Elefánt a szemhéjamon

Olyan fáradt vagyok, mintha két elefánt ülne a szemhéjamon.

Elefánt a szemhéjamon

 

Olyan fáradt vagyok, mintha két elefánt ülne a szemhéjamon.

Érzetem szerint, két behemót hústorony pihenget ezen az amúgy elképzelhetetlenül kicsi helyen, és nem engedi, hogy kinyissam a szemem.

Mintha súlyt emelnék, olyan erőkifejtést igényel minden egyes mozdulatom, amely arra irányul, hogy a szemhéjamat felpattintsam.

Időnként megpróbálok ugyan kilesni az elefántok hasa alól, de nem hagyják. Még kényelmesebben elterpeszkednek, összezárják a lábukat a hasuk alatt, és az istennek se hagyják, hogy a magam ura legyek, és saját hatáskörben dönthessek a szemem nyitva tartásáról.

Én alapvetően nem vagyok rosszban az elefántokkal, sőt, kifejezetten kedvelem őket. Na de azért az mégis túlzás, hogy minden előzetes értesítés nélkül, pusztán kedvtelésből rátelepedtek a szemhéjamra!

Ülök az íróasztalomnál, előttem kiterítve a matematika tankönyv. Vagy egy órája kezdtem el tanulni a kétismeretlenes egyenletek képletét, de nem tudom megjegyezni.

Persze, ennek csak az lehet az oka, hogy elefántok ücsörögnek a szemhéjamon. Olyan száraz és csúnya ez a matematika tétel, hogy még jót is tesz velem a két szürke ormányos, amikor elfedik a szememet, és megkímélnek a kíméletlen látványtól.

Le-lebukik a fejem, legszívesebben a kardomba, vagyis az asztalomra dőlnék. Ezt azonban nem tehetem meg, mert mi lenne akkor az elefántokkal?!

Azt ugyanis nem venném a lelkemre, ha leesnének, és megütnék magukat. Tehát, ebből következően, nekem egyensúlyban kell tartanom a fejemet. Ehhez szükségem van támasztékul a két kezemre. (Most már megértem, miért szokta azt mondani az anyám, hogy nehézfejű vagyok.)

Ha nem ülnének a szemhéjamon az elefántok, már bizonyára az álmok hímes mezején járnék, és valami nagyon szépet álmodnék. Erről el is ábrándozom, és mintha tényleg kiestem volna térből és időből, már nem is a szobámban vagyok, hanem …egy tágas szavannán.

Nézegetek, sétálgatok, orrom csiklandja a száraz elefántfű izgalmas, forró illata.

Remélem, megtanultad a matekleckét, mert az Ákos van a telefonnál. Moziba hív…

Ezt meg ki mondta, talán az alatt a fa alatt álló zsiráf?!

Nem, ez az anyám hangja. Jaj, az Ákos! Tényleg mozit beszéltünk meg.

Most hirtelen két, a szavannán trappoló elefántot látok, amint nagy ormánylengetéssel és trombitálással egyre távolodnak. 

Ha jól kirohanták magukat, valahová biztosan letelepednek. Este újra elő kell vennem a matekházit… 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek