Elefánt a porcelánboltban

Barátnőmmel, közös ismerősünk esküvőjére, nászajándéknak való mutatós, díszes, a nagy eseményt méltóképpen megörökítő emléket kerestünk.

Barátnőmmel, közös ismerősünk esküvőjére, nászajándéknak való mutatós, díszes, a nagy eseményt méltóképpen megörökítő emléket kerestünk a belváros egyik ismert porcelán szaküzletében.

Óvatosan forgolódtunk, az üvegpolcokon, asztalokon művészien elhelyezett dísztárgyak között, melyek közül egyeseket csak az ujjunkkal mertünk gyengéden megérinteni, másokat azonban szemünkhöz emeltünk, így próbálva kiválasztani az elképesztően gazdag kínálatból a legmegfelelőbb darabot.

Engem egészen lenyűgözött ezeknek a tárgyaknak a természetes szépsége. A tojáshéjjal vetekedő vastagságú porcelánon a leheletfinom ecsetvonásokkal felvitt ezerféle, fantasztikusan gyönyörű minta, a szemet kápráztató változatosság. A mesebeli pillangók akár föl is röpülhettek volna, olyan élethűek voltak, s orromat kényeztette a varázsvirágok illata. Szinte templomban éreztük magunkat. A művészetet bálványozva, áhítattal lépkedtünk a polcok között, s olyan csöndesen váltottunk szót egymással, mintha könyvtárban lennénk.

A kínálat bősége zavarba ejtett bennünket, nehéz volt eldönteni, mit is válasszunk. A nagy, ovális, virágos-pillangós Herendi gyümölcsöstálat, vagy esetleg azt a gyönyörű, japán dekorral díszített Zsolnai süteményes készletet, netán legyen valami egészen más az ajándékunk, mondjuk egy szép, kristály pohárkészlet?

Elnézelődtünk volna napestig, mint afféle múzeumban, ahol az ember az idő múlását sem érzékelve bóklászik a kiállítási tárgyak között, de a mi időnk véges volt, dönteni kellett. Végül mindketten a Herendi gyümölcsöstálra voksoltunk, és indultunk is vele a pénztárhoz.

Már a csomagolásra vártunk, amikor új vásárló érkezett az üzletbe, akinek érkezését nem lehetett nem észrevenni. A nagydarab nő alatt szinte döngött a föld, amint erőteljes, határozott lépteivel az üvegpolcok felé közeledett. Míg barátnőm ajándékunk gondos, aprólékos becsomagolását kísérte szemmel, én az új jövevény jövés-menését néztem. Hamarosan észrevettem, nem csak én, de az eladó is őt figyeli. A hatalmas test egy-egy váratlanabb fordulatánál, az eladó keze akaratlanul is megmozdult, mintha utána akarna kapni az üvegasztalon kiállított Herendi kávéskancsónak, de aztán fegyelmezetten ismét a háta mögé rejtette a kezét.

A vásárló ugyanakkor nem zavartatta magát, hozzászokhatott ahhoz, hogy kis helyen is jól ellavírozzon. Nem számolt azonban a belvárosi üzlet csalafinta dekoratőrével, aki helyenként tükrök beiktatásával tágította, az amúgy szűk teret.

És ami várható volt, be is következett. Az ajtónál jártunk már, amikor irtózatos csörömpölés hangja ütött lyukat, az imént még áhítatos, templomi csöndbe. Visszanézve rémülten láttuk, hogy a földön szanaszéjjel, márkás porcelán diribdarabjai hevernek. Talán egy ki nem számított, rossz mozdulat… és zutty, a remekbeszabott tárgy máris a fényes kőpadlón landolt.

Ahogy jobban megnéztem, látnom kellett, hogy az áldozat egy gyönyörűen cizellált, feltartott ormányú elefánt volt. És akkor nem tudtam megállni, hogy barátnőm felé fordulva, hangosan, meg ne jegyezzem: mit keres egy elefánt a porcelánboltban?!

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek