Édes illatú rózsák

- Ma töltöttem be negyvenedik évemet, nem gondoltam, hogy megérem ennyi megpróbáltatás után - motyogta magának.

 

 
Éva álmosan törölgette szemeit kora reggel, miután feltápászkodott ágyából. Minden izma görcsbe rándult, feszült a teste, lelke sem sugallt semmi vigasztalót.
Minden napja így kezdődött, mosakodás közben észrevette gyarapodó szarkalábait az arcán, de ez cseppet sem zavarta. Sokkal inkább az erősödő fájdalom, amit érzett testén. Lehörpintette kávéját, melyet megszokásból ivott, néhány sajtos rudat majszolt hozzá. Nem lett frissebb, csupán a kedve vált derűsebbé a megszokott kávé illatától. Magára vette aznapi tiszta ruháját, zokniját nyögve húzta fel.
 - Ma töltöttem be negyvenedik évemet, nem gondoltam, hogy megérem ennyi megpróbáltatás után - motyogta magának.
A mai napra nem tervezett be különösebb munkát magának, ha csak azt nem, hogy készít valami finomságot az évfordulóra. Mégiscsak kerek évszám, meg kéne ünnepelni. Kitekintett a jégcsipkés ablakon, a fák hósapkája, egy eltévedt napsugár varázsolt némi örömöt arcára.
- De jó lenne a ropogós hóban csatangolni! - sóhajtott. Ennek fizikai akadálya volt balesete óta.
A szörnyű eset nagyon megviselte, azóta több telet megélt kínokkal gyötörve. Ráérősen kikukkantott az előszobába, melynek falaira a salétrom virágmintákat festett. El kéne tüntetni, ráférne a helyiségre egy alapos karbantartás. Miközben nézegette a falat, megpillantotta az asztalon lévő vázában pompázó három szál vörös rózsát. Gyönyörűen nyíltak, finom illatot leheltek. Tegnap még üresen állt ott az a karcsú váza. A rózsák közül egy apró kártya villant elő. Gyors mozdulattal a kezébe vette, és elolvasta.
Boldog születésnapot!  Aláírást nem látott rajta.
Mosolyra húzta ajkát, - mégsem feledkezett el e napról a párom, csak ő lehetett a titkos köszöntőm - gondolta, de vajon miért ezt a formáját választotta a köszöntésnek? Tovább pergette érzéseit. Minden nap kora hajnalban csörög az a kegyetlen ébresztőóra, ami aztán munkára szólítja, s ő halk lépésekkel oson ki, hogy fel ne ébresszen - sajnálgatta gondolatban férjét. A salétromos foltok megelevenedtek a falon, mintha ők is őt ünnepelték volna. Ezúttal csodálatosnak látta a virágmintákat.  
Alkalomhoz illően elkezdett sütni, főzni, bár nyögdécselt a fájdalomtól. Párja kedvenc csoki tortáját sütötte meg, sajtot rántott, köretként friss salátát bűvölt porcelán táljába. A hűtőbe egy üveg  édes pezsgőt készített be. A születésnapi rózsákkal díszítette az ünnepi asztalt. Jó kedve határtalan lett.
Andalító lágy zenét hallgatott, és boldogan várta munkából hazatérő férjét.
Késő délután érkezett haza, ismerős kopogós léptei behallatszottak szobájába. Ezt hallva, sajgó testét így könnyebben vonszolta, gyorsan meggyújtotta a gyertyát tortáján.
Csörrent férje kulcsa a zárban, belépett parányi lakásukba. Finom illat csapta meg orrát.
Éva átfogta a nyakát, s hálásan köszönte az édes illatú virágot apró csókok közepette.
 - Ilyen gyönyörű rózsát csak az kaphat, akit nagyon tud szeretni a párja - suttogta magának, de a férje is meghallotta.
- De hááát nem én voltam, akitől kaptad - dadogott szemlesütve a férj.
 - Neem? - Éva könnye kicsordult szeméből a csodálkozástól.
- Vajon ki varázsolhatta a vázába a rózsát? - tette fel párjának a fájó kérdést.
A férj homlokához kapott:
- Tegnap este a szomszéd kisfiú, Józsi hozta születésnapodra, de te már aludtál, és én természetesen nem ébresztettelek fel, mivel fájlaltad testedet. A kisfiú egy pici lapot kért, s elrejtette a virágok közé.
 A vacsorát szótlanul megették, de a torta keser-édes maradt Éva szájában ízlelgetés közben, a pezsgő azóta is bontásra vár. A rózsák továbbra is lehelték édes illatukat.
A férj jóllakott, s mint aki jól végezte dolgát, a zuhany selymes vízével masszíroztatta magát.
Éva arcát könny áztatta a paplan alatt, lassan édes álomba zuhant. A kisfiúval gyerekpezsgővel koccintottak, hajnalban az ébresztőóra éles hangjára ébredt.

 

 

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Zsó
#10. 2012. január 23. 09:19
Köszönöm Mindannyiotok véleményét: kedves Kató, Answer, Eliza, Balage, Mara, Zsuzsa és Fer-kai!
Remélem nem hagytam ki senkit.
Örömmel tapasztalom, hogy itt a lapon, sokan írnak, olvasnak, véleményeznek.
Pozitív energiákat szabadít fel az emberben és írásra ösztönöz - legyen az a vélemény pozitív, akár negatív kicsengésű.
Sokat tanulhatunk belőle...

Szép hetet kívánok! Szeretettel: Zsó
Fer-Kai
#9. 2012. január 22. 22:10
Nagyon életszerű, jó arányérzékkel és dramarturgiával megírt történet.
Döme Zsuzsa
#8. 2012. január 22. 18:47
Tükröt tartottál sokak elé akkor is, ha nem ez volt a szándékod.
Mara
#7. 2012. január 22. 16:18
Kedves Zsó,
megható történeted nagyszerűen mutattad be. A női lélek kiváló ismerője vagy.
Szeretettel gratulálok: Mara
Juhász Kató
#6. 2012. január 22. 14:23
Szomorú történet, de biztos vagyok benne, hogy nem egyedi eset.
Nagyon sok ilyen férj lehet a világban. Sajnos.
Zsó
#5. 2012. január 22. 13:46
Köszönöm, hogy olvastatok!
El lennék keseredve, ha mindezt át kellett volna élnem Eliza.
További szép napot!
Answer
#4. 2012. január 22. 13:45
Szépen megírt történet!
Szeretettel: answer
Eliza Beth
#3. 2012. január 22. 12:08
Hát, az a férj legalább utólag dadoghatott volna pár szót... vagy még egy jó kifogást sem érdemelt az asszony?
Remélem, nem önéletrajz!
Balage
#2. 2012. január 22. 08:48
Nagyon tanulságos sztori. Teljesen beleéltem magam Éva helyzetébe. Tettszett, bár sajnálom, hogy nem happy endes.
Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek