Egymásnak feszülve

Van, hogy az ember nem irányíthatja a sorsát. Ezek a szituációk tudják leginkább megkavarni az eseményeket. Pl., ha közben csörög a mobilod, miközben egy női test feszül a tiednek.


Vannak helyzetek, mikor az ember nem tehet semmit. Ez egy ilyen szituáció volt. Nem én irányítottam a dolgokat, azok csak úgy megtörténtek, s most mégis törhetem a fejem, mit is mondjak odahaza...

 

A nő szabályosan nekem esett. Kezdetben mindent elkövettem, hogy távol tartsam magamtól. Két kézzel próbáltam eltartani testét az enyémtől, de hát mégiscsak egy csinos asszonyról volt szó. Úgyhogy végül engedtem a nyomásnak. Tudjátok, hogy van ez?! Van egy pont, mikor az ember már képtelen hátrálni. Egy bizonyos határ, amit átlépve úgymond belenyugszik helyzetébe, megbékél a sorsával és hagyja, hogy az legyen, amit a másik akar. Meg azért valljuk be, ott van az udvariasság is, hisz ki látott már olyat, hogy egy hölgyet csak úgy visszautasítson a férfi, ha az akar valamit. Nos, én se lökhettem csak úgy ki az utcára...

Éreztem, ahogy keze az enyémnek nyomódik, feje a mellkasomhoz ér. Folyamatosan mozgolódott, minél jobb fogást keresve. Figyeltem, ahogy igyekszik egyre kényelmesebb pozíciót felvenni.  Teste testemnek feszült. Háttal állt nekem. Egyik mozdulatsornál valahogy sikerül a könyökét a gyomromba ékelni. Nem nagyon, csak annyira, hogy egy hangyányit nehezebben vegyem lélegzeteimet. Próbáltam oda se figyelni erre a kis kellemetlenségre. Érdekes, még arra is emlékszem, hogy hajából lótuszvirág illata csapott felém. Valahonnét az oldaláról egy apró vízfolyam indult útnak, s valahol kettőnk között csöpögött alább. Még nem helyezkedtünk el teljesen, de már majdnem megvoltunk. Egyre nehezebben jutottam levegőhöz. Nagy nehézségek árán, de sikerült hasamból kitessékelni kezének ékét és örömmel szívtam be a kissé izzadságszagú éltető erőt. Furcsa mód még az is rémlik, hogy amint kifújtam tüdőm tartalmát, az általam keltett apró szellő kissé megborzolta frizuráját, s megbolygatta tarkóján az amúgy nyugalmi állapotban levő pihék sorát. Félrefordultam, hogy légzésem se zavarja őt. És ekkor... A telefonom elkezdett berregni...

Az az átkozott telefon. Tudtam, hogy az asszony az. Na jó, csak barátnő. Féltékeny típus. Hirtelen kényelmetlenné vált jelenlegi helyzetem. Szédülés és hányinger vett rajtam erőt. Menekülnöm kellett. Szinte automatikus, ám mégis suta, kapkodó mozdulatokkal fülembe dugtam headsetem, miközben igyekeztem szabaddá tenni magam.

- Szia kedves! De korán keltél ma fel! - próbáltam mosolyt erőltetni szavaimba. Valahogy nem ment túl könnyen. Hogy is mehetett volna, hiszen az előttem álló másik nő teste még mindig nekem feszült. Mit feszült?! Mintha élvezte volna a helyzetet, még rá is játszott a dologra. S míg én a telefonba beszéltem, ő kicsit kacéran válaszolt:

- Szia, igen, korán volt.

Barátnőm persze egyből meghallotta az idegen hangot. Szinte éreztem, ahogy kezdett durcássá válni a viselkedése. Hirtelen kifogytam a szavakból. Csak nagy nehézségek árán tudtam kinyögni:

- Jó lenne együtt kávézni!

Mintha csak erre várt volna társaságom, kapásból rávágta:

- Köszönöm, én már ittam otthon.

Megfordult velem a világ. Nem hittem el, hogy annak a tyúknak pont akkor kellett nekiállnia poénkodni! Ilyen nincs! Le mertem volna fogadni, hogy élvezte a helyzetet. Biztos voltam abban, hogy direkt arra játszott, hogy a barátnőmtől elszakítson. A vonal túlsó fele se maradt süket. Kedvesem egyből félrelépéssel vádolt, és nekiállt elmondani mindennek. Hiába próbáltam megszólalni, semmit nem engedett. Hiába akartam megmagyarázni akkori helyzetem, esélyt se adott rá. Próbáltam csitítani azzal, hogy:

- Szeretlek, tudod?

De mintha a falnak beszéltem volna. Magamban azért fohászkodtam, bárcsak ne mentem volna el addig. Bárcsak kiszálltam volna korábban. Úgy éreztem, menekülnöm kell. El onnan! Vannak dolgok, miket nehéz kimagyarázni életünk párja előtt. Vannak olyanok is, amiket lehetetlen. Azt a nőt pedig biztosan nem tudnám. Kicsúsztam gyorsan mellőle, szerencsére épp megálltunk. A nyitott ajtón, mint a szélvész, úgy ugrottam ki, közben mobilomba ennyit súgtam:

- Bocs, de most le kell szállnom, szia drága!

Hátranéztem, s szemügyre vettem azt a hölgyet, aki miatt kénytelen leszek egész este magyarázkodni. Akkor jöttem csak rá, hogy a zsúfolt busz bejáratánál lévő asszony is csak abban a pillanatban vette észre fülesem, s hirtelen minden haragom, mit iránta éreztem, semmivé vált. Mosolyogva néztem, ahogy a jármű továbbindult az esőben, s szinte hallottam, ahogy kitört belőle a nevetés. Képzelem, mit gondolhatott rólam...

Na de hogy fogom a szavait otthon kimagyarázni?

 

 

Kép forrása

 

 

Folyt. köv...

Első rész

A teljes saga Eliza Beth-nek köszönhetően letölthető innen

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Balage
#38. 2012. szeptember 18. 22:12
Örülök, ha megcsavarhattalak. Valóban Elizáé lesz a következő ;o)
Szerintem az is nagyon jó lesz :)
Köszönöm, hogy erre jártál!
Balázs
előzmény: Csilla hozzászólása, 2012. szeptember 17. 21:11
Csilla
#37. 2012. szeptember 17. 21:11
Jó kis csavar. A végén egy kicsit összekeveredtem, aztán megvilágosodtam.
Balázs, ez nagyon-nagyon jóóóó.
Tetszett :-)
Látom, vasárnap Eliza Beth következik. Várom.
Balage
#36. 2012. szeptember 17. 10:07
Ha egymásnak feszül a két test, az (majdnem) mindig jó... :D
előzmény: katuska hozzászólása, 2012. szeptember 16. 19:34
Balage
#35. 2012. szeptember 17. 10:07
Örülök, ha tisztáztuk a dolgot. Annak meg pláne, ha tetszik is ;o)
előzmény: Döme Zsuzsa hozzászólása, 2012. szeptember 16. 16:06
Balage
#34. 2012. szeptember 17. 10:06
Köszönöm neked is! Örülök, ha tetszett! :o)
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2012. szeptember 16. 13:04
Balage
#33. 2012. szeptember 17. 10:05
Ha van benne némi erotika, akkor mi férfiak már jól tudunk szórakozni, nem igaz? :P

Köszönöm, hogy erre jártál!
előzmény: Answer hozzászólása, 2012. szeptember 16. 10:25
Balage
#32. 2012. szeptember 17. 10:04
Köszönöm a bókot. Irulok-pirulok...
előzmény: Ruder - Jana hozzászólása, 2012. szeptember 16. 09:58
Balage
#31. 2012. szeptember 17. 10:03
Vannak pillanatok, mikor az ember örül annak, hogy becsaphat másokat. Hát még akkor mennyire tudok örülni, ha ez a másiknak is bejön ;o)
Köszi, hogy olvastál!
Balázs
előzmény: Mara hozzászólása, 2012. szeptember 16. 09:51
katuska
#30. 2012. szeptember 16. 19:34
...jó volt ez már akkor is, meg most is jó! :))
Döme Zsuzsa
#29. 2012. szeptember 16. 16:06
Jaj, de jó volt!
Csak most tisztul előttem a kép, akkoriban - az iskolai pályázat lázában - nem igazán értettem, kuszának tartottam ezt az egész folyamot. Viszont most a Segítség az olvasónak c. részből mindent megtudtam.
Gratulálok, Balage!
Juhász Kató
#28. 2012. szeptember 16. 13:04
Nagyszerű, életből vett történetedhez gratulálok, nagyon tetszett!
Answer
#27. 2012. szeptember 16. 10:25
A véletlenek(?) összjátéka.
Erotika, félreértés így együtt a buszon.
Jól szórakoztam!
Gratulálok!
Ruder - Jana
#26. 2012. szeptember 16. 09:58
Szenzációs munka! Még visszatérek ...
Mara
#25. 2012. szeptember 16. 09:51
Kedves Balázs,
engem sikerült becsapni beindult fantáziáddal, de élvezettel olvastam férfilogikával, természettel írt történetedet, attól függetlenül, hogy ettől durvább kalandban is volt részem zsúfolt villamoson utazva.

Szeretettel gratulálok: Mara
Balage
#24. 2011. április 8. 16:38
Itt is örülök örömödnek! :D
Jó olyan olvasót tudni magaménak, aki nem csak olvas, de hozzászól is ;o)
(Gondolom, ezzel minden írónk így van). ;o)

Köszi, köszi, köszi!
előzmény: Gitka_61 hozzászólása, 2011. április 8. 10:06
Gitka_61
#23. 2011. április 8. 10:06
szuper. Jó volt a másik fél szemszögéből is olvasni a sztorit. Nagyon jól vagytok :)))
Balage
#22. 2010. április 29. 10:26
Már nagyon várom! Eddig főként valamilyen sporttal kapcsolatos írást olvastam csak tőled (verseket nem számítva). Kíváncsi lennék Borit is össze tudod-e hozni valamivel :D
előzmény: hozzászólása, 2010. április 29. 09:34
Balage
#21. 2010. április 29. 08:59
Háát, úgy tűnik tényleg fertőzünk ;o)
Lótuszvirág
#20. 2010. április 28. 16:22
:D Hála Istennek Eliza kedves!:)) Remélem jó sokan elkapják!:)))))))
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2010. április 28. 10:53
Lótuszvirág
#19. 2010. április 28. 16:21
Lassan önálló élet él!:)))))))))) :D
előzmény: Balage hozzászólása, 2010. április 28. 10:50
Eliza Beth
#18. 2010. április 28. 10:53
Az még hagyján! De ragályos is!
előzmény: Balage hozzászólása, 2010. április 28. 10:50
Balage
#17. 2010. április 28. 10:50
Háát, hogy mi mit indítottunk az útjára... Atyavilág :D
előzmény: Lótuszvirág hozzászólása, 2010. április 26. 09:16
Lótuszvirág
#16. 2010. április 26. 09:16
SEGÍTSÉG AZ OLVASÓKNAK!

ELŐZMÉNY ÉS FOLYTATÁSOK:


1. rész Lótuszvirág: Csúcs(forgalom)
2. rész Balage: Egymásnak feszülve
3. rész Eliza Beth: Lizi a csúcsforgalomban
4. rész Balage: Bizalom a javából?!
5. rész Eliza Beth: A buszsofőr vágya
6. rész Lótuszvirág A jóslat
7. rész Eliza Beth: A pszichiáternél
8. rész Lótuszvirág: Piroska és a farkas
Lótuszvirág
#15. 2010. április 20. 12:37
Szia Balázs!
Megkaptam!:))) Kitűnő!:)
Tedd fel, kérlek, tedd fel!:)))

Örülök az engedélynek!:))) Mindkettőtöket ölellek szeretettel, Lótusz.:)
előzmény: Balage hozzászólása, 2010. április 20. 11:48
Balage
#14. 2010. április 20. 11:48
Szia!
Gmail-re újraküldtem ;o)
Most nem írtam plusz kísérőszöveget.
Helyette az asszony engedélyével is ölellek:
Balázs ;o)
előzmény: Lótuszvirág hozzászólása, 2010. április 19. 21:35
Lótuszvirág
#13. 2010. április 19. 21:35
Kedves Balázs, nagyon örülök, hogy folytatod!:))
Már én is törtem a fejemet, hogy még kinek a bőrébe lenne érdemes bújni.:)))
Melyik címemre küldted a folytatás??? Nem kaptam meg. .(
előzmény: Balage hozzászólása, 2010. április 19. 16:32
Balage
#12. 2010. április 19. 16:32
Olvastam én is. Nagyon jóra sikerült. Elküldtem neked mailben az általam írt folytatást. Még nem érzem feltehetőnek. Várom véleményezésed ;o)
előzmény: Lótuszvirág hozzászólása, 2010. április 5. 18:19
Lótuszvirág
#11. 2010. április 5. 18:19
Nosza, Balázsom!:)))

Eliza Beth feltette Lizi változatát! Tündéri!:)))))))
Bocsánat, hogy nem szóltam korábban, de elutaztam, és nem volt netem.
Szeretettel, Lótusz.:)
Balage
#10. 2010. március 29. 10:45
Vállalom a barátnő szemszögéből a folytatást.
Szóval benne vagyok a játékban! ;o)
előzmény: Lótuszvirág hozzászólása, 2010. március 27. 19:44
Lótuszvirág
#9. 2010. március 27. 19:44
Én is!:))))))))
Mármint a csatározást Veled, és én is kacérkodtam a folytatás - tovább írás - gondolatával!:)
Örülök, hogy előszedted ezt a régi játékot. Nagy örömmel csatlakozom, tudod!:)
előzmény: Balage hozzászólása, 2010. március 26. 13:05
Eliza Beth
#8. 2010. március 26. 16:01
Nagyon jók! Külön is, együtt is! Kösz az élményt!
Balage
#7. 2010. március 26. 13:05
Szeretem a veled való cstározás?-t. Pontosabban szólva a kiegészítő sztorizást. Magamban egyszer már továbbszőttem ezt a sztorit, előbb-utóbb időt is szakítok rá, de a Csúcsforgalom ihletét semmi nem múlhatja felül :P
Lótuszvirág
#6. 2010. március 26. 09:36
Kedves Balázs...:))) Elhoztam, feltettem.:))
... És tudd, nagyon örülök, hogy megírtad ezt a szellemes, humoros, kiváló "pasis" változatot!:)

Ölellek szeretettel, Lótusz.:)
előzmény: Balage hozzászólása, 2010. március 23. 14:00
Balage
#5. 2010. március 23. 14:00
Igazság szerint ez egy nagyon kedves írómnak készült az ő írását kiegészítendő. Megkértem, tegye fel ő is a saját verzióját. Bízom benne, nem sokára találkozhattok ti is vele ;o)
szebarb
#4. 2010. március 15. 14:46
Szórakoztató, remek írás. Bár ha igaz, akkor nem irigyellek.:-)
Eliza Beth
#3. 2010. március 14. 12:41
Első pillanatban azt hittem, ez már a pályázatra érkezett :-)
Most nem csaptál be, buszoztam annyit, hogy ismerős legyen a szitu, bár az előadásmódja százszor jobb volt, mint amiket átéltem. :-)
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek