosítani kinek nagy szerencséje ez, hisz így el tudja mondani mit, szeretne neki, álma folytatódásában Láng Ország kapujánál áll hol Neder várja, ki azt mondja neki:

                Neder: Penno állj meg kérlek, ébredj fel, ne gyere közelebb nem akarom, hogy bántódásod essék, itt, itt vagyok veled most- mondja aggódva.

                Penno: De akkor, hogy láthatlak téged Neder, hogy élhetem, sőt élhetjük meg álmunk együtt? - kérdezi könnyes szemekkel.

                Neder: Attól tartok az sajnos lehetetlen.

Neder ekkor elszomorodik és végső kétségbe esésében nem tud mást tenni óriási még az előzőnél is nagyobb láng csóvákat küld a csésze irányába. Penno ekkor felébred, magához tér számtalan kérdéssel fejében, hiszen eddig veszélytelennek gondolta mindazt, amiről álmodott. Azt hitte lehetséges és különben Neder sem jelzett volna neki a könyvel. A Jégoszférába látva magát egy lépésre való álmától habozni kezd.

 

 

Gulyás Ákos

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek