Egy szösszenetem haláltusája, avagy csatlakozásom a Tollal-hu-hoz.

Mentegetőzésféle a nosztalgia-vasárnap előtt. Bár sokat javultam, az oroszlánok ma sem kímélnének!


Egy-két hivatásos - és több lappangó betegségem ápolására fordított fáradozásom mellett, még rengeteg szabadidőm marad.  Ezek egy részét az Igenem által kiszabott segédmunkával, másrészt előre megfontolt szándékkal, aljas indokból elkövetett csalás, - pontosabban szólva mosoly-kicsalás -  céljából fölhasználható, humorosnak szánt szösszenetek írásával töltöm  ki, ugyanis az amatőr alkotásaim egyike-másika alkalmas ilyen minősített bűntett elkövetésére.

Panem et circenzes! - olvastam az egyik irodalmi honlap főoldalán. Azaz cirkuszi játékokra invitált, egy Árpi nevű D.J.  ahol a porondon lehetőség nyílik a jelentkezők egymás közti megmérettetésére.  Nyilván sokakat az érintettek közül visszariasztott volna a test-test elleni küzdelem. Ezért a játék átalakult úgy, hogy az küzdőtérre beterelt rabszolgák egy-egy, - a szerzője által irodalminak vélt alkotását helyettesítették. A cél, az arénában hemzsegő kritikus-oroszlánok támadásának túlélése. Akinek ez sikerül, jutalomban részesül, kap egy lyuk-AS garast, és nevét beírják a Gesta Hungantológiába.

Sok írásom porosodott az íróasztalom fiókjában. Volt köztük olyan, amelyik még szalagos írógéppel, - sőt hagyományos, vágott tollal - hu de régen - íródott. Elérkezettnek láttam az időt arra, hogy egyik szösszenet szolgámat kipróbáljam.  A XXXVIII sorszámot kapta, és rögtön a küzdőtéren találta magát, ahol egyik-másik oroszlán már türelmetlenül várta az új áldozatot. Miként az ókorban a keresztények, úgy ő is csak egy hálót, egy humorhálót kapott védekezési eszközül. Mindjárt az első pillanatban az egyik Leo egy jó nagy darabot kiharapott belőle, fittyet hányva a védőhálóra. Látva a kudarcomat, elkeseredésemben azonnal elővettem az engedély nélkül tartott vizipisztolyomat, föltöltöttem az ilyenkor meglehetősen klóros csapvízzel, és a homlokomhoz szorítottam, készültem a végre. Ekkor lépett oda sérült szolgámhoz egy másik oroszlán. Megnyalta a sebet, mintegy csökkenteni akarva a fájdalmat, majd tréfásan megcibálta a humorhálót, és... és... nem akartam hinni a szememnek, elmosolyodott!

Letettem az asztalra a pisztolyt, influenzám miatt csak féltiszta zsebkendőmmel letörültem az asztal politúrjára csöppent vizet, nehogy foltot hagyjon rajta, és hátradőltem a forgószékemben. Hát sikerült! Sikerült valakiből egy mosolyt kicsalni, elértem célomat! Mert ne felejtsük el, a mosoly ingyen kapható gyógyszer, használatával, - ha csak néhány percre is - elfelejtjük a világ búját-baját. És ez nem baj! Ugye?

Ez a félsiker aztán olyan mély nyomokat hagyott bennem, hogy ott maradtam észrevétlenül az oroszlánok között. Amikor már olyan sokan jelentkeztek, hogy a nap 24 órája se volt elég a sikeres üzemeltetéséhez, és az ezzel együtt emelkedő kolosszeum-bérletidíj kifizetéséhez, nem csoda, hogy egyik nap hiába kerestük a D.J.-t, eltűnt, mint a kámfor. A megmaradt, - irodalommal komolyan foglalkozó néhány taggal - súlyos válságba került a kis csapat. Ekkor vette át a gyeplőszíjjat az egyik női tag, szabados kezet kapva a helyzet megmentésére. Embertelen, nehéz munkával sikerült visszaállítania a társulat régi fényét, de ez már egy másik történet.

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Answer
#10. 2012. szeptember 9. 11:14
A végéhez: És jó, hogy így alakult!
Örülhetünk mindannyian!
Remek vagy, mint mindig!
andor
#9. 2012. szeptember 8. 16:35
Kedves Mara!
Én már is jutalmat adok kedves hozzászólásodért! Fogadd őszinte köszönetemet!
Andy
előzmény: Mara hozzászólása, 2012. szeptember 8. 10:37
andor
#8. 2012. szeptember 8. 16:31
Kösz Balage!
Andy
előzmény: Balage hozzászólása, 2012. szeptember 8. 08:29
andor
#7. 2012. szeptember 8. 16:30
Kedves Csilla!
A célt szentesítette a szándék!:)
Köszönettel, Andy
előzmény: Csilla hozzászólása, 2012. szeptember 7. 20:20
andor
#6. 2012. szeptember 8. 16:24
Kedves Eliza Beth!
Örülök, hogy jónak találtad! Nevetve gyere haza a munkából, és legyen vidám a hétvégéd!
Szeretettel Andy
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2012. szeptember 7. 12:47
Mara
#5. 2012. szeptember 8. 10:37
Drága Andy,
hogy Neked milyen eredeti ötleteid vannak!
Én is halálra nevettem magam, beleképzeltem az arénában küzdők viadalába minden Tollast és képzeld, csak úgy osztogatták a jutalmakat :))))

Szeretettel gratulálok.

Ja ,és minden humor mögött van egy kis/nagy igazság.

Legyen szép a hétvégéd: Mara
Balage
#4. 2012. szeptember 8. 08:29
Tetszett. Grat!
Csilla
#3. 2012. szeptember 7. 20:20
Belőlem sikerült mosolyt kicsalnod, Andy; elérted célodat (sokadszor).
Eliza Beth
#2. 2012. szeptember 7. 12:47
Ez oltári jó! Most vigyorogva fogok menni dolgozni....
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Az elbizakodott egérke