Eliza Beth: A bűvös kerítés

Kis mese Fer-Kai Kerítés c. fotójához


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény kovácslegény, aki fülig beleszeretett a király lányába. Csakhogy a király nem adta a lányt, hiába kérte feleségül. Majd, ha valami olyat teszel, amivel úgy megfogsz engem, hogy ne tudjak nemet mondani - nevetett.

Törte a fejét a kovácslegény, aztán rájött a megoldásra. Hét nap és hét éjszaka dolgozott, izzította, formálta a vasat, aztán gyönyörű kerítéssel vette körbe a palotát, de úgy, hogy ő maga belül maradt, kaput pedig nem hagyott.

Amikor a király hazatért a vadászatból, nem tudott bemenni a saját kastélyába. Hiába kerülte meg háromszor is, egyetlen rést sem talált, ahol beférhetett volna. Még a kutyák is csak nagy nehezen tudták átpréselni testüket a kovácsoltvas rudak között. Akkor arra gondolt őfelsége, hogy lovával átugratja a kerítést. De az túl magas volt, az utolsó pillanatban a paripa megtorpant.

A kovácslegény egy terebélyes fa árnyékában heverészve figyelte az uralkodót. A király, látva, hogy nem talál módot a bejutásra, megszólította:

- Engedj be, te kovácslegény! Micsoda dolog az, hogy kirekesztesz engem a palotámból? Élet és halál ura vagyok, nem teheted, hogy kizársz a tulajdon kastélyomból, és jószerivel fogva tartasz az országomban.

- Elismeri-e felséged, hogy megfogtam ezzel a kerítéssel? Ha nem jut be a saját palotájába, s nem tud uralkodni, király sem lehet. Feleségül veszem a lányát, és elfoglalom a trónját. Hacsak...

- Hacsak?

- Hacsak nem adja nekem a királykisasszonyt önként és örömmel.

- De adom, mert okos, furfangos legény vagy. Kitartó, becsületes, és ha még igazságos is, akkor jó uralkodó leszel.

A királykisasszony boldogan ugrott a legény nyakába, hiszen titokban ő is szerette a fiút. Hetedhét országra szóló lakodalmat csaptak, a megnyitott kerítésen át csak úgy tódultak befelé a vendégek. Én is besurrantam, pedig engem elfelejtettek meghívni.

Telt-múlt az idő, a kovácslegényből valóban becsületes és igazságos uralkodó vált, s még ma is boldogan élnek, ha...

 

 

 

Ihlető mű

Galéria játékunk szabályai


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Fer-Kai
#13. 2012. július 30. 21:23
Itt már bűvös erő dolgozik, ebből remekműveket lehet kovácsolni. :-)
(Akár rövideket is, ami sokszor nehezebb.)
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2012. július 30. 17:53
Eliza Beth
#12. 2012. július 30. 17:53
1. Attól, hogy annak neveztem el.
2. Jó király nem fél, nincsenek őrök.
3. Erős kovácsmunka :-))
Szóval... Balázsnak igaza van, összecsaptam :-))
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2012. július 30. 13:02
Fer-Kai
#11. 2012. július 30. 13:02
Köszönöm a mesét.
Logikai szűrőm vészjelzései azonban nem hagynak nyugodni...

1. Mitől bűvös kerítés?
2. Hogyan tudta körülkeríteni a palotát úgy (ráadásul belül maradva), hogy senki sem akadályozta meg ebben az őrök közül? Sőt, ráérősen heverészve várta a királyt, mintha csak egyedül lenne.
3. Tényleg olyan lehetetlen feladat volt a király, vagy bárki számára, hogy átjusson ezen a szimpla, varázstalan kerítésen?

Talán elég lett volna egy szűk kerítést, "ketrecet" építeni önmaga és a szintén szerelmes királylány köré, közös elhatározásból.
(És ott heverésztek volna... :-)

Szóval így, "bűvtelenül" nem tudtam eléggé komolyan venni a mesét. Bevallom, a továbbköltött vége is felderengett az agyamban:

... boldogan éltek, míg... a kovácsmester (kapu nélküli) kerítéssel nem vette körül magát.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2012. július 29. 10:17
Balage
#10. 2012. július 30. 09:08
Hát, be kell, hogy hódoljak neked, tényleg nem volt még rá közösen időnk, egyedül meg nem szeretném elolvasni, mert jobb lenne Kattal...
Viszont mondtam már, hogy most megyünk nyaralni? Na, majd ott... ;o)

(Azért ha nem gond, most nem utazás közben :P)
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2012. július 29. 14:03
Eliza Beth
#9. 2012. július 29. 14:03
Van egy másik mesém, ami szintén ilyen rövid, annak sem értél még a végére... hogy mernék hosszabbat írni? :-O
előzmény: Balage hozzászólása, 2012. július 29. 14:00
Balage
#8. 2012. július 29. 14:00
Én azért egy kicsit sajnálom, hogy ennyire rövid volt a meséd, így kissé összecsapottnak éreztem...
Juhász Kató
#7. 2012. július 29. 11:02
Milyen jó lenne, ha soha nem lennének kerítések, mert nem lenne rájuk szükség!
Amíg vannak, kellenek az ilyen mesék!
Örültem a mese végének.
Eliza Beth
#6. 2012. július 29. 10:38
Hű, nem ismertem a történetet, de kegyetlen világ lehetett!
előzmény: Mara hozzászólása, 2012. július 29. 10:33
Mara
#5. 2012. július 29. 10:33
Eszembe juttattad azt a kastélyt, akinek a főura rákérdezett a kovácsmesterre: tudna-e szebbet kovácsolni, mint amilyen az övé lett.
A kovács azt felelte : igen.
Akkor a nagyúr megvakíttatta a kovácsot, de volt benne annyi betyárbecsület, hogy adott neki pénz, amiből családjával megélhetett.

( igaz történetként mesélte az útvezetőnk Magyarországon.)

Írásod sokkal szebb, és szeretettel gratulálok: Mara
Eliza Beth
#4. 2012. július 29. 10:17
Köszönöm, lányok! Meglátjuk, a címzett mit szól hozzá :-))
Gitka_61
#3. 2012. július 29. 09:51
Eliza! Megint elvarázsoltál. Azt a kovács mindenit neki!!! :)))

Remek volt! Gitta
Lyza
#2. 2012. július 29. 08:26
Ha.ha.ha...Ha Eliza tovább folytatta volna!... Aranyos mesét írtál hozzá! Gratulálok! L.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek