Eliza Beth: (sz)árnyjáték

Villámtréfa Fer-Kai Árnyjátékához

Amikor isten megteremtette a japánfüvet, a gyönyörű látványról eszébe jutott még valami. Mókás kedvében rögtön meg is valósította hirtelen jött ötletét. A növény minden levelére rábízott egy különleges gondolatot, apró vagy éppen hatalmas titkot. A világ tudományának összessége nyilvánult meg a szerteszét ágaskodó levelekben, mígnem évszázadok múltán megszületett Ő.

Ő, aki egyedül volt hivatott leolvasni, megérteni a japánfű - isten! - üzenetét. Szinte megszállottan dolgozott a titkok megfejtésén, s az idők folyamán olyanok lettek ők ketten, mint hűséges kutya és szerető gazdája, akik addig-addig csiszolták, alakították egymás személyiségét, míg kinézetükben is hasonlóvá formálódtak.

(A kép forrása)

Soha, senki és semmi sem állhatott közébük, nem akadt senki, aki nyomába érhetett volna a titokfürkészésben, de a japánfű nem is akarta, hogy legyen. Minden titkát, a legkisebbet is csak NEKI tartogatta. Neki, és senki másnak, hiszen a teremtő egykor így rendelte.

Sokat kellett várnia rá, de eljött végre, s ma már isten is nyíltan kacaghat jól sikerült tréfáján, hiszen a hasonlóság letagadhatatlan két kedves „gyermeke" között.

Galéria-játék részletei...

Az ihlető mű