EGY TISZTA LELKŰ EMBER TISZTELD APÁDAT ÉS ANYÁDAT!

A tiszteletes visszamosolygott rá, válaszolni azonban már nem válaszolt

 

 

 

- Kelj fel, lelkem, rohama van az apádnak! - rázta fel Jánost úgy éjfél körül az asszony. A lelkész az apjához rohant. Az öreg nehezen lélegzett, és erősen tapogatta az oldalát. Arcán piros pöttyök égtek. Megmérték a lázát. 39 fok.

- Kihívom az orvost.

- Gyanús - hümmögött a szemüveges, fiatal orvos, miután megvizsgálta a beteget. - Tüdőgyulladásnak nézem, de influenza vagy bármi más is lehet. Ehhez azonban alaposabb, röntgen, vér- és egyéb vizsgálat szükséges - tárcsázta fel a közeli város kórházát.

Madaras Albertné és János döbbenten néztek a háziorvosra.

- Ne ijedjenek meg. Csak egy kis hűlés, de miután éppen járvány van, óvatosnak kell lennünk.

A lelkész sebtében bepakolt egy pizsamát, fogkefét stb., hozzá a személyi iratokat, s már száguldott is a mentő Halas felé. Mint utóbb kiderült, fölöslegesen aggódtak. Már a járványt illetően, és csak enyhébb tüdőgyulladást állapítottak meg az öregnél.

- Hála istennek! - lélegzett fel Juli néni boldogan. - Ennyi vírus, járvány között nem csoda, ha sokkot kapunk. Alig múlik el az egyik, már támad is a másik: H1N1, H3N2, H5N1...Mondd, mi jöhet még ezután?

- A végítélet, Juli néni.

- Gondolod, hogy tényleg eljön?

- Ejnye, ejnye, Juli néni! Már te is kételkedsz az Írásban?

- Bocsáss meg, csak úgy kérdeztem. Visszatérve az apádra, már annyiszor megkértem, ne járjon mindig mezítláb, mert egyszer nagyon ráfázik. De hát lehet vele beszélni? Ez a mániája, amit az isten, bocsánat, senki sem tud belőle kiverni.

- Így igaz. Most pedig megyek, meglátogatom Soós Olgát.

- Jánoska! - esett ki Olga kezéből a virágcsokor. - Mit keresel te Soltvadkerten?

- Az apámhoz jöttem. Nemrég szállították be Halasra.

- Nem is tudtam, hogy beteg volt

- Tüdőgyulladása van, de már ma vagy holnap kiengedik a kórházból. Hogy megy a bolt? Vásárolnak-e az emberek még virágot?

- Előfordul. Parancsolsz egyet? Vidd haza Juliska néninek!

- Köszönöm - puszilta meg János a molett, ibolyakék szemű virágáruslányt. Milyen kedves, ragaszkodó teremtés! Ahogy ismeri, nyilván még mindig róla álmodik, miközben ő még levelet sem ír neki újabban - kerülte el a lány tekintetét. Ha Vadkerten marad, biztos minden másképp alakul, szeretni azért szereti, bármennyire is elszakadt tőle átmenetileg.

- Nini, már számítógéped is van? - fedezett fel egy csinos PC-t a sarokban.

- Természetesen. Máma már ez is az üzlethez tartozik.

- Akkor szüret, ezentúl e-mail segítségével is levelezhetünk egymással.

- Is? Ne viccelj, szoktál te levelet írni időnként? - kérdezte szemrehányóan Soós Olga.- Semmi kétség, szeret még! - konstatálta a lelkész elégedetten magában. - Bocsáss meg, annyi gondom-bajom volt mostanság, de ígérem, holnaptól akár chatelhetünk is, ha akarod. A lány szívébe halvány remény költözött. Nem ilyen ígéretre várt ugyan, de ez is jobb a semminél, úgyhogy még vár egy, maximum két évet, és ha akkor sem kéri meg, feladja. Azértfurcsa kapcsolat van közöttük. Szeretik egymást, tisztelik, de... még sohasem csókolóztak például.

- Chateljünk! Hanem figyelj csak: szeretném, ha őszintén válaszolnál egy kérdésre. Tudom, hogy szeretsz, de... Hogy is mondjam, nehogy félreérts?

- Igen? Hadd halljuk! Remélem, van annyi eszem, hogy megértsem. Lány

- Ne haragudj, csupán azt szeretném kérdezni... - ötölt-hatolt Olga zavartan, s csaknem elolvadt a gyönyörtől, amikor a férfi rátapadt az ajkára.

- Parancsolj, kíváncsian várom a kérdésed!

Nahát, ördöge van ennek a fiúnak!

- Semmi, most már nem érdekes. Amit tudni akartam, megtudtam szavak nélkül is, Jánoskám. Mikor mész vissza Tázlárra?

- Még ma délelőtt, amint rendbe hozom a bicajom.

- Hát te még csak itt tartasz? Ilyen szegény az eklézsia nálatok?

- Az. Milyen érdekes, nemrég ugyanezt kérdezte az apám is! Apropó, apa! Mi a véleménye a falunak, illetve városnak, mert most már Vadkert is város lett, szóval mi a véleménye az embereknek Madaras Albertről?

- Á, mit számít! Mióta adsz te a pletykákra? Egyébként ugyanaz, mint azelőtt. Most mit búsulsz? Őt szólják meg, nem téged. Meg aztán van jó oldala is az öregnek: művelt ember, dolgos és erős is, csak ... Na ja, ne volna olyan hirtelenharagú és kupori.

- Téged kedvel. Tudsz róla?

- Nem á! - csodálkozott Soós Olga. - Ezt most hallom először.

- Hát még ha bevallanám, hogy össze akar boronálni bennünket! - gondolta Jánoska, de erről inkább hallgatott.

- Fájdalom én sem vagyok éppen langyos víz, ami miatt sokan azt hiszik, idegbajos vagyok, igaz-e?

A lány felkacagott.- Bárcsak mindenki ilyen idegbajos lenne, mint te vagy... szerelmem - csúszott ki a száján,de meg is bánta azonnal.

Igaz, hogy két perce sincs, hogy szájon csókolta, de attól még nem kerültek sokkal közelebb egymáshoz. Ő legalábbis így érzi. Ez a pap nem olyan, mint a többiek, ezért más mértékkel is kell mérnie. Türelem kell hozzá, megértés, s még akkor sem biztos, hogy szeretetet és szerelmet egyaránt érez iránta. Ennél valamivel többre volna szüksége: okosság, művészi érzék, merthogy a fiú művész is, aki négy művészeti ágban is remekel: fest, hegedül, zongorázik és írogat. Emellett olyan jóképű, hogy már a gimiben összevesztek miatta a leányok.

- De elszaladt az idő! - nézett János a karórájára hirtelen. - Most már tényleg mennem kell. Istentiszteletet kell tartanom.

- Várj, elviszlek! - zárta be Olga az üzletét, és beültette Jánost egy türkizkék Porscheba.

- Szép verda. A te kocsid?

- Természetesen. Látogass meg, kérlek, máskor is! - búcsúzott el Tázláron egy forró csókkal a férfitól. - Amiért haragban vagy az apáddal, még meglátogathatod a barátnőd. Hacsak meg nem nősülsz addigra - tette hozzá hamiskás mosollyal.

A tiszteletes visszamosolygott rá, válaszolni azonban már nem válaszolt.


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek