Dörmögő Dömötör: Tél Mackóéknál

Milyen is egy tél a mackó családnál?

Mackó mama örömmel nézett szét a polcon. Tele volt mézes üveggel, almával, répával. Azt hisszük a macik csak a mézet szeretik. Mackó mama gyerekei esznek répát, almát is. Mackóék anyukája azért örült, mert mindenkinek volt abból az ételből, amit szeretnek. Azt is tudta, hogy télen sokat alszanak majd. . De azt is, hogy néha felébred hol az egyik, hol a másik.

. De azt is, hogy néha felébred hol az egyik, hol a másik Ha éhesek lesznek, csak leemelik a polcról, amit enni szeretnének.

- Látjátok, mi mindenünk van?- kérdezte büszkén mackó papától és a gyerekektől.

- De jó!- örvendezett a két kis mackólány.

- Ez igen!- állapította meg mackó papa.

- Azért még kimehetünk játszani?- kérdezték a gyerekek.

- Persze. Öltözzetek fel jól! Már tél van azért. - mondták a gondos szülők.

Tél volt már. A fák kopaszak. Csak a fenyők állták büszkén. Ők nagyon bírták a hideget. Féltek is, hogy mikor viszik be őket karácsonyra az emberek. Az erdőben, ahol éltek mackóék már egyre kevesebb állatka jött elő. Az őzikék is elhúzódtak. Megkeresték maguknak azt a helyet, ahol nem fáztak annyira. A madarak pedig egyáltalán nem daloltak már. A kis cinkét lehetett még gyakrabban látni. Napról, napra hidegebb lett. A mackó kislányok sem mentek ki, visszavonultak aludni. Először apó majd anyó,  végül a kislányok. Pár nap telt csak el. A mackó család még nem aludt mélyen. Időnként még beszéltek is egymáshoz. Rászóltak a lányokra ne énekeljenek.  Aludni kell! Egyszer csak dörömböltek az ajtón.

- Lakik itt valaki?- kérdezet valaki síró hangon.

- Megyek már!– kiáltotta vissza mackó apa.

Kinyitotta az ajtót. Ott egy süni volt félig átfagyva.

- Hát te? Mit keresel itt?

- Mackó bácsi te laksz itt?- kérdezte először. Aztán folytatta:

- Anyukám gyűjtött sok almát télire. Már mi is aludni készültünk, mikor észrevettük eltűnt az a sok alma. Biztos valaki nem tudta, hogy a miénk.

Ne félj kis sün! –mondta mackó anyó. A beszédre már ő is felkelt és az ajtóhoz ment.

- Nekünk úgyis sok az almánk. Szívesen adunk nektek, egész télen elég lesz nektek is.

- Nagyon szépen köszönöm. Csak más baj is van. - folytatta a süni.

- Mi?- kérdezték mackóék.

- Anyukám elindult almát gyűjteni és még nem tért haza.- sírt keservesen a kis sün.

- Ne félj! Elindulunk megkeresni.

Felöltözött a mackó család. Minden fa mögé benéztek. Kiáltották:- Sünanyó gyere elő!

Elérkeztek oda ahol már házak voltak. Látták sün anyukát egy nagy kutya nem engedi el.

Mackó apó odalépett.

Engedd el légy szíves! Te erős vagy. Ne bántsd. Várja kisfia.

Ez a kutya nagyon értő kutyus volt. Mondta is:

- Jól van, értem. Menjetek!

Elindultak az erdő felé. A kis sün elmesélte, hogy kapnak almát mackóéktól.

- Bizony kaptok. Sőt mivel ti is téli álmot alszotok, gyertek át az avar alól hozzánk télire!

Így történt.

De következő télen már mackóéknak annyi almájuk volt, hogy a kuckóban nem fért. A sün adta vissza.

Mondta is:-Jótett helyébe, jót várj! Nagyon sokat segítettek rajtunk. Cserébe itt az alma.

Így telt el sok –sok tél. A két család mindig segített egymásnak az élelem gyűjtésében. A süniék sokszor náluk is alhattak.

 

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek