Aktuális
Prev Play Pause Next
Nem vagyok olyan iskolázott, mint ti, de azért annyit én is megtanultam, hogy nem kell mindent tagadni, amit nem értünk. Ilyen az álom is, az intuíció, a megérzés...
Emberek vagyunk, tévedünk, de így tanulunk csak. Ilyen az élet.
Nem bírta tovább. Egy háromszobás lakásban laktak, ő, a felesége, két gyerekük és a szüleik. Kiborult. Nem kapta a helyét. Gyakran volt nyugtalan és ideges. Senkihez sem volt türelme. Szembe velük ott volt az utca sarkán a Jezsuiták rendháza. Egy nap munkából jövet, hírtelen támadt egy gondolata.
Becsengetett a rendházba. Szólt, hogy gyónni szeretne. Egy középkorú, kicsit kopaszodó atyához irányították. Röviden elmondott neki mindent. A sok felhalmozott keserűség, csak úgy tört ki belőle, mint a vulkán. Az atya meghallgatta, majd azt tanácsolta neki, tekintsen úgy azokra az emberekre, akikkel él, mintha mindegyik Istennek egy kiválasztott és szeretett gyermeke volna. Akiket az Atya úgy szeret, ahogy vannak. Megígérte megpróbálja. Elköszönt, elindult haza. Másnaptól elkezdte a gyakorlatba ültetni, amit hallott. Amikor valami nem tetszett neki, emlékeztette magát, Isten úgy szereti a feleségét, a fiát, a szüleit, ahogy vannak. Egy hét után azt vette észre, nem bosszankodik olyan hamar fel. De azt is észrevette, ő maga is bizony sokszor adott okot a veszekedésre. Megdöbbenve tudatosította magában, jobb embernek gondolta magát náluk, ez volt az egyik oka az idegességének. Ahogy kezdte jobban elfogadni a saját hibáit és gyengeségeit, ahogy kezdte önmagát mélyebben szeretni, úgy lett egyre kevesebb a konfliktusa. Egy hónap múlva már jól érezte magát a bőrében. Ez érezhetően megváltoztatta a hangulatot a lakásban. Mindenki felengedett és sokkal könnyebb volt az együttlét.
Meg akarta hálálni a kapott tanácsot. Újra becsengetett a rendházba. De ott tudomására hozták, az a páter, aki őt gyóntatta nincs többé. Elhelyezték, mert talán viszonya volt egy nővel. Szomorúan ment hazafelé. Szívében mély megértést fedezett fel a páter iránt. Emberek vagyunk mindannyian és Isten így szeret minket emberként. Úgy tekintett a pátere, mint Istennek egy különleges gyermekére. A szíve megtelt együttérzéssel és szeretettel. Így betekintést nyert egy pillanatra Isten szívébe. Ma te és holnap én. Mert ilyen az élet.
