Egy szál fehér rózsa

Hideg, párás reggelre ébredtünk. Melegebben öltözöm a kelleténél.

Hosszú bicikliútra indulok, a város másik végébe. Időzni fogok, várakozásra készülök. A dupla zokni is elkel a vastagabb nadrág alatt.

Lassan végigtekerek az életemen. Szemlélődöm a tájon, ráérősen pihen még, korai a friss ébredés.

Megérkezem, nem invitálnak, mégis belépek. A bebocsátás ide nem sorszám szerint történik.

Az átlényegülés kapujában állok, rajta felirat.

A nyugalom városa ez, az örökkévalóságnak emelt alvó állapot.

Ameddig a szem ellát síri csend honol. A nemrég érkezettek is otthonukra lelnek, a korábbi haragosok békességben nyugszanak.

Szemmel láthatóan egy lélek sem jár erre. Lassan kerekezek a befelé vezető úton, elmúlt életnyi pillanatok memoárjai szólítanak meg.

Megszokásból zárom le a biciklim. Nem mintha bárkitől is félteni kellene.

Itt ez nem az a jármű, ami rajtam kívül bárkit is hazavisz.

Néhány hónapja még bizakodón, de keserűn beszélgettünk. Együtt kerestük az életcélokat, kifogyhatatlan ötletekkel, hogyan élhetne tartalmasabb, örömtelibb életet. Biztattam az apró örömök megélésére, önmaga megajándékozására, egy egészséges önzésre, és nem a folyamatos lemondásra.

Bizalmatlan volt a fogadtatás, hiábavaló a bátorítás. Bár elfogadta a kezeléseket, de az állapotáig vezető okokat rajta kívülállónak tulajdonította. Hibás volt mindenki, a gyerekkori meg nem értettség, a fiatal felnőttkori sikertelenség, a párkapcsolati magány, a munkahelyi mellőzöttség, sorolhatnám. A kifogások hosszú sora, ami a betegségéhez vezethetett. Kértem, rakja félre a sérelmeket, előre nézzen, ne hátra. Tegyen magáért. Minek? Hisz mások sodorták ide, ő nem tehet róla  - jött a válasz.

Ha kívüli az ok, akkor ugye a segítség is kintről várja.

Többen próbáltuk jobb belátásra bírni, tennie kell a gyógyulásért, ahogy a betegségért is tett, jócskán lapátolt rá. Jött másik „gyógyító", hasonló érvekkel, kezdeti sikerekkel. Az elutasító reakció ugyanaz volt, a válaszok sora, mindenki hibás a sorsa miatt, csak ő maga nem. A problémákat kereste, nem a megoldásokat.

Időzített bomba, a karma nem vár sokáig. Megadja a lehetőséget az életprogram lejátszására, de ha nem abban az irányban halad, a felsőbb én kikapja a testből, nem pazarol további éveket.

Neki kereken 50 év adatott.

Drága Zsuzsi, nyugodj békében!