Egérnasi

Behurcolkodtunk a konyhába, ekkor már hatalmas égiháború vette kezdetét.

 


Pár napja, akarom mondani este, kint múlattuk a hűs szeptemberi estét délvidéki kis tanyánkon, távol a város zajától. Tücsökzene tette még élvezetesebbé pihenésünket, frissen kaszált széna illatát hozta a szellő.

A verandán épp a mesés zamatú mangalicaszalonnát falatoztuk paradicsomkarikák kíséretében kis családommal. Nagyapám annakidején eme étekből nyomkodta a lepénylesőmbe a katonákat, így paradicsomlovak, vagy paprika vitézek lettek kilóim megalapozói.

A mécses imbolygó fénye felnagyította a lugason sorakozó szőlőfürtöket. A langy szellőt egyre erősödő déli szél váltotta fel, a fürtök inkább hasonlítottak tántorgó alakokra. A messzi távolból villám szabta ketté az ég fekete bársonyát. A szőlő levelein kopogtak az egyre erősödő esőcseppek, a dörgés már közeledett, számoltam, mint kiskoromban. Ha a villám után legalább ötöt tudok kimondani, akkor még ugyanannyi kilométerre lehet az égi háború közepe.

Behurcolkodtunk a konyhába, ekkor már hatalmas égiháború vette kezdetét. Ilyenkor az összes áramot kiiktatjuk, tehát marad továbbra is a sejtelmesen imbolygó gyertyák huncutkás árnyjátéka.

A vihar rázta ruháját, hiszen egész nyáron várva-várt vendégnek számított, s most maradt is jó egy órát.

Cili, a háromszínű macskaasszonyság, valahol a zivatarban várhatta, hogy alábbhagyjon a vízzuhatag. Jaj őkelme különleges gonddal tisztogatott bundácskájának!

A konyhában folytattuk a falatozást - itt jegyzem meg, azért az égiek sem szegték kedvünket eme foglalatosság tekintetében.

Egyszercsak a lányom akkorát ugrott az asztaltól, hogy egy ausztrál ugróegér is megirigyelhette volna.

Cilike csupa csatakosan, szájában egy alélt, vagy már holt egérrel, megérkezett teljes életnagyságban, sőt még annál is nagyobban, mivel a mécses fénye felnagyította árnyékát. A tetemet egyenesen a lábához helyezte, alaposan megrázva magát, s eltűnt a sötétben ahol bejött, az ablakon a szúnyoghálón kimondottan a számára jövő-menő ajtócska segítségével.

Hogy hányszor tette ugyanezt ezen a viharos éjjelen? Ha jól számoltam, hat egértetem sorakozott a lakásban. Lakmározgatott ugyan belőlük, de mind nem fért a bendőjébe, de talán nem is ez lehetett az első számú indíték, hiszen étrendje nap, mint nap bőséges, hol egy kis májacska, hol az ellopkodott sajt az asztalról, hol a szoptatós cicamamának kikészített tejecske, egyszóval mindig akad számára ínycsiklandozó fogás.

Arról nem is szóltam, hogy minden egyes egerentyű prezentálásakor valami bolondosan mulatságos nyarvíkolásba kezdett, szinte énekelt, és ugrált, bohóckodva.

Korán reggel a kicsike édesdeden szunyókált pihe-puha takaróján, azaz a lányom hóna alatt, hiszen rendesen megviselte ez az előadás, ami ha jól számolom, talán öt, vagy hatfelvonást is megélt.

Kíváncsiságom csillapítandó, másnap találtam egy internetes portált, ahol megtudtam eme cicabolondság okát. Cilike az egereket nasinak szánta, és ezzel szerette volna megörvendeztetni kis gazdáját is. Persze álmában sem gondolta, hogy ő inkább a szalámit választja, mint a friss egérpecsenyét. De azért fényezte magát azzal, hogy ennyi kis állatkát tálalt fel. Talán a megmentési szándék is vezérelte, hogy inkább ő szenderítse át az egér-angyalok országába, mintsem az özönvíz-szerű viharban leljék halálukat.

A mai hírek éjjeli esőket jósolnak. Nesze Neked Cilike.

 

 

Délvidék, 2011.09.07.                                             

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mimmy
#12. 2011. szeptember 16. 16:28
Jól esik, hogy hiányoztam. Kedves Tőletek. 20-án találkozunk remélem.
Puszi: Mimmy
előzmény: rapista hozzászólása, 2011. szeptember 12. 19:46
Mimmy
#11. 2011. szeptember 13. 19:37
Na azóta csak elvétve hoz egyet-egyet, de azóta igaz, égi háború sem volt.
Kösz9önöm hozzá szólásotokat, mindig jól esik. Én is itt töltődöm, a jobbnál jobb írásaitokon, amiket köszönök: Mimmy
rapista
#10. 2011. szeptember 12. 19:46
Régen olvastalak és hiányoztál, Laci felkonferálta hiányodat kedden!
rapista
#9. 2011. szeptember 12. 19:45
Tényleg jó!
Answer
#8. 2011. szeptember 11. 18:43
Amiről írsz, macskaszokás.
Amikor átadja zsákmányát, ez ajándék a részéről. Mi meg idegenkedünk...
Remek írás!
Én is felleltem a poéta kezeit időnként...
Szeretettel: answer
katuska
#7. 2011. szeptember 10. 13:49
Ajjaj, gyászba borult az egértanya élete...Jót mosolyogtam míg olvastalak. Gratulálok!
Eliza Beth
#6. 2011. szeptember 10. 10:35
Mimmy, még emlékszem a költői leírásaidra, most sem hazudtoltad meg magad. Remek. Tetszett a macsek büszkélkedése, de igazából az utolsó mondaton vidulok :-)))))
Zsó
#5. 2011. szeptember 10. 10:05
Nagyon jó hasonlatokat használsz a történetben, igazán jó írás. Ma nem győzöm olvasni a jobbnál-jobb írásokat. Kellemesen kezdődött a hétvégém, amit Nektek köszönhetek.

Szép napot kívánok! Zsó
janos
#4. 2011. szeptember 10. 09:33
Hát ez nagyon kedves mese. Néha fordítva is mehetnek a dolgok. Állat etet embert.
Gratulálunk, a gyerekek és János
agnes-senga
#3. 2011. szeptember 9. 21:03
Na ez nagyon aranyos volt. Jót mosoloygtam a cicus kedveskedésén. Szegény, ha tudta volna, hogy a kutyának se kell, /esetleg csak ő/ akkor biztosan nem áztatja szét a bundáját.

szeretettel agnes
Balage
#2. 2011. szeptember 9. 19:13
Nagyon-nagyon bejött.
Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek