Egy öreg asztal fiókjából... 1.

Úgy olvasd mint egy könyvet... néha leteszed, néha fölveszed...

 

 Kicsi lányként is szerettem ezt az öreg bútordarabot. Négy nagy fiókja sok-sok titkot rejtett előttem. Csak az öregúr rendezkedhetett a fiók mélyén... majd az özvegye.

A nénikém halála után én örököltem a berakásokkal ékesített öregasztalt, amely oroszlánlábakon áll.

„- Legyen a tiéd, Nálad jobban senki nem becsüli meg!" (a Végrendeletében is „elhangzik!")

Most már én vigyázok rá! Mielőtt a saját kincseim kerülnek a fiók mélyére, egy alapos takarítás ráfér szegénykére. A női ujjak hamar rátalálnak egy elmozdítható „szegőlécre". Közvetlenül az asztallap alatt volt. Óvatosan húzom ki a fiókot, amelynek alig három centi a pereme. De nicsak! - mit látnak csodálkozó szemeim? LEVELEK! 

 

 A sors kegyeltjének érzem magam, hisz részemül jutott a megtiszteltetés, hogy az 1914-ben íródott levél tartalmát feldolgozhatom a lezajlott történelem ismeretében. Az iromány tartalma jól láthatóan három részre tagolódik, s a következő szavakkal zárja le:

„ Ezer forró csókot küld neked a te szófogadatlan lányod!"

 

 Nem várt esemény hatására folytatódnak a sorok...

 Ez a rendkívüli dolog nem más, mint a sógora, Perry Jean szökése az internálótáborból. Miatta őt, Leontínát és jegyesét, Amadeet,(Jean bátyját) 21 napra bezárják Karlshein várába büntetésül. A személyére és vőlegényére vonatkozó beszámolót követően áttér a körülötte végbemenő események felvillantására...

 Orvos-írnokként megkapja a napi jelentéseket a halottak névsorával! Tíz oldalt az internáló állomások rövid ismertetésére szán, s a levelet szerencsére oda tudja adni egy magyar hölgynek, aki Fajzatpusztára,( Lea) édesanyjának kézbesíti.

 Ha megtalálják nála a küldeményt, kegyetlen büntetésben részesül az osztrák hatóság részéről. Bezsuppolhatják az angol férje mellé, és ezáltal reménytelenné vált volna helyzetük!

 

 Az „írótársam" Winckler Leontína. A pókhálónál is vékonyabb szálak Fajzatpusztára vezetnek vissza. Lea nagymamája szopori Scultéty Gabriella 1849 január 28-án született, majd 88 évet megélve távozott 1937 január 5-én. Gabriella házasságkötése révén a fajzati birtokra hozza férjét lovag Ahsbahs Leot, aki 1841. augusztus 9-én született, és 1916 június 10-én halt meg. A házaspárnak öt gyermeke született, egy lány: Giovanna, és négy fiú, Amadeus, Lajos, Sándor és Tassilo.

 Giovanna 1868-ban született, majd 1956-ban a szüleit követve a fajzati sírkápolnába nyugszik. Ez a hölgy fiatalon kezét nyújtja dr. winckelsteini- bessenyődi Winchkler Istvánnak, aki Nagyváradon volt táblabíró. A házaspár első gyermeke: Gabriella (Luczka) 1891. június 7-én születik, ám 1943. augusztus 14-én súlyos betegségben meghalt.

A második gyerekük: István, aki szintén tragikus hirtelenséggel távozik. Egy kislányt és egy kisfiút hagy árván.

A harmadik csemetéjük: ismét egy lány, aki Leontína névre keresztelnek. Ő az a hölgy, aki 1914-től az internálótábor „lakója" ( tizennyolc esztendős!).

 „- Az osztrák „humanitás" példa nélküli. A bátyám kikerül az orosz frontra..."

 

 INTERNÁLÁS

Drága jó mámeczókám!

 

 Bevallom őszintén, a legutóbbi leveled nagyon kellemetlenül érintett. Nem tudom, miért gondolod azt, hogy elfelejtettelek benneteket, azért mert nem írok olyan gyakran. Csak az a durva igazság, hogy Ti nem kapjátok meg, mert D. és én egy egészen különös, szigorúan ítélkező cenzúrához tartozunk itt Waidhofenban. Képzelheted mennyi időbe kerül, míg tőletek megérkezik a hír, miután leveletek a Bécs-Karlstein-Waidhofen-Karlstein utat megteszi. Ezt a végtelen hosszú utat bizonyítja, hogy az expressz ajánlott leveledet 14 nap után kaptam kézhez, minden csak kilökött pénz, hisz úgysem ér ide előbb. A hivatal mindenre az én nevemet hamisítja, és küldi vissza.

 Hát igen. Ne hidd, hogy mert messze vagyok tőletek, nem fájt nekem a te szerencsétlen baleseted, drága Mámeczókám. Végtelenül sajnálom, hogy családon belül kellemtelenségeid vannak, amit Luczka részletes beszámolójából is kivettem, de én sem ülhetek ott a díszes banda közepében. Fájlalom, hogy nem adhatok neked nyugalmat és békességet. Az ember távolról mindig nagyobbnak látja a bajt, és jobban bánkódik. Aztán ez a rettenetes helyzet, hogy ketté nem szakíthatom magamat. Bár osztrák hatóság felé a lépéseket megtettem - amihez nagyon kevés reményt fűzök, hogy eredménnyel jár - de mindaddig nem javulhat a helyzetünk, míg valahonnan Franciaországból pénz nem kapunk, mert mi is bizony nagyon szűken vagyunk. Miután engem is oly csúnyán internáltak, amit egy levelemben részletes megírtam Pistinek, de a háborús viszonyok miatt a posta kiszámíthatatlanul működik, és a levél el is „kallódhatott"...

 Három hétnél előbb nem hiszem, hogy hazaengednek, mert én is úgy vagyok tartva, mint a többiek - sőt még annál is szigorúbb ellenőrzés alatt tartanak Waidhofenban.

 Röviden leírom, hogyan is néz ki ez a kisvároska: Waidhofen a.d. Thaya 510 méter magasan fekvő csöppnyi település Alsó-Ausztriában. A város középkori bástyái helyenként igen jó állapotban megvannak még. Két temploma van, de a Bürgerspitalkirche az értékesebb építészeti szempontból. Barokkosított gótikus stílusú. Van itt egy kastély, amelyet 1770-ben építettek, impozáns, magával ragadó építmény. A reneszánsz városháza a XVI. Századból való, jelenleg ide rendezkedett be az osztrák hatóság. A közelben van egy festői tavacska, amelyet Jagerteichnek neveznek.

 Persze nem ez köt engem ide igazából. Ne haragudj, édes, aranyos mámeczókám, de egy egész ötszemélyes háztartást vezetek mindennel, amit nem könnyű felosztani, hiszen készülnünk kell a télre is. Nagy szerencsénkre nem állami koszton élünk, ami igen silány, ehetetlen, undorító valami. Sikerült elegendő élelmiszert beszereznünk. Így krumplit, sajtot, babot. A fűtőanyag több mázsa szén és fa. Nem vagyok beképzelt, de én vagyok a Napja ezeknek az embereknek, és csak a gondolatra, hogy nem jövök vissza, belesápad valamennyi. Most jön a hálaadó Karácsony, izgatottan készülünk az ünnepre, még ha szerény körülmények között is. Drága mámeczóm, ne haragudj, de lehetetlen most itt hagyni Dedét, aki 52 kilóra lefogyott, és úgy kell dédelgetni, mint egy gyermeket. Sikerült vele sokat felejtetnem, D. hat hónapot töltött Freistadtban, Karlstein várában...

Ha most itt hagynám őket, romhalmazzá dőlne minden. Nem haboznék egy pillanatig sem, ha egyedül volnál, de lásd be, ott van melletted Luczka, Pisti, míg D-nek senkije sincs, még Jean sem, az öccse. Apropó! Hallgass jól ide! Mindent írjál meg aprólékosan Jeanról, de másokról is, ami csak nyomja szívedet, addig is, míg talán láthatlak. A levelet küldd Bécsbe a következő címre:

 

MARIE HANSCHKA

 KARLSHEIM a/d

 THAYA. N.Ö.

 

Csak vigyázat! Óvatosság mindenek fölött, háborús napokat „élünk"! Tiszta szívemből szeretném, ha idejönnétek a közelbe lakni, de persze nektek ez nem lenne élet ismeretlen helyen. Már az első hét után honvágyatok lenne, és mennétek is vissza Fajzatpusztára, a „nyugalomba". Ezt a próbát csak olyan rinocéroszbőrű bírja ki, mint én. Alaposan átgondolva a helyzetet messze kerülnél Pistától és az öregektől, ami nagyon nem volna jó számukra, hiszen értük aggódnál örökösen. De a megélhetést tekintve sokkal olcsóbb az élet Ausztriában, mint odahaza. Dedé a Jagerteichhez jár pecázni eredményesen, és a hozott halakat Beniski készíti el. Külön francia konyhát vezet, amely jelentősen eltér a magyar ízvilágtól. Szemrehányó leveledben kicsit „igazad" van, most talán elég jól vagyunk, de meg is érdemeljük a huszonegy nap után, ami nagyon kiadós volt Karlstein várában!

 Úgy érzem rengeteg mondanivalóm van, nagyon meg tudnálak csókolni, ha most itt volnál. Beszámolómat majd a következő levelemben küldöm.

 

 Ezer forró csókot küld nektek a te szófogadatlan leányod!

 

 

Folyt. köv...

 

 

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Pataki Glica
#8. 2013. február 6. 18:21
Kedves Rézi hamarosan jön a folytatás. Balázsra bíztam ezt a nemes feladatot. Örülök, hogy érdeklődéssel Olvasod, és ígérem nem fogsz csalódni!
Szeretek család történeteket írni, hiszen rengeteg kutató munkával jár. Sok olyan könyvet is elolvasok, amelyet egyébként nem olvasnám...
Akad itt egy másik történet:"Perry Madleine emlékére"címmel...ha kedved tarja olvasd el.
Szép estét kívánok:Glica
előzmény: Rézi hozzászólása, 2013. február 6. 12:35
Rézi
#7. 2013. február 6. 12:35
Kedves Clica,lebilincselt az írásod.Várom a folytatást.A múlt hagyatékait ápolni kell és közkincsé tenni.
Üdvözlettel,Rézi
Pataki Glica
#6. 2013. február 6. 11:37
Kedves Csilla semmi kapkodás, csak nyugodtan olvasd!
Köszönöm az érdeklődést....
Üdv:Glica
előzmény: Csilla hozzászólása, 2013. február 5. 20:59
Csilla
#5. 2013. február 5. 20:59
Kedves Glica!
Most kezdem olvasni a folytatásos kisregényedet.
Rendkívül élethűen mutatod be az internálás során elszakított családtagok beszámolóját a levélen keresztül.
Ritka kincs került a birtokodba.
Holnap elolvasom a második részt, most már túl késő van.
Jó éjszakát!
Pataki Glica
#4. 2013. február 3. 07:51
Köszönöm, hogy Olvastad. Te abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy az elejétől a végéig ismered a történetet. Rengeteg kutatómunkát végeztem az eredeti levél alapján. Az internálótáborokat részletesebben tudtam bemutatni. A második levélből tudtam meg a későbbi fejleményeket....Szép fotóim is vannak a Főszereplőkről és Montfortról a Francia birtokról. Leontína unokájával is fölvettem a kapcsolatot....
Örülök, hogy Közkincsé tehetem ezt a nem mindennapi történetet!
Szeretettel:Glica
előzmény: Balage hozzászólása, 2013. február 3. 00:42
Balage
#3. 2013. február 3. 00:42
Tetszett írásod. Grat!
Pataki Glica
#2. 2013. január 31. 06:55
Hálásan Köszönöm ezt a remek megoldást! A munkámhoz, dokumentumot használtam....Internálótáborok...I.Világháború...Ausztriában töltött évek...Névtelen Hősök is léteznek!
Üdvözlettel:Glica
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek